Javában élhetne még - ebben a hónapban lett volna 75 esztendős. Korán halt meg - még ötvenhárom éves sem volt. Emlékét a Rákoskeresztúri temető kolumbáriumában szerény tábla őrizte évtizedekig (Hamvait a közelmúltban helyezték át a Kerepesi temető 56-os parcellájába.). Rajta ennyi állt:

Kádas Géza. Eger, 1926. augusztus - Budapest, 1979. március.

Ami azt illeti, aligha gondolhatta bárki is, hogy Kádasból világsztár lehet. Vézna kölyökként csapódott az úszókhoz, csak mert osztálytársa és legjobb barátja, Válent Gyula - a későbbi sokszoros hátúszóbajnok - lecsalogatta magával az uszodába. De kitartó és szorgalmas volt, megnőtt, megizmosodott - megtáltosodott.

A jóképű, remek humorérzékkel megáldott sprinter rendkívüli sikereket ért el és hallatlan népszerűségnek örvendett itthon és külföldön egyaránt. Hétszer nyert 100 gyorson országos bajnokságot, háromszoros főiskolai világbajnok, Európa-bajnok a 4x200 m váltó tagjaként. Az 1948-as londoni olimpián ez a váltó Európa-csúccsal lett ezüstérmes és a sprintszámban hősünk a dobogó harmadik fokára lépett...

Valójában - a versenyről készített film tanúsága, valamint lapunk tudósítója szerint is - másodikként csapott célba, a mindenható versenybíró azonban a két amerikai mögé helyezte. Elindult 400 méteren is - negyedik lett. Az 1952-es helsinki játékokon az előkelő ötödik helyen végzett, s még az 1956 évi melbourne-i olimpia előtt is a válogatott keret tagja. Kijutni ellenben már nem tudott, átadta helyét a feltörekvő fiataloknak.

Ha kijut, talán másként fordul a sorsa és - még ma is él...

Egerben viszonylag csendben, fegyverropogás nélkül zajlottak le az '56-os forradalom eseményei. Kádas Géza sohasem politizált, de megvolt a véleménye, amelynek azokban a zűrzavaros napokban - amint ez a későbbi bírósági jegyzőkönyvből kiderült - a következőképpen adott kifejezést: vásárolt a standon ötven Népszabadságot, majd egy hangosan helyeslő csoport előtt cafatokra tépte. A fellelkesült emberek aztán összegyűjtötték egy halomba a "szemetet" és meggyújtották. December 13-án tartóztatták le, tiuzennégy társával együtt.

A Bp. Katonai Bíróság B. V. 282/1957. sz. ítéletében "Kádas Géza IV. rendű vádlottat az 1956-os ellenforradalomban való tevékeny részvétel miatt bűnösnek mondta ki és nyolcévi börtönbüntetésre ítélte." Ezt 1957 júniusában másodfokon is jóváhagyták. Négyévi raboskodás után szabadult 1961-ben, büntetésének egy részét Vácott, későbbi köztársasági elnökünkkel, Göncz Árpáddal együtt szenvedte el.

A hajdani derűs, erőtől duzzadó sportember lelkileg és fizikailag is megtörten tért vissza a városba, ahol a "kiközösített" bajnokot nagy kegyesen segédmunkásnak alkalmazta az Egri Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalat, ahol korábban igazgatóhelyettesként dolgozott.

Menekült... 1967-ben a fővárosba költözött, de a megaláztatásokat egyre nehezebben viselte a szíve, egyre többet betegeskedett, és végül 53 évesen, dicsőségeihez méltatlan körülmények között hunyt el 1979. március 6-án.

A szűkre szabott 53 évnél jóval többet érdemelt volna a sorstól...

Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2001.08.31