|
|
| ||||
|
|
Szabados: Az olimpai után döntöm el, a marketing vagy az úszás motivál A globálizáció és a Nyomorultak ------------------------------------------------------------ forrás: Ganczer Gábor , Nemzeti Sport 2000.01.23 ------------------------------------------------------------ A magyarul gyorsúszásként emlegetett vízszelés gyakorlói között azonban nyilvánvalóan a legtöbb konkurensre lelhet. Diplomáját is arról állítják ki a nyáron, miként kerekedhet felül a bolygónyi riválizáláson, hisz globális marketinget tanul. Itthon ellenben - némiképp hasonló tárgykörben - arra leszünk kíváncsiak, hogy a sydneyi olimpián milyen bizonyítványt állít majd ki magáról. - Magyarországon nem akart csatlakozni Széchy Tamás vagy Kiss László neveltjeihez, ezért szegődött el az amerikai kapitány csapatához? - Ezt így nem írhatom alá. Különösen úgy, hogy először nem is itt, Los Angelesben, hanem egy kis floridai egyetemen tanultam, ahol a világversenyekre való felkészülés feltételei hiányoztak. Egy igazán kicsi, 25 méteresnél is rövidebb medencében edzettem, de legalább újra volt kedvem úszni, visszanyertem a hitem. - Már elnézést, sokan azt sem tudják, miként vált hitehagyottá? - A kikerülésem előtt Békéscsabán már oly sanyarú körülmények között dolgoztam, hogy arra jobb nem emlékezni. Nem volt pénz versenyzésre, edzőtáborra, ráadásul szinte egyedül kellett edzenem. Akkor csak egy alternatívám volt, vagy merészen váltok, vagy abbahagyom. - Az ön esetében valóban nagy merészségre vallott az amerikai ösztöndíj elfogadása, minthogy úgy tudom, korábban attól is ódzkodott, hogy Csabáról felköltözzön Pestre. - Ez azért régen volt. Gyerekként valóban nem szívesen hagytam volna ott mindent azért, hogy a fővárosban kínlódjak évekig. Az atlantai olimpia kudarca és a hazai közeg aztán már nem hagyott lehetőséget arra, hogy hezitáljak. Addigra már évek óta alig-alig fejlődtem, tudtam, nincs értelme úgy versenyezni, hogy nagyobb viadalokon esélyem sincs a döntőbe kerülésre. Nem volt tehát vesztenivalóm, idekint tanulhattam, és esélyt kaptam arra, hogy a környezetváltás révén a medencében is új erőre kapjak. - Az egyetemen vagy a vízben ért el jobb eredményeket? - A teljesítményemre sehol nincs panasz. Egy év sem telt el, amíg átkerültem Los Angelesbe, ahol már a sport szempontjából is komoly munka folyik. Noha én már az elején is éreztem, hogy jobban megy az úszás. Az sem mellékes, hogy Floridában és Kaliforniában egész évben verőfényes időben, szabadtéri medencében készülhetek. - A kifogástalan körülmények olykor a magyar sztáredzők csapatainak és a válogatottaknak is megadattak. Még nem adott egyértelmű választ arra, hogy miért nem tartott velük? - Jó ideig elvittek az edzőtáboraikba, utoljára talán 1994-ben készültem velük. Általában egy-két hetes túrákon vettem részt, ám egyszer elmentem egy tíz hetes őrületre is. Lehet, hogy valamelyest bennem van a hiba, nekem mégsem vált be ez a metódus. Az edzésmódszerekhez nehezen szoktam hozzá, bevallom, én egy-egy Széchy-féle edzőtáborban a túlélésre rendezkedtem be. A kapitány válogatási módszerei sem kedveztek nekem, rendszerint a világverseny előtt négy héttel rendezett országos bajnokságon kellett nagyot teljesíteni. A szintidőt általában a világranglista nyolcadik helyezettjének eredménye határozta meg, amellyel sokszor dobogóra lehetett volna kerülni. A bajnokságon egy-egy ilyen teljesítménnyel ellőttem volna az összes puskaporomat. - Gyakran került konfliktusba Széchyvel? - Érdekes, csak egyszer. Naná, a bajnokságon, szintúgy '94-ben. Azon a napon, amikor a százméteres gyorsúszás szerepelt a programban, kisebb ételmérgezést szenvedtem. Szédültem, fájt a hasam, képtelen voltam normális időt úszni. Egy-két nap múlva már kutya bajom nem volt, és rajthoz áltam négyszázon. Széchynek és magamnak is bizonyítani akartam, úgy belehúztam az első két hosszon, ahogy csak bírtam. Ezzel az idővel százon startjogot szerezhettem volna, igaz, a maradék háromszázat csak szenvedve teljesítettem. Ezzel csak egy kis életet csempésztem az unalmas bajnokság eseményei közé, Széchy máskülönben nem vette figyelembe, hogy mit tudok. Az eredményemet pedig nem regisztrálták, mondván, a négyszázas tempóban úszók hullámai nagyban segítettek... Rómában következésképp csak ötven méteren indulhattam, bár közismert, nem vagyok sprinter alkat. - Sydnyben milyen távra készül? - Most kétszázon próbálkozom, ehhez egyaránt elég gyorsnak és állóképesnek kell lenni. Remélem, elégedett lesz velem az új kapitány. Ugye, most már Kiss László a főnök?! - Igen ő. Kissel amúgy jól kijön? - Eddig még munkakapcsolatunk sem volt, de aligha lesz gond. - Ha garantálja a parádés eredményt, biztosan nem. - Azt hiszem mindenki tisztában van azzal, hogy a nevem mellett nem strigulázhatják be az olimpiai aranyérmet. Ez a szint a hatáskörömön kívül esik. A néhány napja világcsúcsot úszott ausztrál Thorpe és a holland Van den Hoogenband világklasszis, mindkét srác kiemelkedik a mezőnyből. A derékhad ebben az úszásnemben óriási, gyorsúszásban úgyszólván még a cápákat is elindítják. - Jelenleg összetettben vezeti a rövid pályás Világkupa-sorozatot, négy viadalból négyet nyert meg, e siker vajon mennyit ér? - A versenyzési lehetőség a legfontosabb tényező. Persze idén ebben amúgy sincs hiány, az olimpiáig még kőre állok néhány Vk-n, a rövid pályás vb-n és a finnországi Eb-n. Tizedmásodperceken múlik, hogy mikor, hol sikerül a hat közé kerülni, s azon belül melyik hely jut az embernek. - Az önnél pénzben mérhető a siker? - Egyelőre az ösztöndíjakból élek, az olimpia után meglátom, hogy a jövőben a marketing vagy az úszás motivál-e jobban. A Vk összetett első helye négyezer dollárt érne, ami Amerikában nem nagy pénz. A minap játszott a Cleveland Cavalliers a városban a Lakers ellen, soriban Dávid Kornéllal. Kimentünk volna a barátnőmmel, de nem tehettük meg, mert az előző este néztük meg a Nyomorultak musicel változatát, s a magaslesre is drága volt a jegy. Pedig egy Lakers-meccsen a lelátón is van mit nézni, legutóbb Jack Nicholsont pillantottuk meg a tribünön. |
| ||
|
||
Szabados Béla |
||
|
FONTOS
