Kovács Ágnes készül. Most éppen a júliusi, fukuokai világbajnokságra. Szokás szerint nem kísérik ügyek, botrányok a felkészülését, nap nap után falja a hosszokat a Kőér utcai uszodában. Olimpiai bajnokunk amúgy az átlagnál is fáradtabb, ám ennek is tudja az okát.

- Kora tavasszal, az amerikai utam során kevesebbet, és más jellegű edzéseket végeztem, idő kellett tehát ahhoz, hogy visszaálljak. Lassan azért sikerül - mondja a hétszeres Európa-bajnok.

- Az athéni Akropolisz-kupán benevezték kétszáz mellre, ám mégsem állt rajtkőre. Mitől tartott?

- Semmitől, de úgy éreztem, mivel fáradt vagyok, nem biztos, hogy hozzám méltó időeredményt tudok produkálni.

- Amikor Poenixben edzőtáborozott, az utolsó napokban azt hajtogatta, már nagyon menne haza. Most, hogy itthon van, nem hiányzik Amerika?

- De hiányzik, sokat gondolok Phoenixre.

- És Fukuokára?

- Arra is. Címvédőként megyek Japánba, ám ahogy a sydneyi olimpia előtt, most is azt mondom: bármi lehetséges. Lehet, hogy nyerek, de az is előfordulhat - bár nagyon nem szeretném -, hogy dobogóra sem kerülök. Mindig jöhet egy fiatal tehetség, ráadásul ott van a kínai Csi Huj, aki kétszázon már a világcsúcsot is elvette a japán Tanakától.

- Egyébként mit szól hozzá, hogy Magyarország benevez a 2012-es olimpiára?

- Azon az olimpián én már csak nézőként lehetek jelen. Amúgy nem vagyok optimista, elég, ha csak azt veszem, egy úszó, műugró Európa-bajnokságot sem tud megrendezni Magyarország. Nem tud, hiszen ahhoz, hogy megkapja a rendezést, például olyan műugrótoronyra lenne szükség, amely a páros ugrásokra alkalmas. Ilyen nincs Magyarországon.

- A júliusi, székesfehérvári országos bajnokságig amúgy itthon készül?

- Csak egy külföldi versenyem lesz addig, Linzbe mindenképpen elmegyek.

- Jól tudom, hogy az osztrák város az átlagnál is közelebb áll a szívéhez?

- Csak annyiból, hogy a nagypapám zenészként a linzi opera tagja volt.

- Netán a kis Kovács Ágit is komolyzenei pályára szánta a család?

- Hamar kiderült, hogy az úszás jobban megy, mint a zongorázás...