|
|
| ||||
|
|
Kovács Ági hazaérkezett
------------------------------------------------------------ forrás: Pincési László, [origo] 2002.05.07 ------------------------------------------------------------ Hosszú, Phoenix - Frankfurt - Budapest repülőút után hazaérkezett Amerikából olimpiai bajnok mellúszónk, Kovács Ágnes, akitől az [origo] Ferihegyen kért rövid nyilatkozatot. Fél négykor kattantak a gépek, villantak a vakuk, ekkor lépett ki Kovács Ágnes a terminál kapuján, s fogadta a virágcsokrokat és a gratulációkat. "Eléggé fáradt vagyok, hosszú volt az út Phoenixtől idáig" - mondta az Arizona State University marketing szakán tanuló klasszis. "Sajnos a csomagjaim elkeveredtek, azokat majd később kapom meg. A berlini úszó Európa-bajnokságra hivatalosan hétfőn kezdem meg a felkészülést a válogatott többi tagjával egyetemben, de csütörtökön azért kicsit vízbe szállok. Át kell szoknom az itteni méretekre, Amerikában ugyanis 25 yardos medencében készültem, ami kb. 22 méteresnek felel meg. Az Egyesült Államokban a kinti edzőim általi készített edzőtervek alapján készültem, de természetesen mindig egyeztettem az itthoniakkal is." Olimpiai bajnokunk megérkezését követően természetesen családjával tartott, csütörtökön hosszabb lélegzetvételű interjút adott az [origo] számára. Kovács Ági hazaérkezése [0:33 .mpg - 2.3 MB] Kovács Ági már itthon készül az Eb-reKedden érkezett haza, augusztus végén pedig már repül is vissza az Egyesült Államokba Kovács Ágnes, akinek itthon töltött négy hónapja sem lesz könnyed kikapcsolódás. Olimpiai bajnok mellúszónkra ugyanis vár egy Európa-bajnokság és az azt megelőző felkészülés, a nyaralásra mindössze három hete marad. Az arizonai Phoenixben tanuló klasszis az [origo] kérésére mesélt amerikai tapasztalatairól, az iskoláról, a versenyekről és a tavalyi bombatámadás hatásairól. 
- Az eltelt kilenc hónap során
elég kevés hírt hallottunk rólad, leszámítva kiváló
úszóeredményeidet az amerikai egyetemi bajnokságon. Hogyan sikerült
az éved, egyáltalán hogyan kerültél ki az Egyesült Államokba?
- Tavaly nyáron több egyetem is megkeresett, de azért választottam Phoenixet, mert korábban ott töltöttem néhány hetet, és megszerettem a környezetet, a tanárokat. Az Arizona State Universityn üzletet, azon belül is marketinget tanulok, a mostani félévet 4,4-es átlaggal zártam. - Milyen rendszerben működik az iskola, milyen tantárgyakat kellett felvenned a félév során? - A tanárok majdnem minden órán megkövetelik, hogy ott legyünk, így lógni elég nehéz. Még a versenyek előtt is külön kérőlapot osztanak szét edzőink, amelyet alá kell iratni az egyetemen. Az iskola a megszokott kreditrendszer szerint működik, az elmúlt félévben öt tárgyat tanultunk, amelyek mind kötelezőek voltak. A közgazdaságtan, a matematika és az angol szeptembertől folytatódik, a mostani pszichológiát és zenetörténetet pedig a kommunikáció és a könyvelés váltja fel. - Sportolóként néha igénybe veszed a magántanulást, vagy ez nem szükséges? - Inkább bejárok az órákra. Egyébként minden tanárnak vannak fogadóórái, akár háromórásak is, ahol segítenek bizonyos dogokban, de ott lehet megkérdezni a jegyeket is. A jegyzetek meg letölthetőek az internetről. - Tavaly nyáron költöztél ki az Egyesült Államokba, azaz a szeptember 11-i terrortámadást már ott a helyszínen élted meg. Hogyan emlékszel rá vissza több hónapnyi távlatból? - Talán amikor felébredtem, de lehet, hogy már az edzés után láttam a tévében. Egész nap, sőt hetekig ez ment, természetesen nagy volt a pánikhangulat. De semmivel sem nagyobb, mint például itthon. A szüleim azonnal hívtak, nyugtatgattam őket, hogy minden rendben. - A merénylet kapcsán vagy ezt követően volt kellemetlen élményed? - Igazából nem. A téli olimpiai idején nem repültem, nem tudom, akkor milyen intézkedések voltak. Amit érzékeltem, hogy most már a belföldi járatokat is nagyon megszigorították, indulás előtt két órával ott is ki kell érkezni a reptérre, rokonok már nem kísérhetnek be teljesen. Ráadásul amióta az egyik utas cipőjében bombát találtak, a lábbeliket is mindig levetetik.  - Visszatérve az egyetemi
életre, a tanulás mellett a versenyzés sem ment rosszul. Te hogy
értékeled a teljesítményedet? - Az egyetemi bajnokságban a férfiak és a nők külön versenyeznek, és kvalifikációs időt kell ahhoz úszni, hogy a döntőben szerepelhessünk. Az egyetemünk csapata tavaly a 21. helyen zárt, idén a tizedikek lettünk. Én négy számban indultam, 100 és 200 yard mellúszásban, 400 yard vegyesen és a 4x100-as vegyesváltóban. A legjobb eredményt kétszázon értem el, ahol Tara Kirk mögött a második helyen végeztem, de mindketten jobb időt úsztunk Kristy Kowal világcsúcsánál. A másik három számban ötödik lettem. - A vegyesúszással való kísérletezés esetleg azt is jelenti, hogy az Eb-is megpróbálkozol vele? - Nem, ebben kisebb esélyem van a jó szereplésre. Marad az 50, a 100 és a 200 méteres mellúszás. - Mennyire zavaró, hogy a méter és a yard közötti különbség miatt kint kisebb medencében úszol, mint itthon? - A 25 yardos medence 22 méternek felel meg, de nem hiszem, hogy átállási gondjaim lennének. Az utóbbi hetekben délelőttönként 50 méteres, délutánonként pedig a 22 yardos medencében edzettem. - Az Európa-bajnokság július végén, augusztus elején Berlinben lesz. Hogyan készülsz a versenyekre, vannak-e esetleg olyan ellenfelek, akik meglephetnek? - A válogatott még Balatonfűzfőn edz, ezért én ma még a Kőér utcában úszom. Hétfőtől kezdődik az igazi felkészülés, heti tíz edzésünk lesz, napi 15 kilométeres távval. Hallottam, hogy az ellenfelek között van egy fiatal osztrák és egy orosz úszó, akiknek nagyon jók az eredményeik. Úgy tudom viszont, hogy a román Caslaru nem indul, két éve Helsinkiben tőle kaptam ki kétszázon. - Mikor mégy vissza az Egyesült Államokba? - Augusztus végén. Az Eb után lesz három hét pihenőm, de hogy hova megyek nyaralni, még nem tudom. |
| ||
Újra itthon |
||
Kovács Ágnes |
||
|
FONTOS
