A Nemzeti Sport - folytatva a hagyományokat - az esztendő végéhez közeledve igyekszik csokorba szedni és megmutatni, milyen évet zártak 2001-ben a különböző sportágak. Összeállításainkból az események kronológikus felsorolásán túl megtudhatják azt is, kik nyerték az év legfontosabb világversenyeit, milyen történések tartották lázban a sportágat, és kiket tartottak szakíróink a legsikeresebbeknek. Sorozatunkban tizenkilencedikként az úszók következnek. Lapunk az idén világbajnoki arany- és bronzérmet szerző, olimpiai bajnok Kovács Ágnest választotta az esztendő legjobb úszójának, míg a nemzetközi mezőnyből a Fukuokában hat világbajnoki címet elérő ausztrál Ian Thorpe-ot emeltük ki.

- Meddig marad?

- Ne is mondja, karácsony másnapján már utazom is vissza Phoenixbe. Tudja, december huszonkilencedikén az egyetem úszócsapatának ismét versenye lesz - mondta az olimpiai bajnok Kovács Ágnes.

- Miért nem kért felmentést?

- Eszembe sem jutott. Amerikában a csapat kifejezés sokkal mélyebb tartalmat hordoz, tudom, hogy az egyetem mind az ötvenöt úszója ott lesz a verseny napján.

- Fáradt?

- Egy kicsit. Tudtam mit vállalok, és szerencsére eddig sikerült is összeegyeztetnem az úszást és a tanulást.

- A legutóbbi versenyén, Austinban az egyetem örökranglistájának élére ugrott a kétszáz yard mellen nyújtottakkal, de mi a helyzet az iskolapadban: ott is csúcsokra tör?

- Minden vizsgámat sikerrel letudtam, nem lehet panaszom.

- Amíg itthon élt, egy évben három-négy versenynél nem volt többje. Most viszont van, hogy havonta szerepel ennyin. Nem furcsa?

- Egyáltalán nem az, sőt, kifejezetten örülök, hogy így van. Régebben, pont a versenyrutin hiánya miatt sokszor remegő lábakkal álltam oda a rajtkőre. Hiába tudtam, hogy jobb vagyok a többieknél, bizonytalanságot éreztem. Igazat adok azoknak, akik azt mondják: egy verseny bármilyen jó edzésnél többet ér. És tudja még mi a jó az állandó versenyzésben?

- Mi?

- Nem érzi az ember az állandó győzelmi kényszert. Ha második leszek, nincs semmi gond, majd a következő héten én nyerek. Ha nem én vagyok az első, akkor sincs tragédia, nem minősítik vissza az embert, mert tudják, mit érek, mire lehetek képes az éles szituációkban. Itthon ez másképpen megy. Persze azért már érezni némi változást. Például kifejezetten jólesett, hogy amikor Fukuokában harmadik lettem száz mellen, nem hallottam olyan hangokat, hogy na, nem nyert, na, kikapott. Mindenki a helyén tudta kezelni a bronzérmet, mert az a bronz tőlem akkor a csúcsprodukció volt.

- Amióta itthon van, mire jutott ideje?

- Szinte semmire. De hát, ez van, tudomásul kell vennem.

- Mondhatjuk azt, hogy tökéletes éve volt?

- Azt hiszem igen. A világbajnokságon kétszáz mellen nyertem, százon ugyebár harmadik lettem, ilyen jól még nem szerepeltem Európán kívül. Kilencvennyolcban, a perthi vébén is nyertem kétszáz mellen, de akkor nem kerültem dobogóra százon. Fukuokában igen. A medencén kívül is nagy változáson mentem keresztül azzal, hogy Phoenixbe költöztem. Nagyon jól érzem magam Amerikában, jó volt kiszakadni a hazai mindennapokból. A családom és a barátaim persze nagyon hiányoznak.

- Sokat komolyodott kint?

- Rákényszerültem, hogy eltartsam magam. A lakásomba még az evőeszközöket is nekem kellett megvennem. Itthon azért valahol burokban éltem, Phoenixben viszont egy vagyok a sok közül, az áltagos egyetemisták életét élem. Reggel felkelek, edzés, majd egyetem, tanulás aztán megint edzés. Hétvégenként pedig verseny.

- Arizona államból mennyit látott eddig?

- Még Phoenixből sem mindent. Ha van egy kis időm, elmegyek szórakozni az egyetemi ismerőseimmel. Nagyon jó a kapcsolatom például az egyetemi úszócsapatból Szigeti Florenciával. Ő egy argentin lány, a nagypapája viszont Magyarországon született. Vele élek egy lakásban - közösen béreljük -, szerencsére nagyon jól megvagyunk. Ő egyébként Argentína legjobb gyorsúszója.

- Jövőre Európa-bajnokság lesz Berlinben. Hétszeres kontinensbajnokként elég magasra tette a lécet...

- Legutóbb, Helsinkiben két aranyat nyertem, de például kétszáz mellen nem sikerült nyernem. Berlinben mindenképpen szeretném visszaszerezni a trónt. Jövő májusban jövök haza, attól kezdve Turi György segítségével nap nap után az Európa-bajnokságra fogok készülni. De addig még lesz egy komoly versenyem, méghozzá márciusban az amerikai egyetemi bajnokság. El sem hinné, hogy mekkora rangja van, minden úszónak az a vágya, hogy kvalifikálja magát az egyetemi bajnokság döntőjébe. Nem titkolom, szeretnék ott is nyerni.

- Őszintén mondja meg, hétszeres Európa-bajnokként hiányzik még egy nyolcadik is?

- Ha nem hiányozna, már réges-régen befejeztem volna az úszást...