|
| ||||
|
Savanya Norbert, búvárúszó ... aki "nem vitte semmire"
Sokszor láttam Savanya Norbertet az újszegedi Sportuszodában, ezt a mindig mosolygós, szeretetre méltó örök "kamaszt", ahogyan lazán, sőt lezseren, "fülig érő" szájjal kimegy az edzésekre, útközben előre köszöngetve az egész uszodának. Pedig ... pedig aki nem ismeri, fel sem tételezné róla, hogy ilyen fiatalon máris milyen félelmetes éremlistával büszkélkedhet: számtalan serdülő, ifjúsági és felnőtt országos bajnoki címe mellett egy-egy ifjúsági és felnőtt Európa-bajnoki arany, valamint két-két ifjúsági és felnőtt világbajnoki elsőség búvárúszásban. pedig alig múlt 19 éves. Nehezen kezdődik el a beszélgetés, magáról nem nagyon szeret nyilatkozni. Izeg-mozog, feszeng, látszik, hogy nem ez az ő világa. - Ismerek Szegeden több olyan volt sportolót, akik tizedannyi eredményt sem értek el, mint ön, mégis egyfolytában ünnepeltetik magukat. - Most provokálni akar?! Mivel érdemeltem ezt ki? - játssza a felháborodottat miközben az arcán megjelenik az a jellegzetes "norbis" mosoly. - Az illetők bizosan nem búvárúszók lehettek. Egyébként sem szeretem az ünneplést, főleg magam körül nem - ráadásul mostanában éppen elégszer volt benne részem. - Mikor és hogyan kezdte? Csak azt ne mondja, hogy mindig is búvárúszó akart lenni. - Ha hiszi, ha nem, ez a "mese" éppen így kezdődött. Ötéves koromban a nagyapám vitt le az uszodába, azóta ott ragadtam. Most már csak azt ne kérdezze meg, hogy miért nem úszó vagy vízilabdázó lettem, mert mondok egy észérvet: csak ... Szóval, kissrác korom óta közöttük élek, ez egy nagy család, itt érzem jól magam. Viszonylag gyorsan jöttek az eredmények is: '86-ban nyertem először magyar bajnokságot - ekkor még Csiszár László volt az edzőm. 14 évesen felnőtt válogatott lettem, ez az "állapot" azóta is tart - mondja, és huncutul kacsint egyet. - '88-ban a jelenlegi edzőm, Gyémánt Imre tanár úr vett át, akinek nagyon sokat köszönhetek. - Igazán ismertté a '94-es kínai világbajnokság után vált, hiszen - már megbocsásson - mint "nevesincs" versenyző ment ki Kínába, és kétszeres világbajnokként jött haza. - Én inkább azt mondanám - az időeredményeim alapján -, hogy "sötét ló" voltam. Kint a versenyen aztán minden összejött - az életben ilyen talán csak egyszer sikerülhet. Biztosan benne volt az is, hogy egyáltalán nem izgultam, hiszen esélytelen voltam - legalábbis akkor még azt hittem. - Ennyire azért ne szerénykedjen, hiszen úgy tudom, az ellenfelei a célba érkezésekor csak távcsővel látták a fejét. Enyhén elmosolyodik, majd "komolyra vált". - Hm ... szóval, most csak szigorúan a tényeket mondom: 1500 méteren egy uszodahosszal, 800 méteren körülbelül 15 méter előnnyel nyertem. - Emlékszem, amikor a vébérőé hazajött, még a vízcsapból is Savanya Norbert folyt, legalábbis Szegeden. Gondolom a sikereivel, a népszerűségével nőtt a "barátainak" és a titkos ellenségeinek a száma is. Először vált az eddig mosolygós arc komolyra. - Higgye el, a hirtelen jött sikert nagyon nehezen viseltem el. Jöttek a véget nem érő meghívások és élménybeszámolók, amelyeken szinte mindig ugyanazokra a kérdésekre kellett válaszolnom. Az ismertséggel járó "viselkedés" nagyon fárasztó volt. Jó, tudom, ez ezzel jár, de én nem híres ember akartam lenni, csak nyerni szerettem volna! - Az edzéseken ennél sokkal több megpróbáltatást kell kibírnia, hiszen Gyémánt tanár úr nem éppen arról híres, hogy elkényeztetné. Tényleg, miként néz ki egy átlagos edzésnap? - Mindennap reggel öt órakor kelek, majd hétig időre úszás van: 12x100 m 15 másodperces pihenőkkel, majd 9x100 méter 10 másodperces "pihikkel". Ezután megyek órákat hallgatni a tanárképző főiskolára, ahol első éves vagyok a földrajz-rekreációs szakon, majd délután kettő órától egy óra laza gimnasztika következik az uszoda konditermében. Háromtól ötig 15-16 ezer méternyi uszonyos úszás a reggelinél sokkal keményebb feltételek mellett. Ezek után elhiheti, hogy este, elalvás előtt nem kell a családnak "ringatnia". - Nehezen értem, hogy miért nem sikerült úgy a tavalyi Európa-bajnokság, mint ahogyan várták. - Erre az Európa-bajnokságra már esélyesként érkeztem, és életemben először - és remélem utoljára - ideges voltam, hiszen mindenki engem akart legyőzni, én pedig bizonyítani akartam, hogy a "kínai" sikerek nem "kicsúszott" eredmények voltak. Legjobban az ukrán világcsúcstartótól féltem, ki is kaptam tőle 1500 méteren harminc centivel. Nyolcszázon már lehiggadtam, a "vacogást" is lenyeltem, és úgy tíz méterrel előztem meg a célban. Ez utóbbit nagyon zokon vehette, mert az esti banketten sportágat akart váltani: öklözni akart velem; ám "észérvekkel" valahogyan lecsendesítettük. Azóta azért megvagyunk egymással. - Mi az, ami még inspirálja a további kemény munkára, hiszen ez a sportág nincs reflektorfényben, és gondolom a képviselői sincsenek "agyonfizetve". - Ha a pénzre mennék, már rég külföldön gyűjtögetném. Például Franciaországban, ahová már hívtak, de én itthon érzem jól magam. Szegediként értem el a sikereimet, és a továbbiakban is akként szeretném. Hogy mi hajt tovább? Valószínűleg az, hogy még nem voltam soha világcsúcstartó - talán augusztusban már az is leszek -, aztán kétezerben várhatóan felveszik olimpiai számnak a sportágat, meg talán azért is csinálom, mert nagyon szeretem. A válogatott vízilabdázó Fodor Rajmunddal egy osztályba jártam, reggelente ő is, én is kemény edzésről szédültünk be az iskolába. Megtanultunk nyitott szemmel aludni, feleléskor - finoman szólva - nem mindig tartottunk akadémiai székfoglalót. Az egyik "sportszerető" tanárunk gyakran mondogatta: "vízagyúak, nem viszitek ti az életben semmire". Talán egy kicsit azért is ... * Gyémánt:"A világcsúcs még hiányzik ..." Huszonhat éve megszállottja egy olyan sportágnak, amely csak az utóbbi években, elsősorban tanítványa, Savanya Norbert eredményeinek köszönhetően került be a köztudatba. Pedig egészségesen hiú ember, ezért is választotta az edzői hivatást. Arról ábrándozott, hogy egyik növendékével eléri mindazt, amit csak a búvárúszásban lehetséges: Európa-, és világbajnoki címet, esetleg világcsúcsot ... - A világcsúcs még hiányzik a gyűjteményből - kezdi Gyémánt Imre mesteredző -, sőt, nagyon hiányzik.
Délmagyarország |
| ||
|
||
ÚSZÁS.2000 |
||
|