- Az ember azt gondolná, ha egy világbajnok visszavonul, legalább két hétig róla írnak a lapok, ilyen-olyan kitüntetéseket kap, meg minimum három díszes vázát. Ehhez képest itthon hivatalosan még sehol sem hangzott el, hogy Szabados Béla visszavonult. Mert visszavonult, ugye?

- Igen, befejeztem az úszást. Felhívtam telefonon a ferencvárosi edzomet, Sós Csabát, elmondtam neki az indokaimat, megértette, elfogadta, körülbelül ennyi - mondja a telefonvonal másik végén a Los Angelesben élo rövid pályás világbajnok, Szabados Béla.

- Ez mikor volt?

- Hát, jó néhány hónapja.

- És azóta senkinek sem tunt fel, hogy nem úszik?

- Kinek kellett volna?

- Másképp fogalmazva: egyetlen telefont sem kapott itthonról - mondjuk az úszószövetségbol -, hogy köszönjük Béla, szép volt, majd ha hazajössz, vendégünk vagy két kuglófra?

- A szövetségbol még akkor sem hívtak, amikor úsztam, tehát most sem számítottam rá.

- Végül is miért fejezte be?

- Több oka is van. Az egyik: elvégeztem az egyetemet - itt, Los Angelesben, közgazdász és marketing szakon - és ott álltam kereseti lehetoség nélkül. Amíg az egyetemre jártam, az ösztöndíjból fedezni tudtam a kiadásaimat, ám mivel a Gerevich-pénzt is megvonták otthon, mindenképpen el kellett mennem dolgozni. Más kérdés, hogy ezt is terveztem. Tisztán láttam, hogy az úszás profi sport, de a javadalmazás az amator. Huszonhét évesen rá kellett jönnöm, a sportban nincs jövom, hiszen az nem megy örökké, hogy egy tízéves autóval járok, és ötödmagammal lakom egy bérelt kis lakásban. Szóval elhelyezkedtem, Los Angeles legnagyobb autókölcsönzojében vállaltam munkát. Egyébként éppen a napokban neveztek ki menedzserasszisztensnek.

- Az jó?

- Mindenképpen, ha mondhatok ilyet, felfelé ível a karrierem. Ha netán elmegyek máshová - bár nincs szándékomban -, immár nem csak azt írhatom bele az önéletrajzomba, hogy ennyi és ennyi aranyat nyertem, hanem azt is: itt és ezt tapasztaltam.

- Hányadik ember a cégnél?

- Ez egy nagyon komoly vállalat.

- Akkor úgy kérdezek: hány beosztottja van?

- Jelenleg három, de nem nevezném beosztottaknak oket. Amúgy hétköznap - kis túlzással - reggeltol estig dolgozom. Naponta úgy ötven idegen emberrel tárgyalok, ötven idegen emberrel kell elhitetnem, hogy a mi cégünknél nem kell jobb. Fárasztó, de szeretem ezt a munkát, hétvégenként pedig általában úgy is pihenhetek.

- Jól él?

- Igen. Los Angelestol egy órányira, közvetlenül a tengerparton van egy apartmanom. Roppant kellemes, nyugodt környék. Itt élek a feleségemmel és hathetes fiunkkal, Bencével.

- Gratulálok, látja, még a pici születésérol sem érkezett hír.

- Édes, mindenki azt mondja, megszólalásig olyan, mint én vagyok. Egyébként csak a szerencsén múlt, hogy most az Egyesült Államokban élhetünk. Néhány éve történt. Beadtam egy zöldkártya-kérelmet, hiszen addig csak turistavízummal lehetett mellettem a barátnom, aki azóta már a gyermekem édesanyja. Szóval beadtam a kérelmet, de nem is foglalkoztam vele, hiszen évente minimális zöldkártyát sorsolnak ki, ráadásul több millió igénylo van. Ehhez képest az elso körben kisorsolták a feleségemet.

- Egyszer azért csak hazatelepednek...

- Vannak terveim, de ez még odébb van.

- Az úszáshoz visszatérve: ha visszatekint a pályafutására, mire a legbüszkébb?

- A világbajnoki aranyamra, az Európa-bajnoki bronzérmemre, de leginkább arra vagyok büszke, hogy saját erombol eljutottam az Egyesült Államokba, és sikeresen lediplomáztam. Sok mindenért érdemes volt úszni, de az ösztöndíj miatt a leginkább.

- Tegyük fel, hogy nem jut ki Amerikába, hanem Magyarországon marad. Úszna még?

- Már réges-régen befejeztem volna. Öt éve nem úsznék.

- Miért éppen öt éve?

- Mert akkor - még otthon - komolyan felvetodött bennem a gondolat, befejezem, nincs értelme. Aztán szerencsére kijöhettem Amerikába.

- Nem akarok sebeket tépegetni, de haragszik valakire a magyar úszósportból? Nem lehet azt állítani, hogy a kedvencek közé tartozott volna...

- Errol a témáról csak annyit, amikor az interneten olvasom a Nemzeti Sportban, hogy ilyen-olyan gondok vannak a magyar úszósportban, mindig felsóhajtok: Istenkém, de jó, hogy én ebbol már kimaradok.

- Összegezve: szépen, csendben befejezte az úszást, senkire sem haragszik, boldogan él a kis családjával, és immár csak a civil életre koncentrál.

- Pontosan. Amit lehetett, kihoztam az úszásból. Ezzel kapcsolatban kérem írja meg: rengeteget köszönhetek a szüleimnek és a Ferencvárosnak, ott is Sós Csabának és Fodor Szabolcsnak. Nem csak anyagilag, erkölcsileg is sok támogatást kaptam a zöld-fehéreknél, ezt sohasem fogom elfelejteni nekik. Amúgy ne haragudjon, de lassan mennem kell.

- Etetés lesz?

- Igen, meg lehet, hogy kimegyek szörfözni. November tájékán már elég szép hullámok vannak errefelé...

SZABADOS BÉLA

Született: Békéscsaba, 1974. február 18.

Legjobb eredményei: rövid pályás vb-1. (200 m gyors, Athén - 2000), Eb-2. (4x100 m vegyes váltó, Sheffield - 1993), 2xEb-3. (200 m gyors, Sevilla - 1997, 4x100 m vegyes váltó, Athén - 1991), 2x rövid pályás összetett Vk-1. (100 m gyors, 200 m gyors - 2000), összetett Vk-3. (400 m gyors - 2000), magyar csúcstartó (200 m gyors, 400 m gyors), sokszoros magyar bajnok