Reménykedve mentünk hétfőn délután az uszodába, ahol a magyar úszósport jelenlegi legnagyobb egyénisége, Kovács Ágnes "gyengébbik" száma, a 100 méteres mellúszás is a napi döntő kínálatban szerepelt. Igaz, nem ez a fő száma, igaz, nem erre készült elsősorban mesterével, Kiss Lászlóval, ám ettől függetlenül bíztunk, hittünk a csodában.

Mielőtt még a medencében történtekről írnánk, szaladjunk vissza két napot az időben. Az olimpiai faluban tett látogatásunk során Kiss László mesteredzőt arra kértük, hogy őszintén mondja meg, mit vár, mi várható Ágitól.

- Szerintem a száz méteren negyedik, jó esetben harmadik lesz, itt nincsenek aranyérmes reményeink. A kétszázra hegyezzük ki a formát

Nos, ezek voltak a szakember szavai. Azé a szakemberé, aki nagyon is ismeri tanitványát. Akár el is hihettük volna, amit mond.

De nem hittük, mert az ember mindig akkor reméli, hogy csoda történik, amikor valamit nagyon szeretne. Feltételezhetően így nézték nagyon sokan otthon is a televíziót, úgy ültek le, hogy "Hát persze, a Kovács Ági jön, akkor lesz egy érmünk."

Nem lett...

Két olimpiai ponttal lett gazdagabb a magyar csapat Kovács Ágnes ötödik helyezése után.

A miértre a lehető legjobb választ Kiss László adta meg, több mint 48 órával a döntő előtt. Neki elhihetjük, hogy Ágnes a kétszáz méteren lesz majd csúcsformában...

És most nézzük, mi történt az Aquatic Centerben hétfőn este, s mi történt Kovács Ágnessel?

Akár a gyerekek és a "nagymama" futamának is nevezhettük a száz mell döntőjét. A nyolc hölgy születési adatát vizsgálva kiderült, hogy úszott harminc fölötti, de olyan is, akit éppen csak beengedtek a gimáziumba. Az ausztrál Jones 1985-ben született, az amerikai Quann pedig csak eggyel idősebb nála. A másik végletet az egykori NDK-s, Sylvia Gerasch képviselte a maga 31 évével. Meg is húzódott szerényen a nyolcas pályán, s ott is maradt.

A helyezését tekintve is...

Ágnes, a maga 19 évével a mezőny közepére került.

A rajtjával nem volt gond, az okos gépek a startfejes utáni pillanatokban már el is árulták, kinek, mennyi volt a reakcióideje. Nos, a magyar lányé, 0.82 század, ami nem rossz, de valamival gyengébb, mint a középdöntőben elért Európa-csúcsa alkalmával. Ötven méternél, hat tizeddel lemaradva a vezető Heyns mögött a negyedik volt, de a fordulója nem volt az igazi, ezért visszaesett az ötödik helyre. Innen aztán már nem volt esélye arra, hogy előrébb lépjen, arra meg végképp nem, hogy a dobogóig elérjen. Ahhoz azt a féltvánál még vezető címvédő Heynst kellett volna megelőznie, aki végül csak a harmadik helyen csapott a célba. Ágnes 54 századdal maradt el tőle, s 1.04 másodperccel a győztes, a "másodikos gimnazista" amerikai Quann-tól.

Még mielőtt nagyon nekikeseredtünk volna, megérkezett Kovács Ági a vegyeszónába - itt lehet és csak itt találkozni és beszélegetni az úszókkal egy-egy versenyzám után - s önmaga volt a mosoly, a vidámság.

Bánatnak nyoma sem volt az arcán:

- Mindent megtettem, ma este erre futotta tőlem. De nem is a száz a fő számom, az én döntőmet majd csütörtökön rendezik meg.

Arra a kérdésre, hogy hol "úszott el" a remélt dobogós helyezés, elmondta, hogy a rajtja lehetett volna valamivel gyorsabb, frissebb, meg aztán a forduló sem volt tökéletes.

- Olyan volt, mint amilyen szokott - mondta némi mosollyal az arcán -, de alapvetően nem ezen múlott. Nagyon erős volt a mezőny, csak életem legjobb eredményével lehettem volna bronzérmes. Boldog egyáltalán nem vagyok, mitől is lennék, de nem foglalkoztat az, amin túl vagyunk.Előre figyelek, minden erőmet a kétszázra összpontosítom.

Az uszodában egyelőre tehát még nem született meg a várva várt érem, de reményeink - no, meg Kiss László "tanítása" - szerint Ági a kétszáz méteren fog harapni, s ha minden úgy lesz, ahogy azt ők elképzelik, akkor akár az aranyérmébe is beleharaphat a dobogó tetején.

A nap vizikrimijét a férfak 200 méteres gyorúszódöntője jelentette. A négyes pályán a világcsúcstartó holland van den Hoogenband várta a rajtot, mellette pedig Ausztrália jelenlegi legnépszerűbb embere, Ian Thorpe, a torpedó. Volt ebben az ütközetben minden. Az első ötven után a holland vezetett négy századdal, száznál pedig "már" öttel. A harmadik ötvenet meghúzta Thorpe, s hajszálra egyszerre fordult Hoogenbanddal. Minden eldöntendő kérdés a táv utolsó negyedére maradt. Ezt aholland bírta jobban - 38 századdal úszott gyorsabban, mint Thorpe - , s végül, hogy csattanója is legyen a hihetetlenül izgalmas döntőnek, a világcsúccsal azonos idővel ért célba. Amikor az órára pillantott nem akart hinni a szemének. Századra ugyanazt az időt érte el, mint amennyivel a döntőbe jutott - egy nappal korábban. Véletlen? Lehet, hogy az is benne van, de talán jobb a megközelítés, ha tökéletes csúcsformáról és időzítésről írunk, beszélünk. Az ezüstérmes Thorpe-nak sok volt a hétfői, az olimpia alatt immáron harmadik döntő. Vidám ugyan nem volt, de elégedetlennek sem kell lennie a második helyével. Aranya meg már úgyis van. Kettő...

Hoogenband és Thorpe

És Romániának is lett egy. Mocanu Egerszegi Krisztina 1992-ben elért olimpiai csúcsát megjavítva nyerte a 100 hátat, s csak öt századmásodperccel maradt el a világcsúcstól. Férfiak döntőjében a világbajnok amerikai Krayzelburg esélyeshez méltóan szintén olimpiai csúccsal lett első.

Az úszóversenyek első három napján 16 ország versenyzői szereztek érmet, reméljük az ötödik napon a magyarok is felkerülnek a listára, elvégre szerdán rendezik a férfi 200 mell döntőjét, amelybe bekerülhet a címvédő Rózsa Norbert. A nevezési listán csak huszadik, de mestere, Széchy Tamás szerint érmes lehet.

Széchy pedig ritkán téved.

A Színes Sport, , 2000.09.19