Kovács Ági megérkezett Phoenixbe. Nem várta virágeső a reptéren, a vakuk sem villantak, s a kézjegyéért sem álltak sorba a derék amerikaiak. És ez az, ami a legjobban tetszik a magyar olimpiai bajnoknak. Nem tagadja, bár csak öt napja lakik a tengerentúli városban, kifejezetten élvezi, hogy úgy élhet, mint bárki más.

- A klubomnál tudják ki vagyok, de például az angolórán csak a tanár hallott rólam. A többieknek nem az olimpiai bajnok vagyok, hanem egy lány, valahonnan Európából. A minap például elmentem vásárolni. Itthon ha megálltam az autómmal a piros lámpánál, valaki biztosan elkezdett integetni, olyan is volt, hogy az ablakon dörömbölt egy férfi, ezzel jelezve: felismert... Itt rám sem néznek. Félre ne értse, örülök, hogy otthon ennyien szeretnek, de most kifejezetten élvezem az átlagos fiatal lány életét.

- Csak annyit tudunk, hogy tréningezni ment Phoenixbe. Egyáltalán hol lakik?

- A helyi klub, amelyik meghívott, egy apartmant ajánlott fel. Elfogadtam. Két amerikai úszólánnyal lakom együtt, de nekem külön szobám van.

- Ők gondolom egyből tudták, ki az az Ágnesz Kovaksz...

- Persze, mivel az úszótársaim. Őket már ismerem, de az edzéseken bajban vagyok. Ötvenöten vagyunk a szakosztálynál. Japán, horvát, mexikói, argentín, amerikai. Egyszóval, színes a paletta.

- Az edzéseken sem kivételeznek önnel?

- Az kellene csak. A vezetőedző az első foglalkozás után közölte velem - persze nem durván -, hogy a fordulóm a többiekhez képest meglehetősen gyengécske.

- Nesze neked vendégszeretet...

- Nem azért jöttem ide, hogy udvariaskodjanak velem. Fejlődni akarok, s én is tisztában vagyok vele, hogy van még min javítani. Egyébként nem mondott újat, a fordulóim valóban gyengék.

- A kint tanuló magyar úszók általában áradoznak az amerikai edzésmódszerekről. Tapasztalt már valami újdonságot?

- Csak azt. A tréningek rövidebbek, de sokkal dinamikusabbak. Bevallom, az utóbbi időben meglehetősen monotonnak tartottam a hazai edzéseimet. A Spartacusban tökéletes munka folyik, de ha az ember mindennap, szinte percre pontosan ugyanazt csinálja, idővel, kissé belefásul. Öt napja vagyok itt, de máris érzem, hogy kellemes, hasznos hetek várnak rám.

- Gondolom a Phoenixben tanuló Czene Attilával már találkozott.

- Persze, rendes volt, felajánlotta, hogy ha bármi gondom van, azonnal segít. És azt is megígérte - de nem csak ő, a lakótársaim is -, hogy megmutatja Phoenix nevezetességeit. A város egyébként nagyon szép és az sem hátrány, hogy napközben általában húsz fok van. Pluszban. Itt ilyen a tél...

- Hazajön egyáltalán?

- Persze, március harmincadikán érkezem. Jó itt, de Magyarországot sohasem hagynám el.