- Jó reggelt kivánok, csak nem felébresztettem?

- De igen, a telefoncsörgésre ébredtem - mondja a tengerentúli Phoenixben, a helyi Arizona State Universityn tanuló és tréningező olimpiai bajnok Kovács Ágnes.

- Akkor most nagyon örülhet nekem...

- Semmi baj, bár jó lett volna még egy-két órát aludni. Tudja, éjszaka jöttem meg Hawaii-ról, fárasztó volt a repülőút. De kérdezzen nyugodtan, ígérem, nem fogok elaludni.

- Ebben bízom én is. Mit látott Hawaii-ból az uszodán kívül?

- Szerencsére a Hawaii University elleni verseny után még másfél napig maradtunk, így bejárhattam a szigetet. Csodálatos hely.

- Azt tudja, hogy az Arizona State University internetes honlapján Ágnes Kovács a sztár?

Ági, a vízisellő szárazon is elbűvölő látvány...

- Még nem volt időm megnézni, mit írnak?

- Hát csak azt, hogy a hawaii egyetem elleni győzelem főszereplője volt a magyar olimpiai bajnok, aki mindhárom győztes idejével felkerült az egyetem tízes örökranglistájára, ami már-már egyedülálló.

- Nekem is említették a verseny után, hogy ritka, ha valaki az első egyetemi versenyén toplistás időket produkál. Tényleg jól ment az úszás, a száz és kétszáz yard mellen és kétszáz yard vegyesen nyújtottakkal is elégedett vagyok.

- Kicsit bajban vagyok ezekkel a yardos időeredményekkel. Mennyit jelent mondjuk a kétszáz yard mellen elért kettő perc tizenegy másodperc kétszáz métererre átszámítva?

- Nehéz átszámolni, de ez az idő kettő perc huszonöt-huszonhat körüli lehetett. Az pedig jó.

- Nagy a respektje az egyetemen?

- Azt gondolja, hogy az egyetemen tudják, hogy olimpiai bajnok vagyok? Akikkel együtt úszom, ismerik az eredményeimet, de más senki. Az egyetemen a legtöbben csak annyit tudnak rólam, hogy Ágnes a nevem, Európából jöttem, és az úszócsapat tagja vagyok.

- Furcsa lehet...

- Otthon, Magyarországon sokszor eléggé nehezen viseltem az ismertséget. Volt olyan eset, hogy a piros lámpánál álltam az autómmal, és egyszer csak kopogtak az ablakomon. Ezzel jelezte az illető, hogy megismert... Az emberek szeretete hiányzik, de amúgy kifejezetten élvezem, hogy itt, Phoenixben csak egy egyetemista vagyok a sok közül. A múltkor például egy amerikai lánnyal beszélgettem az aktuális előadás előtt. Mikor megemlítettem, hogy az egyetem csapatában úszom, azt válaszolta: ó, ez remek, mindenképpen kijön az egyik versenyemre drukkolni. Fogalma sem volt, ki vagyok, nem a címeimnek szólt az érdeklődés. Hát, valahol ilyenek az amerikaiak.

- És még milyenek?

- Magával ragadó az életszemléletük. A pozitív gondolkodásmód Amerikában nem szólam, minden mozdulatukon, gesztusukon érződik: tudják, mit akarnak.

- Önre is hatott ez a fajta életszemlélet?

- Ami otthon mondjuk letört vagy elkedvetlenített, itt nem zavar. Nagyon fontos, hogy mindent a jó oldaláról közelítenek meg. Az uszodában is ez az uralkodó mentalitás.

- Egyszóval cseppet sem bánta meg, hogy Phoenixbe költözött...

- Nagyon jó döntést hoztam.

- Amerikai futballmérkőzésen járt már?

- Kétszer is, a mi egyetemünk együttese játszott itt, Phoenixben. Elsőre furcsa volt, nem nagyon értettem a szabályokat, ráadásul több mint három óráig tartott a meccs. A második találkozón viszont néha már azon kaptam magam, hogy én is tapsolok.

- A tanulás is megy annyira, mint az úszás?

- Volt egy-két vizsgám mostanában. Matematikából és angolból ötöst kaptam, földrajzból pedig négyest.

- Az utóbbinál mi volt a feladat?

- Különböző országok néps?r?ségének változását kellett analizálni.

- Nem túl izgalmas.

- Pedig érdekes, szeretem. Van olyan nap, amikor öt-hat órát is az egyetem könyvtárában töltök.

- Edzés, tanulás, ráadásul egyszerre: fárasztó lehet.

- Az, én is érzem. De tudtam, mit vállalok.

- Mikor jön haza legközelebb?

- Karácsonykor otthon leszek. Nem tagadom, azért nagyon várom már.

- Látja, mindenről beszéltünk, de a díszpolgári címéhez még nem is gratuláltam.

- Nagy megtiszteltetés, hogy Kőbánya díszpolgára lehetek, csak azt sajnálom, hogy nem vehettem részt az ünnepségen.

- Csak egyet nem értek: miért Kőbánya, amikor kiskora óta a Belvárosban lakik...

- A Spartacus uszodája viszont Kőbányán van. Az eddigi életem során legalább annyi időt töltöttem a Kőér utcai uszodában, mint otthon. Talán ezért...

- Árulja el, ha lerakta a telefont, még alszik egy keveset?

- Csak egy keveset...