Csevegés Kovács Ágival - Európa-csúcsok mindjárt párban
------------------------------------------------------------
forrás: Nemzeti Sport
------------------------------------------------------------

Két éve minden szurkoló szíve csücske. Nyert egy Európa-bajnoki és egy olimpiai bronzot. Azóta felállított két bődületes Európa-rekordot. 1995-ben tündéri kis Miss Fityfiritty, azóta bűbáj ifjú hölgy. De hát megesik efféle furcsaság leánygyermekekkel, úgy tizennégy és tizenhat között.

- Fáradt?
- Még szép.
- Mitől?
- Jó kérdés. Elmondjam a napi műsort?
- Ha megkérhetném.
- Jó. Reggel van másfél óra torna a szárazon, erőfejlesztő gyakorlatok. Rögtön utána két és fél óra úszás, természetesen nem kocogó tempóban. Aztán délután még két óra a vízben ... Szép?
- Máris kezdek bágyadni. Egyébként mindig szerettem volna tudni, mivel foglalják el magukat az úszók a vízben. Mire tudnak gondolni a hossszú, monoton kilométerek alatt?
- Én személy szerint mindig csak egy dologra.
- Éspedig?
- Hogy mikor lesz már vége. Nézem ám közben az órát, de nagyon lassan megy.
- Gondolom, az edző kezében a stopper jóval gyorsabban.
- Nagy igazság. Alig ér be az ember a falhoz, Laci bácsi máris megint kiabál, hogy: Rajt!
- Laci bácsi alatt természetesen Kiss László értendő, a Szpari mestere, időtlen idők óta az Év edzője.
- Talált.
- Mi az öröm?
- Az öröm az, hogy már vége a sulinak. Most fejeztem be a második osztályt a Vörösmartyban.
- Európa-rekorddal?
- Ilyesmit szerencsére nem tartanak nyílván.
- Akkor ne is kérdezzem?
- Azt azért lehet. Nincs miért titkolóznom. 4.5 körüli átlaggal végeztem.
- Az ismertetett edzésprogram rémségei mellett ez felér egy világcsúccsal. Akkor hát most teljes a szellemi kikapcsolódás?

- Háát ... egy-két hétig csak kibírtam. Aztán szóltam az édesanyámnak, hogy talán ideje lenne megint elővenni az angolt és az olaszt. Úgy éreztem, hogy a tanulás és az úszás kiegészítik egymást valahogyan. Segíti egyik a másikat. A szellemi szféra a fizikait és fordítva.
- Ez nagy gondolat. Érdekes, a kollégáim azt mondták, hogy Kovács Ági remek úszó. tündéri leányzó, de nem abszolút interjúalany. Harapófogóval kell kihúzni belőle minden szót.
- Fejlődik az ember. Ma már olykor körmondatokat is tudok fogalmazni.
- Honnan ez a tudásszomj?
- Az nálunk kötelező. Házi feladat. Az édesanyámnak öt diplomája van, apámnak hat. Szóval szinte természetes, hogy legalább egyre én is ráhajtok.
- Mifélére?
- Egyelőre a Testnevelési Egyetemre gondolok, de nem az edzői szakra. Valami olyasmire, ahol segíthetek a kicsiknek. Ezzel egyébként tartozom is.
- Hogyhogy?
- Engem az Egér ...
- Egerszegi Krisztina ...
- Persze, és a Karcsi ...
- Güttler Károly ...
- Természetesen ... szóval amióta lejöttem az uszodába, vagyis hétéves korom óta ők ketten olyan szeretettel vettek körül, annyit segítettek nekem, hogy ezt szinte kötelességem valahol, valakiknek visszaadni.
- Jeles bizonyítvány, Európa-rekord, nyakunkon az újabb Európa-bajnokság, ráadásul alig négy hónapra rá az újabb világbajnokság, diplomás tervek ... megvalósítható mindez?
- Sokan segítenek. A CIB bank, a Spartacus, nincs miért panaszkodnom. A többi csak rajtam áll.
- Gyönyörűségesen komoly ez a csevegés. Hol fér bele valami lazább ügy. Diszkó?
- Á, szóba sem jön. Viszont szilveszterkor ...
- Áhá!
- Felmentünk a Normafához síelni. Párszor lecsúsztunk, aztán hazajöttem tanulni. Ja, és néhány héttel ezelőtt szombat-vasárnap lementem egy osztálytársnőmékhez Pécelre. A papája nagy pecás, de nem fogott egyet sem. Én viszont az életben nem horgásztam, mégis fogtam egy gyönyörű díszkecsegét.
- Törvényszerű, legalább a vízi lények tartsanak össze. Tehetek egy kijelentést?
- Ha muszáj ...
- Mindezek után még kevésbé csodálom, hogy az egész ország imád egy Kovács Ágnes nevű mellúszó hölgyet.