Régen, az 1966. évben rendezett úszó Európa-bajnokság idején történt Utrechtben, ahonnan a Népsportot tudósítottam. A francia úszók között - nem volt kiemelkedő sztár, a nevét sem jegyeztem meg - akadt egy színes bőr? fiú. Szemet szúrt, mert nemcsak a franciák együttesében, hanem az egész mezőnyben ő volt az egyetlen fekete... Vajon miért nincsenek kiemelkedő képesség? sötét bőr? úszók? - ütött szöget a fejembe. Az atlétikai pályán meg tucatjával tündökölnek a fekete csillagok...

Sohasem óhajtottam belevetni magam a faji megkülönböztetés politikai örvényeibe, ha nem is tekintettem az érzékeny témát kifejezetten tabunak, igyekeztem mindig óvatosan fogalmazni. Azóta is változatlanul érdekelt a kérdés, és közben egyre határozottabban az a meggyőződés kristályosodott ki bennem, hogy mindenféle szociális, történelmi stb. okok mellett-között kell legyen valami tudományos, genetikus magyarázata annak, hogy főként atlétikában, ott is elsősorban a hosszú távú futószámokban - bár elemezhetnénk az NBA-kosárlabda mezőnyét, vagy ugyanígy az amerikaifutballét is például -, a főszereplők meghatározó többsége színes bőr?. A vizes-jeges, és más egyéb sportágakban ugyanakkor a feketék meg éppenséggel - micsoda kontraszt! - fehér hollónak számítanak.

Évekkel ezelőtt a Sports Illustrated cím? amerikai magazinban Martin Kane kimerítő tanulmányt írt az afroamerikaiak sportbeli felsőbbrend?ségéről. Következtetései között az alábbiakat olvashattuk: "A feketék végtagjai általában hosszabbak, lábikráik és derékméretük karcsúbb, a zsiradékfelesleg kevesebb rajtuk, mint a fehéreken... Az újszülöttek náluk előbb képesek fejlett izommozgatásra, és korábban emelik, forgatják a fejüket is, mint a fehérek..." Az amerikai szerző utalt a történelmükben gyökerező okokra is. "Az évszázados rabszolgaságban a fizikailag gyengébb egyedek elpusztultak, a leginkább életrevalóak, a legerősebbek maradtak fenn, ezzel biztosították a faj minőségi fejlődését, ami a fizikai adottságok tekintetében a felsőbbrend?séghez vezetett" - írta Kane.

A heves vitákat kiváltó, ellentmondásos teóriáról annak idején alkalmam nyílt szót váltani Harry Edwardsszal, a kaliforniai UBC Egyetem színes bőr? szociológiaprofesszorával.

"Ha elfogadjuk ezt a számunkra látszólag hízelgő, ám felületes megállapítást, akkor egyáltalán nem t?nhet logikátlannak az a feltevés sem - fejtegette -, hogy, tegyük fel, az amerikaifutballban az úgynevezett irányító ész-pozíciók viszont, hasonló indokok alapján, kizárólag a fehéreket illetik meg, akik a megfelelő fizikai követelmények mellett - faji adottságaik eredményeként - intellektuális vonatkozásban élveznek felsőbbrend?séget a színes bőr?ekkel összevetve. Társadalmi szempontból az ilyesféle hamis következtetés igen veszélyes."

Nem célom semmiféle újabb vita provokálása, figyelmünket azonban nem kerülhetik el a legújabb kutatások meghökkentő eredményei, amelyek a sportot sem hagyják érintetlenül. (Idézzük csak vissza a sydneyi záróünnepélyt követő napokat, amikor - elsők között - lapunk is utalt az olimpiai ellenőrző vizsgálatok során talált, géndoppingra utaló nyomokra!)

Bengt Saltin, a Dán Sporttudományi Intézet neves kutatója a közelmúltban hozta nyilvánosságra minden korábbinál átfogóbb vizsgálatainak eredményét, amellyel európai és afrikai (kenyai) futók élettani különbözőségét bizonyította. Megállapította, hogy a színes bőr?ek futásban tapasztalt felsőbbrend?ségének genetikai okai (is) vannak.

A dán sporttudósok tizennyolc hónapot szántak kutatásaikra a kenyai Eldoretben. A helyiség a Kalenjin nev? bennszülött törzs településeit magában foglaló északnyugati provincia fővárosa. A világ húsz legjobb hosszútávfutója közül - beleszámítva a 3000 méteres akadályfutás versenyzőit is - tizenkettő idevalósi. Sydney 5000 méteres számában az első hat afrikai volt, ugyanígy 10 000 méteren is. A 3000 méteres akadályfutásban 1992-ben hármas kenyai siker született Barcelonában, míg Atlantában és Sydneyben kettős kenyai győzelmet jegyzőkönyveztek.

A mintegy 2500 méterrel a tengerszint felett található fennsíkon élő futók pulzusa lényegesen alacsonyabb az európaiakénál - futás közben akár óránkénti 24-25 kilométeres iram esetében is. Felt?nő, hogy az afrikai futók lábszára igen vékony, szinte madárszer?, és hosszabb, mint az öreg kontinens képviselőié. Stílusuk ezek következtében légiesen könnyed, szinte lebegnek a talaj felett, míg az európaiak nehézkesebben rugaszkodnak el a talajtól, keményebben is érkeznek minden lépésüknél! A dánok felt?nő tehetségeket fedeztek fel egy Nandi Hill nev? település környékén. Három, diákokból álló kezdő csoportot alakítottak: egyet dánokból, egyet eldoretiekből, egyet pedig a Nandi Hillen élőkből. A három hónapos edzést követően rendezett 10 000 méteres verseny során Nandi Hill fölényesen nyert Eldoret és a dánok csapata előtt...

Hogy az egész ne t?njék ámításnak, Saltin arra kérte az egyik legjobb dán hosszútávfutót, Thomas Nolant, álljon ki két, a versenyzésben alapjában véve tapasztalatlan Nandi Hill-i tehetség ellen. A verseny után Nolan elmondta: a gyerekeket hagyta elrohanni az elején, gondolván, helyes erőbeosztással idővel úgyis befogja őket... A távolság azonban a célig még csak tovább növekedett a kenyai kezdők és a dán menő között!

Kísérletei után Bengt Saltin határozottan kijelentette - s ez nyilván újabb felháborodást, vitát vált ki, nem okvetlenül csak az atlétika hívei között -, hogy itt egészen speciális, sajátságos gének nyilvánvaló jelenlétéről van szó. Egyetértett vele többek között Mike Boit is, a kenyaiak hajdani nemzetközösségi (Commonwealth) bajnoka... A legendás kenyai olimpiai aranyember, 1968 és 1972 olimpiai bajnoka, Kipchoge Keino viszont tagadja a genetikai magyarázatot.

Tárgyilagosnak t?nik végezetül, amit Hugh Montgomery, a University College (London) genetikusa mondott a dánok tanulmányáról: "A genetikai tényezők kimutatását, jelenlétét nem szabad rasszizmusként értelmezni... A genetikának hatása lehet a versenyzők teljesítményére, és ennek elismerése nem tekinthető negatív faji megkülönböztetésnek. Annál is kevésbé, mert a felkészülésnek és versenyzésnek oly sok más fontos feltétele, meghatározó eleme van... A genetika csupán az egyik - hogy ez nem lehet kizárólagos és döntő, arra számos példát hozhatunk fel -, mindenféle statisztika és tudományos teória ellenére is..."

Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2001.02.08