Világ- és Európa-csúcsokat hozott a rövid pályás úszó EB, sztárok sora indult az antwerpeni versenyen, a magyarok viszont csak két sportolóval képviseltették magukat. Egyikük edzője, Sós Csaba azt mondja, világszerte egyre népszerűbbek lesznek a rövid pályás versenyek, és idővel a hazai úszók sem vonhatják ki magunkat a tendencia alól.

Csak két magyar úszó, Bodrogi Viktor és Gáspár Zsolt indult a hét végén a rövid pályás Európa-bajnokságon. Gáspárt a Ferencváros vezetőedzője, Sós Csaba is elkísérte Antwerpenbe, és a medence partjáról figyelhette Európa legjobb versenyzőit. Mert, mint mondta, két olasz kivételével mindenki ott volt, aki számít - De Bruijn, Moravcova, Hoogenband, Frölander -, és az eredmények azt mutatják, hogy felkészülten utaztak el, mert számos világ- és Európa-csúcs született.

Ehhez képest a magyarok részvétele legfeljebb jelképesnek tekinthető. Sós Csaba szerint ennek főként szakmai okai vannak, mivel az évek során kialakult egy sajátosan magyar, a hosszú edzőtáborozásokra épülő felkészülési rendszer, és ebbe nem illettek bele ezek a rövid pályás versenyek. Ezen a koncepción nem lehet egyik napról a másikra változtatni, már csak azért sem, mert nem mellékesen Sós rendkívül sikeresnek minősíti ezt a szisztémát - mint mondja, kitalálója, Széchy Tamás edzőként generációkkal megelőzte a korát -, és egy jól működő programot nem szívesen adnak fel.

Tudomásul kell venni azonban, hogy a világ az elmúlt évek során elfogadta a rövid pályás versenyeket, a győztest ugyanolyan világbajnoknak tekintik, mint aki 50 méteres medencében nyeri az aranyérmet, és nem elhanyagolható szempont, hogy a pénzdíjas Világkupa-futamokon kereseti lehetőséghez is jutnak az úszók. Horvát, szlovén, cseh versenyzők kerültek az Európa-bajnokok közé, köztük olyanok, akik 50-es uszodában a döntőbe jutásnak is örültek volna. Vannak úgynevezett fordulóspecialisták, ezeket a versenyeket pedig mintha nekik találták volna ki.

Sós Csaba arra is felhívja a figyelmet, hogy rövid pályás versenyeken való részvétel, illetve a felkészülés anyagi kérdés is, a támogatás mértékét pedig továbbra is az olimpiai számokban elért eredmények határozzák meg. Az edzők többsége nem is erőlteti a rövid pályás versenyeket, bár ha valaki fontosnak tartja a részvételt, sem a szövetségi kapitány, sem az elnökség nem ellenzi. Tavaly például Kiss László kapitánnyal megbeszélték, hogy Sós egyik versenyzője, Szabados Béla részt vesz a világbajnokságon, és egyedüli magyar indulóként aranyérmet nyert.

Az idén Gáspár Zsoltnak a nyári vb nem úgy sikerült, ahogyan elképzelték, a múlt heti EB-részvétellel az volt az egyik cél, hogy sikerélményhez jusson. Úszott hat országos csúcsot, szerzett egy negyedik egy ötödik és egy hatodik helyet, ez pedig nem rossz eredmény.

Sós Csaba úgy látja, hogy az úszószövetség egyelőre nem helyez olyan nagy súlyt a rövid pályás versenyekre, mint azt jelentőségük indokolná. Ahhoz tehát, hogy több ilyen versenyen induljanak a magyar úszók, koncepcióváltásra is szükség lenne, de a hagyományok egy ideig még meg fogják határozni a sportág itthoni irányvonalát. A kérdés tehát az, hogy az újabb edzőnemzedék hogy tudja beleilleszteni a felkészülési programba a rövid pályás versenyeket, mert előbb-utóbb váltani kell.

Lépesfalvi Zoltán, Magyar Hírlap 2001.12.18