|
|
| ||||
|
|
Rózsa Norbert befejezte
------------------------------------------------------------ forrás: Ballai Attila Sporthírek, 2001.01.26 ------------------------------------------------------------ Tegnap délelőtt bejelentette visszavonulását minden idők legeredményesebb férfi mellúszója, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Rózsa Norbert. A közlés ugyan nem volt hivatalos - ezt jelzi, hogy nem az országos szövetségben, hanem egy óbudai McDonald'sben, a Blikk, a Vasárnap Reggel és a sporthirek.hu munkatársa jelenlétében hangzott el -, de az elhatározás végérvényes. Az elmondottakból és az alábbi beszélgetésből legalábbis ez derült ki. 
Rózsa Norbert (képünkön), akinek a
pályafutásába az aranyak és csúcsok mellett belefért egy ausztrál
kiruccanás, egy Széchy Tamás-Nagy József edzőcsere, majd a
Nagy-Széchy visszacsere is, egyébként szereti az
állandóságot. Ezt mutatja, hogy amikor legnagyobb sikere, az
atlantai olimpián 200 mellen aratott diadal után egyeztettem vele
interjút, szinte ugyanaz a beszélgetés zajlott le, mint most, négy
és fél évvel később. "Egy McDonald's megfelelő lenne?" -
kérdezte, majd az igenlő válasz után hozzátette: "Mondjuk a
Vörösvári úti is?" A tegnapi találkozásra egyébként is felkészült, mert a visszavonulását bejelentő "kommünikét" nyomdakészen fogalmazta meg: "Hatévesen kezdtem úszni, közel negyed századot töltöttem az uszodában. Amit meg lehet nyerni, azt megnyertem. Ha az országban minden harmadik ember annyit tenne a saját területén, mint én, sokkal előrébb tartanánk. Mondhatnám, hogy egy időre most leállok, aztán, ha hiányzik az úszás, majd folytatom, de én már nem kezdem újra. Ez volt a munkám, a hobbim, az életem, de ilyenkor kell befejezni, amikor érzem, mindenen túl vagyok." Kivéve az alábbi interjút, mert innentől párbeszédes formára váltottunk. - Legutóbb akkor láttam, amikor a sydneyi olimpiai uszodában, azután, hogy nem jutott döntőbe 200 mellen, eltűnt a levezető medence irányába. Már akkor tudta, hogy vége, csak mostanáig nem fogalmazta meg? - Nem határoztam el azonnal élesen, hogy abbahagyom, de motoszkált bennem. Ha mondjuk aranyat nyerek Sydneyben, akkor amúgy is hosszabb pihenő következett volna, és azután esetleg a vb-ig úszom, de még egy olimpiát már nem vállalnék. - A jövő helyett egyelőre nézzük a múltat! Már mindent megnyert, amikor 1998 elején, a perthi világbajnokság után általános megdöbbenésre otthagyta Széchy Tamást és a kivételezett teamet, és az új ingerek, a remélt sikerek érdekében váltott: Nagy Józsefre, a hajnali kelésre, a Tüzér utcai rövidpályás, sátortetős, hangulatvilágításos uszodára. Utólag is úgy látja, megérte? - Mindenképpen. Tudtam, hogy váltanom kell, és ha nem így döntök, valószínűleg előbb abbahagytam volna. Nagy Józsi szakmailag is sokat adott és nagyon jól kijöttünk egymással. - Az olimpia előtt, tavaly tavasszal mégis visszatért Széchyhez, és kijelentette, csak akkor mondja el, miért kellett, mert ezt a szót használta, kellett így döntenie, ha abbahagyta az úszást. Most abbahagyta... - Igen, de erről most sem szeretnék beszélni. - Ha nem szeretne, nem is fog. Az egykori szövetségi menedzser és az ön támogatója, Zemplényi György 1999-ben bekövetkezett halála, illetve "hagyatéka" meny- nyire befolyásolta az olimpiai felkészülését és produkcióját? - Alapvetően. Nagyrészt ezen múlott, hogy elmaradt a siker. Aki két olimpián jól szerepel, aztán a harmadikon rosszul, az elgondolkodik, mit hibázott el. Én az edzéseken semmit, mert az előírt adagokat maximálisan teljesítettem, a legjobb időket mentem, életem formájába kerültem. De mindig akkor nyertem, ha fejben és testben együtt voltam. Nálam az egyik a másik nélkül semmit nem ér. Korábban volt egyfajta életem, egyfajta egzisztenciám, de mind a kettőnek vége szakadt. Nemcsak Zemplényi halála viselt meg, hanem a csalódás és a teher is, hogy milyen ismeretlen adósságokat hagyott rám. Nem a padlóra kerültem, a padló alá. Körülbelül húszmillió forintot vesztettem, ennyit tudtam hat-hét év alatt összespórolni. Ráadásul nem is nullára mentem le, hanem mínuszba. Mindennap azon kellett gondolkodnom, miből élek meg, miből törlesztek. Mert fizetést sem kaptam, hiába mondtam el hatszemközt a gondomat Gyárfás Tamásnak, a szövetség elnökének és Ruza József főtitkárnak. Nem azt vártam, hogy dőljenek a milliók, én meg majd nem csinálok semmit, de szerintem akkor kell segíteni az emberen, ha bajban van. Én bajban voltam. Éreztem, hogy közeledik az olimpia, próbáltam a munkába temetkezni, de nem ment. Fejben ott sem voltam Sydneyben. - Az önnél két évvel idősebb brit úszó, Mark Foster a minap kibökte, inkább elindul ötödik olimpiáján is, mert még mindig jobb edzeni és versenyezni, mint kilenctől ötig egy irodában kuksolni. Most beül abba a bizonyos irodába, vagy igaz a hír, hogy edzőnek szerződik Kecskemétre? - Sajnos nem szereztem diplomát, ennek most látom a hátrányát. A Közgázon egy évem megvan, de aztán kissé elhanyagoltam, a TF-en éppen tegnap (azaz szerdán - a szerk.) jártam, mert szeretném elvégezni a szakedzőit. Váratlanul ért a kecskeméti ajánlat, de örültem neki, kérdés, papír nélkül oda merjek-e állítani. Edzőként azért feltétlenül szeretném magam kipróbálni, bár az egész életemet nem teszem rá erre. - Ha minden vágya teljesül, tíz év múlva hol, milyen pozícióban látná szívesen magát? - Ha elvégzem a Közgázt, esetleg gazdasági vonalon, de a lényeg az, bármihez is fogok, teljes erőbedobással tegyem. Egyfélét kell csinálni, de azt százszázalékosan. Ez az úszásnál már bejött, mert az álmaim valóra váltak. Elmondhatom, hogy megérte. |
| ||
|
||
Rózsa Norbert |
||
|
FONTOS
