Rózsa Norbert olimpiai, világ- és Európa-bajnok mellúszó csütörtökön eldöntötte, hogy befejezi pályafutását, és elhatározásáról két országos napilap, a Blikk és a Népszava pénteki számában nyilatkozott. Az interjúban többek között azt fejtegette, hogy sydneyi gyenge szereplése nagyrészt a Zemplényi György halála utáni zilált anyagi helyzetéből ered, és ennek kapcsán a következőket mondta: "Minden nap azon kellett gondolkodnom, miből élek meg, miből törlesztek. Mert fizetést sem kaptam, hiába mondtam el hatszemközt a gondomat Gyárfás Tamásnak, a szövetség elnökének és Ruza József főtitkárnak."

Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség és Rózsa ex-klubja, a Sport Plusz SE elnöke a cikk olvastán faxüzenetet juttatott el a Népszava szerkesztőségébe. A küldemény tizenegy számlamásolatot tartalmaz, amelyeken a Sport Plusz SE különböző nagyságú pénzösszegeket utal át a Fehér Rózsa Bt.-nek - az utolsó dátum 1999. 07. 01. -, a dokumentumokhoz fűzött szöveges kommentár pedig így hangzik:

"Tekintettel arra, hogy a jelek szerint Rózsa a klubjával kötött szerződését már nem tekinti titkosnak, Gyárfás átadja a Fehér Rózsa Bt. számláit, amelyeket a Sport Plusz SE az elmúlt két évben maradéktalanul kiegyenlített. Ezek összege 9 826 066 forint. 1998-ban minden hónapban áfával együtt 968 750 forintot kapott. 1999. január 1-jétől Rózsa alapfizetése az infláció mértékével emelkedett, így áfával 1 107 281 forint lett.

Tekintettel arra, hogy Rózsa mintegy másfél évig nem ért el kellő eredményt, év közben a felek írásban megállapodtak, Rózsa a jövőben csak az addigi összeg felét kapja: havi 553 491 forintot. Az Európa-bajnokság után a mindaddig profi szemléletű Rózsa is úgy értékelte, hogy az egykori kiemelt teljesítményéért megkapta a kiemelt anyagi megbecsülést. Elfogadta és méltányosnak tartotta: a továbbiakban akkor kap az úszásért ellentételt (visszamenőleg havi 1 107 281 forint plusz infláció), ha az olimpián korábbi eredményeihez méltóan, a szerződésben rögzítettek szerint helytáll. Rózsának a Magyar Úszó Szövetség javaslatára az elmúlt két évben a Gerevich Alapítványtól további nettó 4 millió 500 ezer forintot utaltak át. Rózsa Norbert mindaddig, amíg a Sport Plusz-OTP, illetve a Sport Plusz Mahart SE színeiben versenyzett, összesen az úszásáért közel 70 millió forintot kapott."

Ha a pénteki nyilatkozatot a fentiekkel összevetjük, Rózsának szigorúan de jure igaza van, hiszen a számára balsikerű 1999 júliusi, isztambuli Európa-bajnokság után valóban nem kapott fizetést. (Más kérdés, amit azelőtt áfás számlán vett fel, az sem fizetés volt, de ez tényleg részletkérdés.) Ha azonban de facto nézzük a tényeket, és a jogi értelemben vett igazság helyett igazságérzetünkre hagyatkozunk, azt látjuk, hogy Rózsa Norbert az olimpiai felkészülés első szakaszában, azaz 1999 nyaráig majdnem tízmillió forintot kapott a klubjától, az Eb után hozzájárult ahhoz, hogy sydneyi szereplése függvényében visszamenőleg jusson majd hozzá a visszatartott havi illetményéhez, ám a Gerevich Alapítványtól ebben a periódusban is felvett nettó négy és fél millió forintot. Ezzel messze a legjobban fizetett magyar sportolók közé tartozott, más kérdés, annyi pénzt nem kaphatott, amennyit Zemplényi György ne tudott volna eltüntetni.

Ilyenkor következik a bevett fordulat: a vitát lezártnak tekintjük. Egy olimpiai bajnok és a sportági vezetése közti vitát azonban - ha az egyáltalán vitának nevezhető - semmiképpen sem nekünk kellene lezárnunk.