Kovács Ágnes már jönne haza. Jön is, jövő szombaton véget ér a több mint két hónapos phoenixi edzőtáborozása. Olimpiai bajnokunk szerint érdemes volt az amerikai városba "igazolnia", minden tekintetben jót tett neki a meglehetősen hosszúra sikeredett út, ám a harmincfokos meleg ellenére is már a hűvös, olykor havas Budapestre kívánkozik.

- Hát akkor összegezzünk. Érdemes volt?

- Persze, nagyon örülök, hogy itt lehettem. Jó döntés volt, több tekintetben is. Sokat javult a rajtom és a fordulóim is sokkal jobbak, mint korábban - vélekedik a hétszeres Európa-bajnok Kovács Ági.

- Mondja mindezt az olimpiai bajnok...

- Nagy baj lenne, ha nem látnám, hogy hol és miben kell fejlődnöm.

- Említette, hogy több tekintetben is hasznos volt a phoenixi edzőtábor. Eddig kettőt említett.

- Hasznos volt azért is, mert nem a megszokott környezetben kellett ismét elkezdenem a tréningeket. Az olimpia után elég sokat kihagytam, otthon biztosan nehezebben vettem volna rá magamat a munkára. Gondolja csak el, jelenleg is úgy harminc fok van Phoenixben.

- Nem akarom elkeseríteni, de Budapesten szerdán havazott...

- Nem baj, már nagyon mennék haza.

- Megértem, több mint nyolc hét a messzeségben, ráadásul egyedül. Nem lehetett könny?.

- A harmadik hét végén éreztem a holtpontot. Akkor úgy láttam, nem volt jó döntés, hogy kijöttem. De ez csak a honvágy miatt volt, hiszen tökéletes körülmények között dolgozhattam, dolgozhatok.

- Őszintén árulja el: egy tréninget sem bliccelt el?

- Nem értem a kérdést.

- Csak arra utalnék, hogy az edzője, Turi György a Kőér utcából úgysem tudta volna meg, ha mondjuk a keddi tréning helyett elmegy a Grand Canyonba.

- Bolondság lett volna, én nem tennék ilyet. Nem más miatt, én ugyanis nem másért, hanem magamért úszok. Az olimpiai győzelem az edzőimé volt, a családé, ha használhatok nagy szavakat, az országé. De most már, hogy mindent elértem kétszáz mellen, szeretnék a magam örömére úszni. Egyébként ha már a Grand Canyont említette, jártam ott, de nem edzésidőben.

- Hogy tetszett?

- Csodálatos, egy fénykép vagy képeslap sem adhatja vissza, milyen a valóságban. Lenyűgöző, nincs jobb kifejezés rá.

- Az angol amúgy jól megy? A telefonkagylóba még magyarosan "hallózott".

- Tettem egy vizsgát, gyorsan hozzáteszem, sikereset. Az alsó ponthatárnál úgy kétszázzal többet kaptam.

- Congratulation!

- Köszönöm. Ennél persze többet kellett tudnom. Érdekes egyébként, hogy többen is azt mondták, mielőtt kijöttem, hogy az amerikai angol sokkal csúnyább, mint a briteknél beszélt. Nem értek ezzel egyet, nekem kifejezetten tetszik az amerikai stílus.

- Phoenix vagy Atlanta szebb város?

- Értem a célzást. Való igaz, a phoenixi és az atlantai egyetem is szeretné, hogy ősztől náluk tanuljak, de higgye el, még tényleg nem döntöttem, melyik egyetem ajánlatát fogadom el. Ráérek vele, az úszással viszont nem, április elején, öt nappal azután, hogy hazaérek, elindulok a budapesti felkészülési versenyen.

-Javultak a fordulói, jobb a rajtja, ezek alapján mindenki rekordokat vár majd a viadalon...

- Ne várjon, egyáltalán nem vagyok olimpiai formában, de nem is lehetek, hiszen a felkészülés közepén járok. Sok munka vár még rám Budapesten, nagyon sok.

- Több mint két hónap után, mi hiányzik a legjobban?

- Ha csak eszembe jut a mamám főztje, máris éhes vagyok...