|
|
| ||||
|
|
Tizenhét évesen az "aranykor" küszöbén
------------------------------------------------------------ forrás: , Népszava 2002.09.25 ------------------------------------------------------------ "Elmondom a titkomat. Rengeteg rántott húst kell enni" - árulja el Risztov Éva, miközben a hitelesség kedvéért éppen rántott húst falatozik sült krumplival kedvenc körúti pizzériájában. Ennyi persze valószínűleg nem elég a sikerhez, hiszen sokan sok bécsi szeletet, pulykamellet és miegymást gyűrtünk már le, mégsem nyertünk 17 évesen négy ezüstérmet a felnőtt úszó Európa-bajnokságon. A Budapesti Spartacus és Turi György mester versenyzője viszont ezt tette július végén, augusztus elején Berlinben: 400 vegyesen, 400 és 800 gyorson, valamint 200 pillangón is második lett, emellett sorra döntötte az országos csúcsokat. Ennek dacára mindegyik sikerét külön tragédiaként élte meg. Szűk két hónap azonban elég volt hozzá, hogy az elért és - szerinte - elmaradt eredményekből egyaránt erőt merítsen, és akkora lendületet vegyen, hogy az minimum az athéni olimpiáig elvigye. - Az eltelt idő mennyit szépített a berlini - amúgy mindenki más szerint kiemelkedő - szereplésén? - Most már boldog vagyok, hogy így alakult, de azt továbbra is kudarcként élem meg, hogy nem sikerült aranyérmet nyernem, mert ez volt a célom. De feldolgoztam, ami történt, és nem foglalkozom már vele. - A világversenyre készülő úszók általában refrénszerűen nyilatkozzák, hogy az időeredményük a fontos, az a lényeg, hogy megjavítsák az egyéni rekordjukat, és akkor már elégedettek lesznek. Ön Berlinben napi rendszerességgel faragta a magyar csúcsokat, a 800 gyorsét kétszer is, 400 vegyesen pedig Egerszegi Krisztina barcelonai olimpiai győztes idejét adta át a múltnak, mindez mégsem boldogította... - Nézzük meg, mit becsülnek az emberek! Nem az időeredményeket, hanem a győzelmeket. Ez nálunk különösen jellemző. Nem tudom, miért alakult így, de ha nincs aranyérem, el van veszve az ország. Persze örültem az országos csúcsoknak is, de azok most csak ezüstöt értek. - Csak úszásban ennyire maximalista, vagy akkor is, ha a strandon pingpongozik, társasjátékozik? - Anyukám beszélt pszichológusokkal, akik azt mondták, minden sportágban ennyire eltökélt lennék. Na jó, sakkban nem, de például fociban is maximalista vagyok. - Szeret futballozni is? - Annyi elég, hogy 213-at tudok dekázni? - Sok is, de térjünk vissza az úszáshoz! Azt tartják önről, ha reggel beküldenék a medencébe, edzői felügyelet nélkül is erejét megfeszítve úszna, ameddig bírná. Így van? - Jobb, ha ezt nem én mondom magamról. De az biztos, hogy én soha nem "uszikálok", ha nincs meg a szintem, el is sírom magam. Nekem az edzés is verseny. - A pályafutására az egész családja rátette az életét, hiszen Mártélyról, Hódmezővásárhely mellől nemcsak ön költözött Budapestre, hanem az édesanyja is, miközben a família másik fele otthon maradt. Ezt inkább áldozatnak tartja vagy természetesnek? - Sokkal jobb lenne, ha édesapám és a testvérem is itt volna velünk, de mindenki vállalta ezt az állapotot. Amikor Budapestre jöttünk, azt mondták a szüleim, egy évet kapok a bizonyításra, és ha nem élek vele, hazamegyünk. Éltem vele. A régi csapatomból pedig már amúgy is kilógtam, több irigyem lett, őket nem sajnáltam ott hagyni. Akik szeretnek, becsülnek, azok persze egészen mások, jó érzés, amikor összesúgnak mögöttem, nézd, itthon van, hova mehet, mit vásárolt? - Az is tetszene, ha most a pizzériában is sorban állnának az asztalunknál az autogramkérők, a rajongók? - Egy ideig biztosan. Szeretnék nagyon híres lenni. Ha nem is annyira, mint a kedvencem, Britney Spears, mert az lehetetlen, de legalább feleannyira. - Tanúja voltam, amint az 1994-es római világbajnokságon megjelentek a felpumpált kínaiak, és Egerszegi Krisztina kedvét egy életre elvették a 100 méteres hátúszástól. Önt is vigasztalhatatlannak láttam, amikor Berlinben 800 gyorson úgy verte meg a német Henke, hogy 29 évesen hat és fél másodpercet javított az egyéni legjobbján. Akkor vagy azóta felvetődött önben, hogy ezt így nem érdemes csinálni? - Nem, nem adom fel a 800 gyorsot. Akkor se, ha épp a napokban néztük meg Gyuri bácsival (Turi György vezetőedzővel - a szerk.), hogy Henke tavaly decemberben 8,38-at úszott a gyorsabbnak számító rövid pályán, Berlinben viszont 8,23-at ment. Fél év alatt 15 másodperc szép, nem? Váltig állítom, hogy saját erőből ennyit nem lehet javulni. - Szerintem sem. De a gond az, hogy az állítás még nem bizonyítás. Az ausztrál csodaúszóról, Thorpe-ról például sokan úgy vélik, a jetiéhez hasonló, hatalmas végtagjai csak növekedési hormon szedésével produkálhatóak. Mit felelne arra, ha holnap valaki Risztov Éva remek eredményeit kérdőjelezné meg? - Elmondom a titkomat. Rengeteg rántott húst kell enni. És aki engem vádol, az megnézheti, hogy az én fejlődésem folyamatos. De ne rólam beszéljünk, hanem Güttler Karcsiról, aki 1987 óta "topon" van minden világversenyen. Ez a különbség Henke és Güttler vagy a magyar úszók között. - Hogyan viselné, ha annyi ezüsérme lenne, mint Güttlernek, aki már az 1988-as szöuli olimpián is csak egy századmásodperccel maradt le az aranyéremről? - Nekem nem lehetne annyi ezüstöm, mint neki. Én képtelen lennék azt végigcsinálni, amit ő. - Ha a 2003-as világbajnokságon és a 2004-es olimpián csak és kizárólag az arany a cél, akkor ennek érdekében nem kellene egy-két számot feladnia? Hiszen Berlinben négy egyéni versenyben állt rajthoz, a váltóban ugyan pihentették, de a 200 pillangó és a 400 gyors döntője között így is csupán bő fél órát szusszanhatott. - Meglátjuk. Most még úgy érzem, nem áldoznék fel egyetlen számot sem. Berlin a bemutatkozás volt, 17 évesen. Barcelonában háromnegyed évvel idősebb és erősebb leszek, többet fogok tenni az úszásért, mint eddig. Hogy hogyan, azt még nem tudom, de ez másodperceket jelenthet, és akkor bármi megtörténhet. - Ha a jó tündér most előre garantálná, hogy az athéni olimpián, Berlinhez hasonlóan négy ezüstöt nyer majd, elfogadná vagy visszautasítaná az ajánlatot? - Nem hiszek a tündérekben. Magamban és a munkában bízom, ez hozhatja meg az eredményt. Ez a logikus válasz, nem? - Athénnél messzebb még végképp ne merészkedjünk, de arra gondolt már, ilyen "mindent vagy semmit" alapon meddig lehet úszni vagy akár bármit is művelni? - Ez az eredményektől függ. Attól, hogy jönnek vagy elmaradnak. Például, hogy hányadik leszek az olimpián. Első vagy huszonhatodik. |
| ||
|
||
Risztov Éva |
||
|
FONTOS
