Szeptember 21-én, este hét óra után az olimpiai uszodában bevezetik a rajtkövek mögé a világ legjobb nyolc mellúszónőjét, hogy eldöntsék, ki a leggyorsabb kétszáz méteren. Remélhetőleg közöttük lesz Kovács Ágnes is, aki ezen a távon két éve világbajnokságot nyert, az idén pedig harmadik a világranglistán. A rajt után azonban semmiféle cím, előzetes eredmény nem számít, csak az, hogy ki tud mellúszásban, ebben a nehéz "technikaiŇ számban elsőként a célba érni.

Megfigyelték, a század végére még inkább az idő rabjai lettünk, bármerre járunk, bármit csinálunk -Ęa tereken, az aluljárókban, a számítógépek előtt - állandóan órák figyelmeztetnek az idő múlására.

Számomra Kovács Ági is egy élő "óramutató", mert a karcsú, magas, nőies alakja a rohanó időt juttatja az eszembe, s azon töprengek, hogyan köszönjek neki a margitszigeti uszodában.

"Csókolom" - mondta öt évvel ezelőtt a Komjádiban, amikor Kiss László szövetségi kapitány felhívta a figyelmemet a tanítványára, az ifjúsági Európa-bajnok lányra, és elkészítettem vele pályafutása első és valószínűleg legrövidebb interjúját.

Egy hónap múlva már sokan felfigyeltek a fiatal tehetségre a bécsi felnőtt Európa-bajnokságon, ahol száz méteren bronzérmet nyert. A hőstett után Ági az anyukájával előttünk ment ki az uszodából, és Kiss László halkan odasúgta: "Ő lehet Egerszegi utódja".

"Kicsit alacsony" - jegyeztem meg még halkabban.

"Figyelje a lábát, milyen nagy, tehát még sokat nőhet" - mondta a mester.

.s az úszók lába nem hazudik.

Időközben Ági felnőtt, világbajnok lett, akinek már nem mondhatom azt, mint évekkel ezelőtt, hogy szervusz, helyette jó napot köszönök, ami viszont kicsit még idegen.

A Bp. Spartacus úszója nemcsak magasabb, erősebb, eredményesebb lett, sokat változott - előnyére. Ma már nem csak tőmondatokban válaszol a kérdésekre. Sőt, azt is elviseli, amikor néha sorba állnak nála az újságírók. Persze, ezekben a napokban mindenki arra kíváncsi, azt kérdezi, amire csak Sydneyben kapunk választ: nyer-e aranyérmet a második olimpiáján?

"Hát, ez más lesz, mint Atlanta. Ott mindenki a nagyokra, Egerszegi Krisztinára, Rózsa Norbertre, Gütler Karcsira, Czene Attilára figyelt. Akkor, 15 évesen, rácsodálkoztam az olimpiára, ahol remekül éreztem magam. Az egyedüli elvárás az volt velem szemben, hogy mindkét távon bekerüljek a döntőbe. Amikor ezt sikerült felülmúlni, és kétszázon bronzérmet szereztem, mindenki gratulált. Most más a helyzet, mert ha ismét harmadik lennék, ami ebben a rendkívül erős és kiegyensúlyozott mezőnyben könnyen előfordulhat, csalódást okoznék. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzem az esélyesség terhét. Remélem, megbirkózom vele."

Hiába, nagylány - nagy elvárás.

Persze, a fiúk megkönnyíthetnék Ági helyzetét, mert ha az olimpiai úszóversenyek első öt napján sikerülne néhány érmet szerezniük, akkor a világbajnoknő kisebb teherrel rajtolhatna kétszáz mellen.

Kiss László tanítványa annyit tehet - és ez a legtöbb -, hogy edz, méghozzá nagyon keményen. Amikor arról kérdeztem, hogy hány úszódressze van, azt mondta sok, mert csak egyetlen edzésre három kell.

Ezt nem értettem. Talán edzés közben is dresszt cserél?

"Nem,csak mindig felhúzok egy újabbat, hogy még nagyobb legyen az ellenállás. A végén háromban fejezem be az edzést."