Széchy Rózsája csak a vízben nyílik ki, a parton, a kívülálló számára megfejthetetlen talány, kész titok. Ebben hasonlít nagy elődjére, Darnyi Tamásra, aki hiába lett minden idők legeredményesebb magyar úszója, a zárkózottsága, a médiával tartott csapnivaló kapcsolata miatt nem lehetett sem csillogó sztár, sem a fiataloknak felmutatható tökély, követendő példakép.

Rózsa is évek óta építi a kerítést maga körül, amelyen ha sikerül belesni, akkor látható, miért védekezik. A világ legeredményesebb mellúszója ugyanis rendkívül érzékeny ember, aki szeretetre vágyik, és csak a vízben viseli el a támadásokat, mert ott a tehetsége, a szorgalma révén vissza tud vágni.

.ppen ezért - ha a pletykákat nem kezeljük tényként - sohasem fog kiderülni, hogy világbajnokként, olimpiai ezüstérmesként miért hagyta el a barcelonai olimpia után az országot, miért távozott Ausztráliába, ahonnan olyan hírek is érkeztek, hogy a jövőben ausztrál színekben fog versenyezni. Arra sem kaptunk magyarázatot, hogy a csúcsra érve - két világbajnoki arany és olimpiai bajnokság - után 1998-ban miért hagyta ott a mesterét, Széchy Tamást.

Rózsa azonban nem csak azért világklasszis, mert tehetséges, mert izmos a karja, és mert jól bírja a monoton edzéseket. Norbi, ha kellett, mindig tudott visszakozni.

Tékozló fiúként hazatérni.

Erre pedig csak a legnagyobbak képesek. Például Kőbán Rita, aki 1994-ben szakított az edzőjével, Fábiánné Rozsnyói Katalinnal, s azt mondta, soha többé. Majd amikor belátta, hogy másik edzővel nem úgy megy a hajó, visszatért a keménységéről híres Kati nénihez, és Atlantában olimpiai aranyérmet nyert.

Rózsa megtérései is jól sikerültek - eddig, mert miután 1993-ban hazatért Ausztráliából, a következő évben százon is, kétszázon is világbajnok lett Rómában. Innen vezetett az út Atlantába, ahol az úszóversenyek első napja után már "temettékŇ a világbajnokot - száz mellen nem került be a döntőbe -, s kikezdték az edzőjét is.

Széchy irigyei, ellenségei, s az őt nem kedvelő újságírók mind-mind arra készültek, hogy a kudarc után végre "belemarhatnak" az idős mesterbe. Jól tudta ezt Széchy is, tisztában volt vele, hogy hiába rakott le több tucat aranyat a magyar sport asztalára, ha a tanítványai nem nyernek újabbakat, "kitekerik" a nyakát.

A gyengén sikerült száz mell után a mindig magabiztos mester gondterheltnek tűnt, csak annyit mondott: "Rózsa felkészülése jól sikerült, kitűnő formában van, ezt én tudom. Arra viszont nem számítottam, hogy szándékosan megzavarják a szélhámos Zemplényi György hazacsempészésével. Pedig direkt kértem, hogy ne mondják meg neki. De nem adjuk fel, most elmegyek Norbival, megpróbálom a kétszáz mellre lelkileg úgy összerakni, hogy csak az úszásra összpontosítson. Ha ez sikerül, akkor győzni fog."

Nem sokan hittek benne.

Emlékszem, a kollégák többsége a kardcsapat döntőjéről, csak arra a hírre rohant át az uszodába, hogy Czene Attila és Rózsa Norbert aranyérmes lett. Az újabb két olimpiai arany sem védte meg Széchyt attól, hogy tanítványait sorra elcsábítsák. Az idén pedig leváltották a férfi szövetségi kapitány tisztségéről.

Rózsa Norbert, amikor belátta, hogy az új edzőjével nem lehet eredményes, áprilisban visszatért Széchyhez, aki viszont jól tudta, az ő edzésmódszerével öt hónap alatt egy huszonnyolc éves versenyzőt szinte lehetetlen felkészíteni az olimpiai győzelemre. Norbi miatt azonban nekilátott, és az időeredményeket tekintve, most ott tartanak, mint négy évvel ezelőtt.

Sokban hasonlít a jelenlegi helyzet a négy évvel korábbihoz, mert most sem sokan hisznek benne, hogy sikerülhet.

A mester és tanítványa azonban hisz ebben, s Rózsa olimpiai szereplése szempontjából ez a legfontosabb.

Rózsa Norbert sápadt és fáradt, látszik rajta, hogy az elmúlt hónapokat nem pihenéssel töltötte. A legutóbbi találkozásunk óta azonban változás is észlelhető rajta, a világbajnok ismét tud mosolyogni:

- Ha nem hinnék benne, hogy sikerülhet, nem vállalom a sok munkát, amit itt a Komjádiban elvégeztem. Úgy érzem, az erőnlétem jó, jobb, mint a tavalyi Európa-bajnokság előtt. Tamás bácsival elemeztük a múlt vasárnapi felmérőversenyt. Még magas a tempóm, ezen kell javítanom.

- Lelkileg hogy van?

- Köszönöm, jól. Engem az eredményeim megnyugtattak, de azért jó lett volna megúszni az olimpiai A-szintet, mert ezzel befoghattam volna a kritikusaim száját. Most az a legfontosabb, hogy semmi és senki ne zavarja meg a felkészülésem. Ha csak az úszásra kell figyelnem, akkor felvehetem a versenyt a világ legjobbjaival. Nagyon nehéz küzdelem lesz Sydneyben, de: mikor lehetett könnyen olimpiát nyerni?