- Kiszámoltam, az idén a világversenyeken és a hazai bajnokságokon összesen negyvennyolc érmet nyertek a versenyzői. Gyorsan tegyük hozzá: egy alapsportágban, hiszen az úszásra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy a volt szocialista országok háziversenye. Ehhez képest az Év edzője versenyben - Kovács Ágnes világbajnoki címe ellenére - esélye sem volt a dobogóra. Bántotta a dolog?

- Most hazudjak?

- Nem az a fajta...

- Persze hogy bántott - mondja Turi György, aki pontosan egy éve lett a válogatottak sorát felvonultató Bp. Spartacus úszóm?helyének vezetőedzője és Kovács Ágnes trénere. - Másra számítottam, de, hogy megértse, miért, kicsit korábbról kezdem. Tizenkilenc évig a háttérben voltam. Én voltam Kiss László segéde, később - ahogy az újságok írták - a jobbkeze. De elfogadtam a szerepet, hiszen felnéztem, felnézek Lacira. Tudtam, hatalmas lehetőséget kapok azzal, hogy mellette tanulhatom a szakmát. Harmincévesen lettem mesteredző. A nyolcvannyolcas szöuli olimpia óta minden évben szólt a Himnusz valamelyik spartacusos versenyzőnek. Ez csodálatos, feledhetetlen. Én mindegyik aranyérmet magaménak is éreztem, volt olyan elsőség, amelyben talán nagyobb részem is volt a többieknél, ám az újságírók elmentek mellettem. Azt sem tudták, ki az az ember órával a kezében. Szóval...

- Gondolom, most az következik, hogy tavaly januárban úgy érezte, mostantól önre is jut némi fény...

- Pontosan. Hülye dolog, de nekem még most is nagy álmom, hogy egyszer ott állok a Parlamentben, és átveszem a köztársasági elnöktől a kitüntetést. Igen, azt hittem, mostantól minden más lesz. Naiv voltam, ezt az Év edzője-választás is bebizonyította.

- Emlékszem, amikor az idén a fukuokai világbajnokságon Kovács Ági aranyérmes lett, szinte mindenki nyilatkozott, ön viszont nem kereste az újságírók társaságát...

- Akinek fontos volt a véleményem, az megtalált, amúgy pedig - remélem, jól gondolom - nem nekem kellett volna az újságírókat keresnem. Egyébként tény, hogy nem vagyok egy kicsi huszár típus... Igazság szerint nálam ott szakadt el a cérna a médiával kapcsolatban, amikor Zámbó Jimmy után Sinkovics Imre is elment. Ön szerint a valaha volt egyik legnagyobb magyar színésznek lesz idén emlékm?sora? Túl sok a manipuláció, nehezen viselem, amikor az üzlet rátelepszik a valódi értékekre. Nehezen viselem, hogy sztárnak, csillagnak neveznek, mondjuk, egy huszonkét éves lányt, aki esténként húsz másodpercben elhadarja a tévében, hogy milyen idő lesz holnap...

- Kicsit mintha megkeseredett lenne...

- Az élet hosszú távon kiegyenlít. Hiszi vagy sem, amúgy kifejezetten boldog vagyok. És büszke arra, hogy jelenleg a Spartacusban valóban szeretetben, egyetértésben dolgozik az edzői csapat. Büszke vagyok arra, hogy tudom, elfogadnak a többiek. És arra is: a tanítványaim szeretnek. Megkönnyeztem Güttler Karcsi karácsonyi sorait. Harminchárom éves, családapa. Szóval azt írta: kellemes ünnepeket, én nagyon szeretlek téged - és te? Vagy ott van Kovács Ági. Tudja jól, hogy a kávé a szenvedélyem. Néhány napra jött haza karácsonykor. De vette a fáradságot, hogy megtudakolja, van e kapucsínófőző-gépem. Megtudta, hogy nincs, és azzal lepett meg. Megtehette volna, hogy vesz egy italt, vagy küld egy SMS-t, de nem ezt az utat választotta. Vagy például Risztov Évi. Az üdvözletét úgy címezte: az egyetlen pótpapámnak...

- Lassan kezdem irigyelni.

- Lehet is, de azt is megfigyeltem, hogy nem tudok mindennek százszázalékosan örülni. Például most nagyon bánt, hogy Molnár Kata befejezte az úszást. Gyötör. Úgy néz ki, hat spartacusos tagja van a felnőttválogatottnak. Ő lehetett volna a hetedik... Persze lehet, hogy éppen ez a fajta kétségekkel teli maximalizmus visz előre. Furcsán hangzik, de szakmailag talán túlságosan is jól sikerült a tavalyi esztendő. Biztos vagyok benne, sokan azt gondolták, hogy miután Kiss Laci befejezte az edzősködést, visszaesik a Spartacus. Nem esett vissza, sőt még a korábbinál is eredményesebb évet produkáltunk. Szóval kicsit tartok tőle, hogy az idén - hiszen örökké nem lehet azonos szinten teljesíteni - nem leszünk annyira eredményesek.

- A Statisztika asztalitenisz-csapata még a négy közé sem jutott be a BEK-ben, pedig korábban számtalanszor megnyerte a trófeát.

- Igen, a visszaesés normális jelenség, de ön is láthatja, nem vagyok egy önmenedzselő fajta, csak a munkában hiszek. A tisztességes munka viszont nem minden esetben ad védettséget. De ezzel, gondolom, csak nagyon keveseknek mondok újdonságot...