FONTOS


  

Sikert vonzó mÁgnes
------------------------------------------------------------
forrás: Balázs Anna Heti Sport, 2000/7
------------------------------------------------------------

Hovatovább ama kevés magyar sportolónő egyike, akinek "nem remeg meg a keze", aki "elviseli a felelősség terhét", akit "nem nyom agyon az esélyesség" - és még hosszasan lehetne sorolni a sportsajtóban használatos épületes fordulatokat. Ám ezt abba is hagynánk, ehelyett Kovács Ágnesre mint emberre, mint csinos nőre fókuszálnánk. Persze nem feledve, hogy az év női sportolójáról, a nagy világversenyeken többnyire győztes úszóról van szó.

- A tavaly nyári margitszigeti öttusa-világbajnokságon többször feltűnt a nézők között, és sokan azóta is azt találgatják: melyik fiú kedvéért ment ki?
- Nagyon érdekelt a verseny és kíváncsi voltam, hogy a mieink miként szerepelnek. Különben is: nem mindennap rendezünk világbajnokságot, meg nem is lakom messze a Margitszigettől.
- Ha nem Sárfalviékért ballagott ki a szigetre, akkor a következő hazai világversenyen kit látna a legszívesebben a maga melletti széken?
- Magánéleti dolgokról nem szívesen beszélnék. Szeretném, ha legalább ennyi megmaradna nekem.
- Fárasztja a közszereplés? Az interjúk, a nyilatkozatok, a televíziós felvételek?
- Nem, általában élvezem, noha előfordult már, hogy nem volt kedvem az egészhez. De csak akkor érzem macerásnak, ha nagyon fáradt vagyok.
- Mennyire népszerű? Felismerik?
- A nagyobb versenyek után gyakoribbak a tévés szereplések, olyankor gyakran megesik.
- Az utcán milyen reakciókkal találkozott?
- Amikor meglátnak, általában összesúgnak, és egymást bökdösik az emberek, hogy nézd, az nem a Kovács Ági? Ilyenkor megpróbálok mosolyogni, vagy úgy teszek, mintha nem venném észre. Sokan azonban megállítanak és mondanak néhány kedves szót. Többnyire azt, hogy mennyire szurkolnak nekem. Gyakran autogramot kérnek.
- Negatív élménye nem volt?
- Szerencsére nem, és fogalmam sincs, hogy akkor mit tennék. Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Érzem az emberek szeretetét, örülök és jülesik, hogy kiváncsiak rám. Ezt azzal viszonozhatom, hogy jól úszom.
- Mostanában hogy megy?
- A fő cél természetesen Sydney, de ne kérdezze, hogy hol tartok a felkészülésben, mert fogalmam sincs. Ez Laci bácsi reszortja.
- Spongyát borítottak a múltra? Mármint arra a kínos jelenetre, amikor egy anyagi jellegű vita folytán néhány hétre szakított egymással Kiss László és Kovács Ágnes?
- Ez az egész ügy már nem aktuális.
- Kettőjük kapcsolatában nyom nélkül maradt a konfliktus?
- Lezártuk, elfelejtettük.
- Évekkel ezelőtt úgy beszéltek önről, mint az új Egerszegiről. Miként élte meg az összehasonlítást?
- Gyerekkorom óta ismerem és fiatalabb koromban, azt hiszem 14 évesen, mondták nekem először, hogy itt van a kis Egerszegi. Bevallom, nagyon meglepett és furcsa volt. Egér mindig is a példaképem volt és marad, nagyon jólesett, hogy egy ötszörös olimpiai bajnokhpz hasonlítanak.
- Mára vitathatatlanul kinőtte ezt a szerepet, még ha egyelőre nincs is olimpiai címe.
- Mindig büszke leszek arra, ha vele mérnek össze.
- Az úszók felkészülése tán a legmonotonabb az összes közül. Hogy lehet ép ésszel kibírni?
- Túlzással azt is mondhatnám, hogy amióta az eszemet tudom, úszok, úgyhogy nekem nem olyan egyhangú. Az edzőtáborok viszont kétségkívül némi változatosságot hoznak az életünbe. Például nemrég jöttünk vissza az olaszországi magaslati táborból, ahol sokat síeltünk. Nekem nem volt újdonság, mert régen megtanultam, de néhány társamnak most volt először síléc a lábán. Abszolút kikapcsolt az egész, és nagy élmény volt, hogy mindegyik pályán le tudtam jönni. Ezek a napok azonban ünepszámba mennek, mert tényleg van néhány olyan pillanat, amikor nagyon nem élvezem az egészet.
- Főleg a hajnali keléseket, nemde?
- Bárki bármit mond, ezt nem lehet megszokni. Megszeretni pedig végképp nem. Ötkor kelek, 3/4 hatra a Kőér utcai Spartacus uszodában vagyok. Másfél óra erőfejlesztés, majd fél 10ig úszás a műsor. Délután 4től kezdődik minden előlről. A vasárnap kivétel: olyankor van úgy, hogy délig alszok, mintegy bepótolva a hétközi kimaradást.
- Mi hajtja előre?
- A legjobb szeretnék lenni, az olimpiai címért áldozatot kell hozni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ennyi önmagában elég, és előre odaadhatják az aranyérmet, de azzal a tudattal szeretnék Sydneybe utazni, hogy ami tőlem telt, azt megtettem. Ha valaki jobb nálam, az nyilván többet vagy jobban edzett, esetleg pont azon a napon több szerencséje volt.
- És utána? Tegyük fel, nyer: mi következik akkor?
- Egy jó adag pihenés. Illetve akkor a tanulásé lesz a főszerep.
- Itthon vagy ön is beáll a külföldi ösztöndíjasok közé?
- Tavaly érettségiztem, ám az élsport miatt sokmindenről le kellett mondnanom. Ezek közé tartozott a tanulás is, hiszen ilyen terhelés mellett egyszerűen képtelenség az órákra készülni. Azaz, most egy évet kihagyok. Pedig már több amerikai egyetemről kaptam ösztöndíjas ajánlatot, de az olimpia miatt mindegyiket visszautasítottam. Úgy hiszem, nem késtem le semmiről, és Sydney után is lesz lehetőségem kint tanulni. Szóval még semmi sem végleges, de valószínű, hogy az olimpia után költözöm. Ezért éppenséggel angolul tanulok.
- Kiss László mit szól ehhez?
- Tud róla, ám túl sokat nem beszélgettünk róla. De támogatja az ötletet. Mint mondtam, most még nem 100 % az amerikai egyetem. De ha mégis összejön, akkor sem jelenti azt, hogy soha többet nem lát, legfeljebb a versenyeken. Egy évben 3, 4 hónapot itthon leszek.
- Legutóbb Berlinben állt rajtkőre.
- Igen, a rövdpályás Világ-kupán.
- Ez a táv az Európa-bajnokságon nem hozott Önnek sok sikert. Illetve aranyat nem, mert mindhárom számban a 2. helyen végzett. Berlinben egy kicsit azért más volt a képlet ...
- Tendencia, hogy a rövidpályás versenyek egyre népszerűbbek, de a fő célom továbbra is az 50 méteres uszodában elért diadal. S nemcsak nekem, hanem a világ élvonalának is. A rövidebb pályát kiegészítésképp iktattuk a programba. Komolyan vettem, amit az is bizonyít, hogy bántott a vereség, igaz annyira nem volt vészes a dolog.
- Az uszoda zárt világából kitörve, mivel tölti kevés szabadidejét?
- Nem hiszem, hogy különböznék kortársaimtól. Általában ugyanazok a dolgok érdekelnek, és ugyanazokat teszem, mint ők. Mozi, néha buli, színház. Talán a mozizás a leggyakoribb.
- Melyik műfajt kedveli a leginkább?
- Mindenféle vígjátékra vevő vagyok, de az akciófilmek is le tudnak kötni.
- Mit szólna egy akcióvígjátékhoz? A főszerepet kegyed játszaná, és néhány napig Sydneyben forgatnának.
- Várjon csak. Ugye, ez most a képzelete játéka?
- Annyira azért nem, mert egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek: mellen olyan jól akciózna az olimpián, hogy abból komoly vígasság kerekedne.
- Ja, ez már más. Akkor tőlem szeptemberben kezdhetünk!
Egerszegi Krisztina
Kovács Ágnes
ÚSZÁS

KÉPEK

 

 
LINKEK

  Kovács Ágnes