- Egy találós kérdéssel kezdeném. Négy éve ünnepelték, nyitott BMW sportautóval járt, jelenleg húszezer forint a Gerevich-alapítványtól kapott pénze, és a saját klubelnöke sem találja. Tudja, kiről van szó?

- Alighanem Rózsa Norbertre gondol, bár a néhány megtévesztő adat megnehezítette a megfejtést - mondja Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke, a Sport Plusz SE első embere.

- Mi nem igaz?

- Minden igaz, és egy szó sem igaz egyidejűleg...

- Ezt kifejtené?

- Kezdjük a BMW-vel. Azt, ugye, nyerte... Bizonyára tudja, hogy sorsoltak az atlantai bajnokok között, és neki kedvezett a szerencse. Így volt?

- Az is a szerencsén múlt, hogy Sydneyben nem nyert?

- Nem azon múlt, de ennek mi köze a BMW-hez?

- A BMW részletkérdés.

- Csak mert azzal kezdte, de akkor menjünk tovább.

- Valóban eldiskurálhatnánk akár arról is, hogy milyen színű volt a sportautó, de talán fontosabb, hogy jelenleg Rózsa nem edz, senki sem tud róla semmit, úgy hallom, ön sem tudott beszélni vele. Ez igaz?

- Először szögezzük le: senki sem edz. Kovács Ági pihen, Zubor pihen, mindenki pihen. Szerintem meg is érdemlik. Norberttel kapcsolatban éppen az a baj, hogy hallottunk róla. A Vasárnap reggel című lapban nyilatkozott, elmarasztalta a magyar sport vezetőit, mintegy élősködőknek minősítette őket. Beszélni akartam vele, tudni akartam a kifakadás okát. Schmitt Pál, a MOB elnöke nyilatkozott is Rózsa szavai után, ő sem értette, miért fordul azok ellen, akik eddig segítették. Én sem értem.

- Önnek sem veszi fel a telefont?

- Nem tudom, hogy milyen a készüléke. Ha például engem hív valaki, én nem látom a tárcsázó arcát. Lehet, hogy egyszerűen ő is így van ezzel. Senkinek sem veszi fel. Az igazat megvallva, kétszer próbálkoztam, a mobilja azt felelte, hogy a szám nem kapcsolható. Nyilván kikapcsolta.

- Meddig próbálkozik?

- Mivel?

- A tárcsázással.

- Biztosan felhív, ha akar velem beszélni. Szerintem a sikertelen olimpiát követően magába zárkózott. Érthető. Az edzőitől úgy tudom, hogy mindig mindent megtett, azaz végrehajtotta az utasításaikat. Nem a hozzáállásával volt baj. Amikor Nagy Józseftől visszatért Széchyhez, a mester, az úszópápa elhitette vele, hogy érdemes küzdenie.

- Ez annál több volt. Azt mondta neki és az úszószövetség vezetőinek is, hogy érmes lesz.

- Mondta azt is, hogy olimpiai bajnok lesz, méghozzá világcsúccsal. De mi mást is mondhatott volna? Lehet valakitől másképp követelni, lehet valakit emberfeletti tettekre felkészíteni úgy, hogy közben nem lebeg ott a cél?

- Egy kicsit Verebes József mágiájára emlékeztetett ez az egész.

- Széchy hatni tudott Hargitayra, Verrasztóra, Wladárra, Darnyira, Szabóra, Czenére és Rózsára is. Mind-mind világelsők lettek. Más, ha én, vagy ön mondja Rózsának, hogy te leszel a legjobb, és más, ha Széchy.

- Tudott és lett... A két "tt" a múlt idő jele.

- Én úgy emlékszem, hogy Czene és Rózsa a Sydneyt megelőző, atlantai olimpián még bajnok volt. Ha nyelvészkedik, hadd hívjam fel a figyelmét az angol múltidőkre. Ott van régmúlt és múlt idő is. Atlanta még nagyon közel van. Széchy nem 1912-ben produkált, hanem mindeddig, tehát még legutóbb is. 1976, azaz Montreal után Sydney az első olimpia, ahol nem rukkolt ki olimpiai bajnokkal. A szégyentelen...

- Félre ne értse, tisztelem, becsülöm, szobrot érdemelne, de mintha elfáradt volna, ami egy csaknem hetvenéves ember esetében nem meglepő. Van, aki azt mondja, a még fel sem állított szobra repedezik azzal, ami az utóbbi időben vele és körülötte folyik.

- Az a valaki szobrász?

- Most visszatérünk a nyitott BMW színéhez?

- Piros volt, de amúgy nem értem, hogy mit akar ezzel mondani.

- Miért, ön nem érzi, hogy Széchyhez és Rózsához is méltatlan a jelenlegi helyzet?

- Az eredmény méltatlan. A történeti hűséghez tartozik, hogy a perth-i világbajnokság után, ahol Rózsa csak harmadik lett, holott a látottak alapján nyerhetett volna, elhagyta Széchyt. Az olimpia előtt néhány hónappal jelentkezett nála, Széchy visszafogadta. Mindebből az ön számára az következik, hogy Széchy már elfelejtette a szakmát?

- Nem érzem így, viszont azt kétlem, hogy ön néhány éve így képzelte az úszópápa jövőjét. Ha jól emlékszem, a legutóbbi közgyűlésen a tagság gyakorlatilag a kapitányi tisztségétől is megfosztotta. Mint elnök, mi a terve Széchyvel?

- Széchy a világ úszósportja számára is fogalom. A tanácsaira mindig is szükség lesz, meggyőződésem, a neve ma is vonzza a gyerekeket az uszodába. Ha rajtam múlik, a kicsikkel kell foglalkoznia. Neveljen sok új kis Darnyit, kis Czenét és kis Rózsát. Ami a felnőtteket illeti... Igen, ma már Kovács Áginak, Czene Attilának, vagy akár Rózsa Norbertnek joga van a szövetségi kapitánnyal megbeszélnie, hogy ki legyen az edzője. Ha a klasszisok közül Széchyt bárki is megkeresi, nem hiszem, hogy ő nemet tudna mondani. Mint ahogyan ilyet mi sem tehetnénk.

- Ön szerint Rózsa úszik még valaha?

- Nem ez a kérdés. Hanem, hogy ha úszik, akkor milyen szinten...

- Mondjuk, havi húszezerből nem könnyű...

- Méltatlannak érezném, hogy Rózsa zsebében turkáljak, de az azért túlzás, hogy Rózsát szerencsétlennek kiáltsuk ki. Egy alkalommal már rákényszerültem, hogy megerősítsem, Rózsa a Sport Plusz-OTP, majd a Sport Plusz-Mahart versenyzőjeként mintegy hetvenmillió forint tiszteletdíjhoz jutott. Emellett részesült a Gerevich-alapítvány legmagasabb támogatásában. Rózsa még akkor is felvehette a fizetését, amikor elhagyta Széchyt, és sajátos módon a Bp. Honvéd edzőjénél és uszodájában készült. Egyedi összeget kapott mindaddig, amíg produkált.

- Az utóbbi években szerény számítások szerint a vezetése alatt álló Sport Plusz SE több mint kétszázmillió forintot juttatott a Rózsa, Czene, Horváth, Zubor négyesnek, Széchy Tamásról nem is beszélve. Czene Amerikába ment, Horváth és Zubor Olaszországban folytatná, Rózsa pedig kikapcsolja a telefont. Miért csinálja?

- Amikor Zubor és Horváth közölte Széchyvel, hogy Olaszországban kívánják folytatni, a mester épp önnek nyilatkozta, hogy igen, szegények erre kényszerülnek, mert különben nem tudnak megélni. Én ugyanis a távozást megelőző, sikertelen Európa-bajnoki szereplésüket követően közöltem a versenyzőkkel, hogy a jövőben ügyvédi letétbe helyezzük a pénzüket, és azt akkor kapják meg, ha teljesítik sportbéli vállalásukat. Miután elolvastam Széchy Tamás szavait, megváltoztattam a véleményemet, és közöltem a sportolókkal, mégis megkapják azt a pénzt, amelyet az új egyesületükben fizetnének nekik. Ekkor tájékoztattak arról, hogy valójában nem kívánnak már Széchynél készülni, ez az oka az egésznek. Mind inkább azt érzem, évekkel korábban meg kellett volna szigorítani a fizetési feltételeket. Attól, hogy valaki sok pénzt kap, még nem úszik gyorsabban. Viszont ha sok pénzt kaphat azért, mert gyorsan úszik, talán többet vállal...

- Igaz a hír, amely szerint Zubor és Horváth visszatérne a klubhoz?

- Darnyi Tamás közvetített. Elmondta, hogy ha megkapnák a korábbi fizetésüket, akkor maradnának. Tamás szerint még sok van bennük.

- Meglepte a megkeresés?

- Minden relatív. A Nap TV-s Kereszttűzben repkednek a bombasztikus ki- és bejelentések. Ha ahhoz viszonyítom Zuborék szavait, akkor nem.

- Visszafogadja őket?

- A szándék megvan. Talán Darnyi remek közvetítése után Zuborék is megkeresnek. Nekem rendszerint be van kapcsolva a telefonom...

SE, Nemzeti Sport 2000.11.08.