|
|
| ||||
|
 ------------------------------------------------------------ forrás: Ch. Gáll András, Sztár Sport, 2000/13 ------------------------------------------------------------ Szabados Béla nevét 9 évvel ezelőtt Athénban ismerte meg a világ, amikor az 1991-es Európa-bajnokságon a magyar 4x100 m-es vegyesváltó hajráembereként bronzérmet szerzett. A görög főváros mintegy keretbe foglalja a szőke békéscsabai úszó pályafutását, hiszen 2000.03.16-án ugyanabban az uszodában - amikor már kezdte elfelejteni a világ a nevét - Béla barátunk bearanyozta pályafutását a rövidpályás vb-n, a 200 m-es gyorsúszásban, 1:45.1 perccel szerzett aranyérmet. Most már azok is felkapták a fejüket, akik egy évtizeden át tehetségtelennek tartották Szabadost, és ott tettek keresztbe neki, ahol csak lehetett. - A vb után miért csak másfél napot töltöttél Magyarországon? - Ötödik évemet taposom Los Angelesben a USC-n, a Dél-Kalifornia Egyetemen, és szeretnék tisztességesen felkészülni az utolsó vizsgáimra. Már csak kettő van hátra, és utána diplomázom. - Miből? - Nemzetközi marketingből. Divatos szakma, és én ráadásul még szeretem is. De fizikát is tanulok, Amerikában olyan tantárgyakat is felvehet az ember, amelyeknek az égvilágon semmi közük sincs egymáshoz. - A magyar úszósport "arany évtizedében" sohasem tartoztál a Széchy-teamhez, nem is igen futtattak. Mit éreztél, amikor győztesként értél célba Athénban? - Hazudnék, ha azt mondanám, nem éreztem némi elégtételt, de nem ez volt a domináns emóció. Boldog voltam, minden mellékíz, mögöttes gondolat nélkül. Azt mondtam magamban: na végre, valami nekem is sikerült! - Miért, eddig csak a frusztráció jutott osztályrészéül? - Azt azért nem mondanám, beesett egy-két érem, de az igazi nagy eredmény elmaradt. Arra is gondoltam: most talán sikerült meggyőznöm a kétkedőket. - Ugye tudod, hogy a károgókat csak egy jó olimpiai eredménnyel tudod leszerelni?  - Persze hogy tudom. A rövidpályás úszást sokan afféle abberációnak tekintik, aminek semmi köze az 50 m-es medencében előadott változathoz. Ám nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy én direkt erre készültem. Szó sincs róla. 1996-ban péládul éppen azért mentem át Boca Ratonból, a Florida Atlantic Universityről a USC-re, mert előbbiben csak 25 yardos medence volt, utóbbiban pedig 50-es is van. - Tudod, hogy Kiss Balázs is a USC-n végzett, előtted két éve? - Jaj, hát hogyne tudnám! Rengetegszer találkoztam vele, el is beszélgettünk, közelebbi barátságba azonban nem keveredtünk. Persze, megfordult a fejemben, milyen szép lenne, ha még egy magyar olimpiai érmest adna ez az alma mater. - Mit vársz magadtól Sydneyben? - Az ausztrál világcsúcstartó Ian Thorpe szerintem verhetetlen 200 gyorson, és a holland Van den Hoogenband is jobbnak tűnik nálam, bár rövidpályán egyszer már megvertem. Azaz: nem, elérhetetlen a bronzérem. Bár sok függ attól, hogy ki lesz a második ausztrál, mert akár Klim, akár Hackett indul, vele is komolyan számolni kell. Decemberben megúsztam a FINA-szintidőt, egészen pontosan 1:49.3-at, tehát ott a helyem az olimpián. - Idestova a harmadikon ... - 1992-ben még csak 18 éves voltam, akkoriban a 100 m gyors volt a fő számom, egy ideig tartottam is az országos csúcsot. Atlantában - szerintem igazságtalanul - kihagytak az akkor már fő számomnak számító 200 gyorsból, most végre bizonyíthatok. - Nem próbálkozol meg a 400-zal Sydneyben? - Én szívesen megpróbálkoznék, csakhogy az első napon tartják a 400-at, s rögtön utána a fő számomat, a 200-at. Nem szeretnék két szék között a földre pottyanni. - Az új szövetségi kapitány részéről érzed a bizalmat? - Érzem. Vagy mondjuk azt: semmiben nem akadályoz. Kiss Lászlóról van szó, hogy ne beszéljünk rébuszokban. Az athéni rövidpályás vb egybeesett egy hazai felmérő versennyel, megtehette volna, hogy kötelez: azon induljak. Nem tette meg, elengedett Athénba. Számomra már az is nagy dolog, ha nem próbálnak ártani nekem, én ezt már úgy élem meg, mintha segítenének.  |
| ||
|
||
Szabados Béla |
||
|
FONTOS
