A válás sohasem egyszerű, főleg, ha egy sikeres, eredményes, sok éve tartó kapcsolat szakad meg. Aki megy, annak is fáj, aki marad, még nehezebb. Risztov Éva, a hódmezővásárhelyiek büszkesége Pestre tart, a háromszoros ifjúsági Európa-bajnok úszónő a világhírű Spartacus-műhelyből akarja meghódítani a világot.

Két hónappal ezelőtt még nagyon derűs volt minden a Margitszigeten, a vakító napsütésben Bán Sándor és tanítványa a válogatottal az olimpiára készült. A hódmezővásárhelyi edzővel egy beteljesült álomról beszélgethettünk, arról, hogy négy éve elhatározta, a szinte nomád körülmények között is megcélozta a nemzetközi élmezőnyt. Akkor senki sem hitt neki, ő azonban hitt magában, és tavaly a tizenhárom éves Risztov Éva a hazai felnőtt élmezőnybe került, az idén pedig az egyik legeredményesebb európai ifjúsági úszó lett. Az Európa-bajnokságon három arany- és két ezüstérmet nyert, s a mester és tanítványa bizakodva készült a sydneyi olimpiára.

A sikertörténet egyik főszereplőjét, Bán Sándort nagyon megviselhették az elmúlt hetek történései, mert amikor keresem, kijelenti, hogy Risztov Éváról nem akar nyilatkozni, sőt, azt sem szeretné, ha neve egy cikkben szerepelne volt tanítványáéval. Természetesen nem kényszeríthettem arra, hogy a válás okáról beszéljen. Ezért arról kérdeztem, hogy Risztov miért szerepelt a várakozásnál gyengébben az olimpián, ahol - ha fejlődése töretlen - 200 pillangón és 800 gyorson is bekerühetett volna a döntőbe? Talán nem sikerült a kétszeri formábahozás?

- Nem erről van szó - magyarázta Bán Sándor. - A júniusi ifjúsági Európa-bajnokság előtt még remekül együtt tudtam dolgozni Évával. Megértette, hogy a siker érdekében az edzések mellett további áldozatot kell hoznia. Vigyáznia kell az étkezéssel, mert hízásra hajlamos. Egy húron pendültünk, s ennek meg is lett az eredménye az ifjúsági Európa-bajnokságon. Utána azonban a kapcsolatunkban valami megszakadt, nem egyfelé húztunk, s ez meg is látszott Éva olimpiai teljesítményén.

Sokáig faggattam Bán Sándort, de a válás okáról nem akart bővebben beszélni. Annyit viszont elárult, hogy Éva kamaszkorba került, akaratosabb lett, egyre nehezebben viselte el a valóban spártai követelményeket. Az olimpián ismét súlyproblémája volt, míg az Európa-bajnokságon ötvenkilenc, addig Sydneyben hatvanhét kiló lett, s ez a nyolckilós különbség a medencében sokat számít.

Bán Sándor edzői pályafutásában egy fejezet véget ért, de már újabb célokért dolgozik:

- Négy éve arról álmodoztam, hogy olimpikon tanítványom lesz, mára bebizonyosodott, hogy ez az itteni körülmények között is elérhető. Edzőkollégáimmal százharminc gyerekkel foglalkozunk. Közülük több nagyon tehetséges, remélem, négy év múlva ismét lesz Hódmezővásárhelynek olimpikon úszója. Csak a versenyzőkön múlik, ha vállalják a kemény edzéseket, a sok lemondást, akkor ebben a szabadtéri betonmedencében is elérhetik a nemzetközi színvonalat.

A "hűtlen" tanítvány, Risztov Éva a Bethlen Gábor Református Gimnázium első osztályos tanulója. Az iskolai szünetben kerestem, de ebben az esetben is olyan szűkszavú volt, mint általában a versenyek után:

- Most nem edzem. Pihenek. Hosszú idényem volt, rám fér. Még nem dőlt el semmi. Nem tudom. Kérdezze meg az anyukámat - válaszolta kérdéseimre a magyar úszósport egyik legnagyobb ígérete, majd láthatólag még sohasem örült úgy a becsengetésnek, mint ezúttal.

Risztov Éva anyukája nem utasított vissza. A beszélgetésünkből kiderült, hogy a helyzet egyáltalán nem egyszerű, sok még a bizonytalanság. Egyelőre még csak annyi biztos, hogy anya és lánya szombaton Budapestre utazik, s megnézik azt az albérletet, ahol valószínűleg novembertől lakni fognak.

- Nem volt hirtelen elhatározás - magyarázta Molnár Ágnes, az úszó édesanyja -, már egy éve foglalkoztunk azzal, hogy Éva jövője miatt váltani kellene. Hódmezővásárhelyen a lehetőségekhez mérten minden segítséget megkaptunk, de azt be kellett látnunk, hogy nem olyanok a feltételek, mint Pesten. Amikor Éva otthon panaszkodott, például arra, hogy havazásban, esőben és szélben nagyon nehezen tud edzeni, az apja mindig azt mondta neki, hogy ez a hátrány majd a versenyeken az előnyére változik. A feszített víztükrű fedett medencében szárnyalni fog. Az utóbbi időben a lányom és az edzője között megromlott a kapcsolat. Pedagógus vagyok, s így jól tudom, összhang nélkül lehetetlen felvenni a versenyt a nemzetközi élmezőnnyel. Ez az ügy már odáig fajult, hogy az olimpia után felvetődött, Éva abbahagyja az úszást. Végül úgy döntöttünk, hogy a lányunk jövője érdekében egy időre a család kétfelé szakad. Én felköltözöm Évával Pestre, a férjem pedig a fiammal itt marad Hódmezővásárhelyen. Akinek családja van, annak nem kell magyaráznom, hogy ez milyen áldozatot jelent, de ezt is vállaltuk, mert Évával együtt hiszünk abban, hogy a célja elérhető.

Risztov Éva a Bp. Spartacusban folytatja, habár az átigazolása nem lesz egyszerű. Még mielőtt valakiben felvetődne, hogy a magyar úszósport jelenlegi legnagyobb tehetségét felcsábították Pestre, Molnár Ágnes elmondta, hogy Kiss László szövetségi kapitány először megpróbálta lebeszélni erről a családot. De miután felmerült, hogy Éva abbahagyja az úszást, a szövetségi kapitány és a szövetség vezetősége is megpróbált segíteni, mert nem akarták, hogy Európa egyik legtehetségesebb ifjúsági korú úszónője elvesszen.

- Természetesen tisztában vagyunk azzal - mondta Molnár Ágnes -, hogy Éva fejlődése attól is függ, hogy sikerül-e tartania a versenysúlyát. Most erre nem kényszeríti senki, hiszen nem jár edzésekre. Elárulhatom, hogy már leadta a Sydneyben felszedett kilókat, így akarja bizonyítani számunkra, hogy nem lesz hiábavaló a Pestre költözés.