FONTOS


 

A magyar Michelangelo
"Ennek a századnak nem lesz Széchyje, ezzel én is tisztában vagyok"

------------------------------------------------------------
forrás: SE, Nemzeti Sport 2001.03.10
------------------------------------------------------------

- Születésnapi beszélgetésről lenne szó, emlékezésről, kellemes, ártalmatlan történetekről, ám sehogyan sem fér a fejembe, hogy amíg a válogatott Dunaújvárosban edzőtáborozik, és mindenhol folyik a felkészülés, Széchy Tamás, a valaha élt legeredményesebb magyar úszóedző ahelyett, hogy a parton dirigálna, itt ül egy amúgy kellemes lakás nappalijában.

- Pedig egyszerű a magyarázat, befejeződött a nagy mű, végérvényesen szétverték a csapatomat. Az utóbbi tíz évben már nem csupán arra kellett figyelnem, hogy a versenyzőket jól felkészítsem, hanem arra is, hogy kivédjem a különböző támadásokat. Már nem megy, hetvenéves leszek március huszonhetedikén. Néhány évvel ezelőtt kipofoztam volna az uszodából ezeket az embereket, de már nem teszek ilyet, nem veszem fel a harcot.

- Nesze neked, születésnapi interjú...

- Nem számít, tényleg nem. Az utolsó akció az volt, hogy kirúgták mellőlem az egyik legfelkészültebb magyar edzőt, Banka Pétert, aki, ne feledjük, Czene Attila nevelőedzője, de ott volt Darnyi, Szabó Joe és a többiek felkészítésénél is. Korábban az állandó eredményességi kényszer hatása alatt elkövettem azt a hibát, hogy nem neveltem fel a következő korosztályt. Régebben mindig vittem magammal az edzőtáborokba két-három tizennégy-tizenöt éves tehetséget. Emlékszem, mindenki engem ostorozott, amikor a fiatal Rózsát és Czenét elvittem az edzőtáborokba. Mit akar ezekkel a tehetségtelenekkel, mondták. Atlanta előtt - mivel nagyon kellett az arany - nem tudtam a nevelésre koncentrálni. Hiba volt, főleg, hogy rájöttem, mi lesz a magyar úszással, ha nem nevelek. Már nem tehetem, az én műhelyemből most átemelték egy másik egyesületbe a gyerekeimet. A Csodacsapatot, Molnár Ákost, Gyurta Dánielt és a többieket.

- Néhány éve pont azért költözött ide, hogy csupán néhány lépésre legyen a Komjádi uszodától. Lejár még egyáltalán?

- Lejárok. Nem magam miatt, ugyanis tisztában vagyok azzal, hogy mekkora veszteség lenne, ha minden további nélkül kiszállnék a magyar úszósportból, így elvállaltam, hogy mesterkurzus keretében foglalkozom az edzőkkel. A felhalmozott tudást és tapasztalatot a történtek ellenére szeretném továbbadni.

- Van kinek?

- Ennek a századnak nem lesz Széchyje, ezzel én is tisztában vagyok. A legnagyobb baj, hogy ez a mesterkurzus nem úgy megy: tartok egy misét, megáldom az illetőt, és utána mindent tudni fog. Ez egy folyamat. Ugyanolyan folyamat, mint az úszó felkészítése. Nem csinálok titkot semmiből, az edzésterveim egy részét - százfüzetnyit - például odaadtam tanulmányozásra egy pécsi edzőnek. A többi, tonnányi mennyiségről van szó, megvan. Ezek már olyan edzéselméleti tanulmányok, amilyeneket már nem biztos, hogy mindenki használni tud. Egyszóval: vannak ügyes edzők, de ma még nem tudni, ki lesz képes arra, hogy átvegye a stafétabotot.

-Hosszú évtizedek óta keresik a Széchy-féle titkot. Volt, aki azzal vádolta, hogy doppingolja a versenyzőit, más az edzésmódszereibe próbált belekötni. Van titok egyáltalán?

- A családomban mindig is képzett, magasan kvalifikált, művelt, sok ismerettel felruházott emberek voltak. Bennem is volt késztetés, amely később alkotói kreativitássá teljesedett ki. Az tud csak alkotni, aki a felhalmozott tapasztalatok alapján a sok ismeretből az adott szituációban meg tudja találni a fontosat, a lényegeset. Akiben megvan ez a fajta kreativitás, az tehetséges. És azon a területen valósítja meg magát, amelyik a leginkább izgatja. Ez lehet bármi, így úszás is. Leonardo lángelme volt, zseni, de egyetlen szobrot, egyetlen festményt sem tudott tökéletesen befejezni. Tehetséges ember volt, de nem olyan, mint Michelangelo. Ő látta az összefüggéseket, a lényegeset és a lényegtelent. Ez emelte mindenki fölé. Azt hiszem, érti, mire gondolok.

- Tehetség, kreativitás, de biztosan volt valamilyen alapvető mozgatórugó?

-Gyerekként sokat álmodoztam, talán az átlagnál is többet. Mindig azt álmodtam, olimpiai bajnok vagyok, világbajnok, gondolatban lejátszottam a döntőket, és mindig én nyertem. Nos ez nem adatott meg, így a kitörési vágy megmaradt bennem. Már tizenéves koromban arra készültem, hogy nagyot alkossak a sportban. Hogy melyikben, mindegy volt. Tényleg mindegy.

-Nyolc olimpiai aranyérem fűződik a nevéhez, számtalan világbajnoki medália, az Európa-bajnoki győzelmekről nem is beszélve. Visszanézve az emúlt negyvennégy évre: ki volt a legtehetségesebb verenyzője, ki volt az első az elsők között?

- Igazán nagy tehetségem sohasem volt.

- Ezt komolyan mondja?

- Igen. Bár vártam, sohasem adatott meg, hogy olyan versenyzőm legyen, mint a német Michael Gross, aki egy kétméteres csoda volt. Ha nálam úszik, biztos, hogy egy perc ötven másodpercen belül tudott volna kétszáz pillangón. Vannak őstehetségek, akik bárhol pottyannak le, egy közepes edző mellett is világklasszisok lesznek. Nekem többet kellett dolgoznom, de higgye el, nem bánom. Így legalább jobban kidomborulhatott az edzői kvalitásom.

- Akkor úgy kérdezek, ki volt a legjobb alany arra, hogy a csúcsra lehessen vezetni?

- Hargitay és Darnyi volt önmagával szemben a legkegyetlenebb, ők viselték el legjobban a munkát. Velük könnyű volt dolgozni, Szabó Joe-val is, de az ő olimpiai aranyérmét megsirattam, nem tagadom.

Ismertem az apját is. Nagydarab embert képzeljen el, testeset. Félő volt, és tudtam, Joe is hasonló alkat lesz, így pedig versenyt futottunk az idővel. Nem vagyok egy sírós fajta, de amikor Szöulban olimpiai bajnok lett kétszáz mellen, tényleg elsírtam magamat. Kiszakadt belőlem a feszültség, mert tudtam, ha most nem nyer, sohasem lesz olimpiai bajnok. Úgy éreztem magam, mint egy maratoni futó száz méterrel a cél előtt. Már nincs levegő, nincs energia, de mégis sikerül.

- Bár kétlem, hogy lenne, de van-e egyáltalán hiányérzete az edzői karrierjével kapcsolatban?

- Hargitay kimondottan peches volt, merthogy olimpiai bajnok lehetett volna Münchenben, és két érmet is nyert volna, ha én akkor tapasztaltabb edző vagyok. Nem tudtam felmérni, hogy az olimpián minden más, hogy nincsenek esélyesek, tehát mindenkire figyelni kell. És Rózsa két barcelonai aranyérme is nagyon hiányzik.

- Aranyakról beszél, ám a jelenlegi elitet nézve meglehetősen pesszimista az ember. Lesz aranyunk az athéni olimpián? Csak azért kérdezem, mert néhány évvel ezelőtt kis túlzással azt is meg tudta mondani, hogy századra mennyit úszik Darnyi Tamás vagy Rózsa Norbert.

- Az Egyesült Államokban tanuló tehetségeket nem támogatják, semmit sem kapnak. Vétek. Így könnyen megeshet, hogy a júliusi világbajnokságon és a jövő évi Európa-bajnokságon sem lesznek magyar érmesek, és megkockáztatom, a kint tanulók közül már senki sem lesz ott az athéni olimpián. Sem Gáspár, sem Czene, sem Kovács Ági, aki jelenleg is kint edzőtáborozik.

- Meglehetősen borúlátó...

- Az emberiség szempontjából is borúlátó vagyok. Annyi, de annyi hibát elkövettünk már. Félek attól, hogy ami most folyik, az láncreakció. A természet jelez, árvizek, földrengések követik egymást, a felmelegedés egyre jobban érezhető, az Északi-sarkon pedig leválik egy hatalmas jégtömb, és dél felé indul. Félek, hogy a folyamatok begyűrűznek, félek, hogy nagyon rossz vége lesz ennek. De ez engem már nem fog érinteni.

- Ne mondjon ilyet, hiszen még csak hetvenéves!

- Egyre többet gondolok a halálra. Sokan elmentek mostanában a korosztályomból. Csermák Józsi vagy éppen Sinkovits Imre. Én úgy akarok elmenni, mint az édesapám. Akkoriban a mozikban a híradó és a film között szünet is volt. Kint álltunk, adott húsz fillért, mert édesszájú voltam, ám miután átnyújtotta, összeesett. Az orvos szerint mire földet ért, már nem élt. Egy pillanat alatt átlépett a létből a nem létbe.

- Azért ennél vidámabb befejezést gondoltam...

- Amit lehetett, elértem, a vágyam beteljesült. Már nagyon régen nem álmodom azzal, hogy olimpiát nyerek.

Életmű

Olimpia

München (1972)
3. Hargitay András (400 m vegyes)

Moszkva (1980)
1. Wladár Sándor (200 m hát)
2. Verrasztó Zoltán (200 m hát)
2. Vermes Albán (200 m mell)
3. Verrasztó Zoltán (400 m vegyes)

Szöul (1988)
1. Darnyi Tamás (200 m vegyes)
1. Darnyi Tamás (400 m vegyes)
1. Szabó József (200 m mell)

Barcelona (1992)
1. Darnyi Tamás (200 m vegyes)
1. Darnyi Tamás (400 m vegyes)
2. Rózsa Norbert (100 m mell)
2. Rózsa Norbert (200 m mell)
3. Czene Attila (200 m vegyes)

Atlanta (1996)
1. Rózsa Norbert (200 m mell)
1. Czene Attila (200 m vegyes)

Összesen: 8 arany, 4 ezüst, 3 bronz

Világbajnokság

Belgrád (1973)
1. Hargitay András (400 m vegyes)
2. Verrasztó Zoltán (200 m hát)

Cali (1975)
1. Hargitay András (200 m vegyes)
1. Hargitay András (400 m vegyes)
1. Verrasztó Zoltán (200 m hát)

Nyugat-Berlin (1978)
3. Hargitay András (400 m vegyes)
3. Verrasztó Zoltán (200 m hát)

Guayaquil (1982)
2. Wladár Sándor (200 m hát)

Madrid (1986)
1. Darnyi Tamás (200 m vegyes)
1. Darnyi Tamás (400 m vegyes)
1. Szabó József (200 m mell)

Perth (1991)
1. Darnyi Tamás (200 m vegyes)
1. Darnyi Tamás (400 m vegyes)
1. Rózsa Norbert (100 m mell)
2. Rózsa Norbert (200 m mell)
3. Darnyi Tamás (200 m pillangó)
3. Szabó József (200 m mell)

Róma (1994)
1. Rózsa Norbert (100 m mell)
1. Rózsa Norbert (200 m mell)
3. Czene Attila (200 m vegyes)
3. Deutsch Tamás (100 m hát)
3. 4x100 m vegyes váltó

1998 (Perth)
3. Rózsa Norbert (200 m mell)
3. 4x100 m vegyes váltó

Összesen: 12 arany, 3 ezüst, 9 bronz

Egerszegi Krisztina
Kovács Ágnes
ÚSZÁS

KÉPEK

 

 
LINKEK

  Széchy Tamás