A vízicirkusz hatalmas sikert aratott az olimpiai uszodában, a nyolc napig tartó versenyek alatt a közönség tombolt, a sok millió tévénéző pedig ámulva figyelte a századvég legjobb úszóinak a jövő évezredet idéző versengését. Nehéz jelzőt találni, mert a versenyek fantasztikus, de egyben megdöbbentő eredmények születtek, minden előzetes várakozást felülmúlva, a szigorúan beharangozott doppingellenőrzés ellenére tizenöt világcsúcsnak tapsolhattak a nézők. Hogy ez mennyire sok, azt jelzi, hogy négy éve, az aranyolimpián tízzel kevesebb rekordot jegyezhettünk fel.

A csúcsok csúcsa a férfi 100 méter gyorson született: a 4x100-as váltóban először az ausztrál Michael Klim javította meg 48.18-ra az orosz Popov (48.21) rekordját, majd az elődöntőben a hollandok vegyesúszója, Pieter van den Hoogenband átúszta a 48 másodperces határt (47.84)!

De hol a határ?

Inge de Bruijn, Jenny Thompson

Erre épp úgy lehetetlen válaszolni, mint arra elfogadható magyarázatot adni, hogy az amerikai női 4x100-as vegyesváltó hogyan tudta három másodperccel megjavítani a kínai válogatott 1994-ben a római világbajnokságon elért világcsúcsát, amelyről utólag kiderült, hogy hímhormonokkal "feljavított" lányok úszták.

A sydneyi doppingháború legnagyobb tanulsága az volt, hogy a tisztaságnak ára van, azért érmekkel kell fizetni. Jó példa erre a korábban úszónagyhatalomnak számító Németország szereplése. Amíg az 1988-as szöuli olimpián az NDK 28, az NSZK három érmet nyert, addig az egyesített Németország fokozatosan visszaesett: 1992-ben versenyzői még tizenegy érmet szereztek, 1996-ban viszont úgy nyertek tizenkettőt, hogy egyetlen arany sem volt közöttük; ezúttal pedig szerény három bronzérem lett a mérleg. Pedig a német úszósport bázisa létesítményhelyzete, szakembergárdája nem lett szerényebb. Hát akkor mi az oka a mélyrepülésnek?

A választ nem az uszodákban, hanem a bíróságokon kell keresni, az elmúlt években sorra felelősségre vonták az NDK-beli úszóedzőket, akik korábban doppingolták tanítványaikat. Ugyan egyikük sem került börtönbe, de ez a tárgyalássorozat olyan visszatartó erőt jelenthetett, hogy utódjaik nem mertek a tiltott szerekhez nyúlni, azok nélkül pedig ennyire futotta.

A második legnagyobb olimpiai sportágban az úszásban, amelyben harminckét versenyszámban 96 érmet osztottak, az elmúlt négy évben a nemzetközi erőviszonyokban jelentős változás történt, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok megőrizte elsőségét. Sőt, az amerikai úszósport tovább növelte előnyét, mert míg hazai medencében Atlantában 26 érmet szerzett, ezt Sydneyben héttel felülmúlták. A döntő fölény, a világuralom egyik forrása az, hogy az Egyesült Államokban 2500 úszóklub működik, s kétmillióan versenyszerűen úsznak. Alig akad olyan iskola, amelynek ne lenne ötvenméteres,60 feszített víztükrű fedett medencéje. Az alap tehát rendkívül széles, de a csúcsrajáratáshoz - sajnos - napjaink élsportjában más is kell.

Az ausztrálok ugyan azt tervezték, hogy hazai medencében végre legyőzik az amerikai csapatot, ez nem sikerült, de így is minden eddigi olimpiai szereplésüket felülmúlták. A barcelonai kilenc, az atlantai tizenkét érem után ezúttal tizennyolcat nyertek, amelyből öt arany volt.

A világot be lehet csapni, a szakembereket azonban nem, akik jól tudják, hogy a vízben sincsenek csodák, éppen ezért fenntartással kezelnek minden olyan gyors fejlődést, amely nem reális. Ilyen volt a kilencvenes évek elején a kínai úszósport látványos előrelépése, amiről bebizonyosodott, hogy doppingszerekkel érték el. Ez a "bizonyítás" még Sydneyben is folytatódott. A hatalmas ázsiai ország úszói 1994-ben a világbajnokságon tizenkilenc érmet szereztek, aztán következtek a sorozatos lebukások, az atlantai olimpián már csak hét jutott Kínának, amelyből - szinte hihetetlen - Sydneyre egy sem maradt. Megdöbbentő tény: a világ legnépesebb országának úszói egyetlen érmet sem nyertek a kilencvenhatból Sydneyben.

A kínaiak "helyét" a hollandok vették át, akik négy év alatt megnégyszerezték érmeik számát. A holland csoda egyik főszereplője Inge de Bruijn, akinek pályafutása eddig nagyon hasonlít az atlantai olimpia hősének (három aranyérem), az ír Michelle Smith karrierjéhez. De Bruin közepes úszó volt, két évvel ezelőtt a világbajnokságon még nem állhatott fel a dobogóra, ezért úgy határozott, hogy huszonnégy évesen befejezi eredménytelen pályafutását. Aztán barátai tanácsára edzőt váltott, s csodák-csodájára, megtáltosodott a medencében, az idén sorra úszta a világcsúcsokat. Az olimpián is hihetetlen formában versenyzett, a hat női világcsúcsból De Bruin hármat úszott, s három arany- és egy ezüstérmével az olimpia legeredményesebb úszónője lett. Hasonmása, Smith elkövetett egy hatalmas hibát, amikor az atlantai olimpia után aranyglóriával a fején - a reklámszerződések miatt - nem hagyta abba, s öt hónap múlva doppingolás miatt lebukott.

Atlanta óta az olaszok is sokat fejlődtek, miként a négy éve éremtelen ukránok, románok és japánok is, négy-négy érmet szerezve.

A magyar szakemberek érthetően szépítik a helyzetet, pedig ők is tisztában vannak azzal, hogy Sydneyben végetért a magyar úszósport aranykorszaka. Az 1980-as olimpián kezdődött sikersorozat már tulajdonképpen Atlantában befejeződött, de négy évig áltattuk magunkat, ábrándoztunk arról, hogy az évezred utolsó olimpiáján ismét csoda történik. Pedig az 1998-ban rendezett perthi világbajnokságon már kiderült, hogy az atlantai sikercsapatból egyedül Kovács Ágnes lehet érmes az olimpián, de bíztunk abban, hogy az olimpiai bajnokok, Czene Attila és Rózsa Norbert még egyszer feljuthatnak a csúcsra.

A csoda ezúttal elmaradt, ami az elmúlt két év történései után egyáltalán nem volt meglepetés. A magyar úszósport ugyanis belülről elkezdte szétverni az amúgy is kicsiny élmezőnyt. Pedig ha a világbajnokságon bronzérmet nyerő vegyesváltó tagjait (Horváth Péter, Rózsa Norbert, Czene Attila, Zubor Attila) hagyják továbbra is Széchy Tamással készülni, akkor az olimpiai mérlegünk jobb is lehetett volna. Egy szűk csoport - amelynek tagjai soha, egyetlen olimpiai bajnokot sem neveltek - azokban nem a sportág érdekeit nézte, ezért fordulhatott elő, hogy az olimpia évében tartott közgyűlésen az egyik legfontosabb téma az volt, hogyan lehetne a világ egyik legeredményesebb edzőjét, Széchy Tamást megfosztani a szövetségi kapitányi tisztségétől. Miért nem tudtak kilenc hónapot várni?

A morális válság mellett a gyengébb szereplés másik oka, hogy az elmúlt nyolc évben két világklasszis úszónk, Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás visszavonult, ők ketten kilenc olimpiai aranyérmet nyertek. Helyükre egyetlen új világklasszis jött, Kovács Ágnes, aki elviselte azt a hatalmas terhet, hogy tőle mindenki aranyérmet várt, s szenzációs versenyzéssel, pályafutása legfontosabb versenyén olimpai bajnokságot nyert. A tizenhét fős úszócsapatunkból egyedül Kiss László tanítványa versenyzett csúcsformában, Kovács 200 mellen az előfutamban olimpiai rekordot, a középdöntőben Európa-csúcsot úszott.

A sportág vezérkara ugyan minden évben büszkélkedik azzal, hogy versenyzőik milyen sok érmet nyertek az ifjúsági Európa-bajnokságon, viszont nyolc év alatt a sok-sok tehetségből csak Kovács Ági jutott a felnőtt nemzetközi élmezőny élére, mellette még a vegyesúszó Batházi István került Európa legjobbjai közé. Az, hogy a tehetségekből nem lett világklasszis, bizonyára nem csupán sportszakmai kérdés, hanem orvosi is, de ez már olyan terület, amelyben csak találgatni lehet. És amint a német úszósporttal kapcsolatban már említettük, napjaink élsportjában a tisztaságnak nagy ára van.

A megfelelő körülmények biztosítása sem olcsó mulatság. Magyarországon még sok nagyvárosban ma sincs megfelelő sportuszoda, az ifjúsági Európa-bajnok Risztov Éva egy szabadtéri betonteknőben készült fel Hódmezővásárhelyen az olimpiára. Az úszósport hazai bázisa nagyon szűk, tehát nem a sydneyi szereplés volt meglepetés, hanem az a csoda, az 1988-as olimpián Magyarország hat éremmel harmadik, 1992-ben kilenc éremmel a negyedik, s 1996-ban hat éremmel a harmadik helyen végzett az éremtáblázaton.

Sydneyben a csoda elmaradt, s keserű szembesülni a valósággal.

Éremmérleg

A E B
Egyesült Államok 14 (13) 8 (11) 11 (2)
Ausztrália 5 (2) 9 (4) 4 (6)
Hollandia 5 (0) 1 (0) 2 (2)
Olaszország 3 (0) 1(0) 2 (1)
Ukrajna 2 (0) 2 (0) -
Románia 2 (0) 1 (0) 1(0)
Svédország 1 (0) 2 (1) 1(0)
MAGYARORSZÁG 1 (3) - (1) - (2)
Japán - 2 (0) 2 (0)
Szlovákia - 2 (0) -
Dél-afrikai K. - (2) 1 1
Oroszország - (4) 1 (2) 1(2)
Franciaország - 1 (0) -
Németország - - (5) 3 (7)
Costa Rica - (1) - 2 (0)
Brazília - - (1) 1 (2)
Kanada - - (1) 1 (2)
Spanyolország - - 1 (0)
(zárójelben az 1996-os olimpián szerzett éremek)

A pontverseny: 1. Egyesült Államok 206, 2. Ausztrália 110, 3. Hollandia 53, 4. Olaszország 50, 5. Németország 31.5, 6. Japán 29.5, 7. Románia 29, 8. Ukrajna 24, 9. Oroszország 23.5, 10. Svédország 23, 11. Dél-afrikai Köztársaság 20, 12. Kanada 15.5, 13. MAGYARORSZÁG 14, 14. Szlovákia 14, 15. Nagy-Britannia 9, 16. Costa Rica 8, 17. Franciaország 8, 18. Lengyelország 6, 19. Spanyolország 5, 20. Brazília 4, 21. Csehország 4, 22. Kína 4, 23. Dánia 3, 24. Izland 3, 25. Jamaica 3, 26. Svájc 3, 27. Fehéroroszország 1.

A magyarok helyezései:

200 m mell: 1. Kovács Ágnes 2:24.35 (a középdöntőben

2:24.03 , Európa-csúcs)

200 m vegyes: 4. Czene Attila 2:01.16

100 m mell: 5. Kovács Ágnes 1:08.09 (a középdöntőben

1:07.79 , Európa-csúcs)

4x100 m vegyesváltó: 5. Magyarország (Horváth Péter, Güttler Károly, Gáspár Zsolt, Zubor Attila) 3:39.09 (az előfutamban 3:38.58, országos csúcs)

100 m gyors: 9. Zubor Attila 49.58

100 m mell: 9. Güttler Károly 1:01.83 p

100 m hát: 10. Horváth Péter 55.65

400 m vegyes: 10. Batházi István 4:18.85

4x200 m gyorsváltó: 10. Magyarország (Czene Attila, Gáspár Zsolt, Simon Jácint, Szabados Béla) 7:24.48

100 m pillangó: 11. Gáspár Zsolt 53.45

200 m gyors: 11. Szabados Béla 1:49.36, 14. Zubor Attila 1:49.87

200 m mell: 13. Rózsa Norbert 2:14.67

4x100 m vegyesváltó: 13. Magyarország (Kiss Annamária, Kovács Ágnes, Ferenczy Orsolya, Lakos Gyöngyvér) 4:11.11

800 m gyors: 14. Risztov Éva 8:43.07

200 m pillangó: 16. Risztov Éva 2:11.83

200 m vegyes: 19. Batházi István 2:03.63 p

100 m pillangó: 23. Ferenczy Orsolya 1:05.15

200 m pillangó: 24. Bodrogi Viktor 2:00.74

50 gyors: 26. Zubor Attila 23.03

200 m hát: 28. Kiss Annamária 2:20.40

100 m gyors: 29. Lakos Gyöngyvér 57.71

400 m gyors: 29. Risztov Éva 4:18.48 p

400 m gyors: 31. Szilágyi Zoltán 3:59.40 p

100 m hát: 36. Kiss Annamária 1:06.12 p

200 m hát: Bodrogi Viktort diszkvalifikálták

Számtükör

A barcelonai, az atlantai és a sydneyi olimpia aranyérmeseinek időeredménye

Férfiak
Versenyszám 1992 1996 2000
50 m gyors 21.91 22.13 21.98
100 m gyors 49.02 48.74 48.30
200 m gyors 1:46.70 1:47.63 1:45.35
400 m gyors 3:45.00 3:47.97 3:40.59
1500 m gyors 14:43.48 14:56.40 14:48.33
100 m hát 53.98 54.10 53.72
200 m hát 1:58.47 1:58.54 1:56.76
100 mell 1:01.50 1:00.15 1:00.46
200 m mell 2:10.16 2:12.57 2:10.87
100 m pillangó 53.32 52.27 52.00
200 m pillangó 1:56.26 1:56.51 1:55.35
200 m vegyes 2:00.76 1:59.91 1:58.98
400 m vegyes 4:14.23 4:14.90 4:11.76
4x100 m gyorsváltó 3:18.74 3:15.11 3:13.67
4x200 m gyorsváltó 7:11.95 7:14.84 7:07.05
4x100 m vegyesváltó 3:36.93 3:34.84 3:33.73

Nők
Versenyszám 1992 1996 2000
50 m gyors 24.79 24.87 24.32
100 m gyors 54.64 54.50 54.33
200 m gyors 1:57.90 1:58.16 1:58.24
400 m gyors 4:07.18 4:07.25 4:05.80
800 m gyors 8:25.52 8:27.89 8:19.67
100 m hát 1:00.68 1:01.19 1:00.21
200 m hát 2:07.06 2:07.83 2:08.16
100 m mell 1:08.00 1:07.73 1:07.05
200 m mell 2:26.65 2:25.41 2:24.35
100 m pillangó 58.62 59.13 56.61
200 m pillangó 2:08.67 2:07.46 2:05.88
200 m vegyes 2:11.65 2:13.93 2:10.68
400 m vegyes 4:36.54 4:39.18 4:33.59
4x100 m gyorsváltó 3:39.46 3:39.29 3:36.61
4x200 m gyorsváltó - 7:59.87 7:57.80
4x100 m vegyesváltó 4:02.54 4:02.88 3:58.30

Salánki Miklós, A Színes Sport, 2000.09.27

Harmatgyenge produkcióval rukkolt ki a német úszócsapat Sydneyben. A gyengébb férfi úszók ugyan hozták a formájukat, ami két bronzéremre volt elegendő, a nők azonban alaposan leégtek. "Ilyen bukást pályafutásom alatt még nem láttam. A versenyzőket nagyon megviselték a történtek. Mindenki szótlan és tanácstalan" - érzékeltette a csapat drámáját Achim Jedamsky, az úszóválogatott szövetségi kapitánya. Az úszónők a várt aranyérmek helyett csupán egy bronzéremmel távoztak az olimpiáról.

Szánalomra méltó volt az a momentum, amikor Franziska van Almsick, az elkényeztetett, de az utóbbi években a nemzetközi élvonaltól egyre messzebb kerülő egykori világsztár a 200 méteres pillangóúszás egyik előfutamában utolsóként, nevetségesen gyenge 2:15.68 perces idővel csapott a célba, amellyel a 28. helyen végzett. Van Almsick pillangós leszereplése a német úszónők vesszőfutásának egyik legkeserűbb momentuma volt.

Bálna lett a kis sellőből

A német csapat vezetői szerint minden a 4x100-es gyorsváltón mutatott gyenge teljesítménnyel kezdődött. A Buschschulte, Meissner, van Almsick, Völker alkotta négyes a legalább biztosnak hitt ezüstmedália helyett csupán a negyedik helyen végzett, egy századdal lemaradva a dobogóról. A kálvária 200 méteres női hátúszással folytatódott, ahol Antje Buschschulte a döntőben csupán a hetedik helyen zárt, míg Sandra Völker, Egerszegi Krisztina egykori vetélytársa még a fináléig sem jutott el. Völker legutóbb nyolc évvel ezelőtt úszott olyan gyengén, mint most. A hideg zuhany van Almsick 200 méter gyorson úszott két percen kívüli idejével folytatódott, amellyel "Franzi" nem került döntőbe. Pedig néhány hónappal korábban, a német bajnokságon még sokkal jobban szelte a medence vizét. Akkori idejével most biztos döntős lehetett volna (1:59.25). Kerstin Kielgass bejutott a legjobbak közé, önmagához képest jól is úszott de a dobogóról hét századra lemaradva (1:58.88) az ötödik helyen végzett. "Az olimpia előtt a szövetségben senki sem akarta elhinni, hogy a többiek jobbak lettek. Beigazolódott, hogy keményebben kell edzeni" - nyilatkozta Kielgass. Az úszónő megjegyzésében bizonyosan van igazság, ám a németeknél inkább a formaidőzítéssel volt baj. A nyári német bajnokságon versenyzőik sokkal jobb időeredményeket értek el mint Sydneyben.

A nők egyetlen sikeresnek mondható eredménye a 4X200 méteres gyorsváltóban született. A van Almsick, Buschschulte, Harstick, Kielgass kvartett az Egyesült Államok és Ausztrália mögött a harmadik helyen végzett. A döntőben Kerstin Kielgass úszta az egész mezőnyben a leggyorsabban a maga 200 méterét (1:57.90).

A legnagyobb leégő minden bizonnyal Antje Buschschulte. A fiatal úszónőt akár hat érem megszerzésére is képesnek tartották, aztán csak egy bronzérem lett belőle, az is váltóban. A 200 méteres hátúszásban például csak a hetedik helyen végzett, tőle szokatlanul gyenge idővel (2:13.31). Buschschulte az úszóversenyek közben a lelki összeomlás szélére került, ezért a csapatvezetőség nem indította 100 gyorson, hogy társaival közösen a váltóra koncentráljon.

A németeknek az olimpiai úszóversenyek végeztével be kellett látniuk, hogy elment mellettük a világ. A leégés serkentőleg is hathat az edzőkre és a tehetségkutatókra. Lehet, hogy jókor jött nekik ez a pofon, és 2004-re, Athénra új emberekkel közelebb kerülhetnek a csúcshoz.

(karácsony), A Színes Sport, 2000.09.27