A magyar úszósport őrségváltásának első éve a jövőt illetően is nagyon biztatóan kezdődött. A két világbajnoki érem, mind a kilenc induló pontszerzése, az ifjúsági Eb-n nyert kilenc arany, és az EYOD verseny több sikere önmagáért beszél.

Az úszósport vezetői, Gyárfás Tamás elnök, Ruza József főtitkár és Kiss László szövetségi kapitány érthetően elégedetten számoltak be az idei évről a MOB-székházban folytatott egyeztető megbeszélésen. Joggal állították, hogy a mai értékes utánpótlás megfelelő menedzseléssel akár két-három olimpián is kiváló szereplésre lehet majd képes. A versenyeztetés azonban nem könnyű, hiszen a LEN és a FINA, azaz az európai és a világszövetség szabályzata nem egyezik, és a hivatalos európai viadalokon a fiúk csak tizenhetedik, a lányok tizenötödik életévük betöltése után indulhatnak.

Mindemellett ahogyan az esztergályosnak eszterga kell a munkájához, az úszónak pedig megfelelő vízfelület, uszoda - amint azt Kiss László nagyon találóan megfogalmazta.

Ezen a téren viszont nehézségekkel állnak szemben. Gyárfás Tamás például érthetetlennek tartja, hogy a két fővárosi uszoda bérleti díjának kifizetése után miért kell a bérelt felületet használóknak még belépőt is váltani. Így az anyagiakban nem dúskáló szövetségnek a Komjádi és a Kőér utcai uszoda bérletéért évente 28 milliót kell fizetni. A Makovecz Imre tervezte, valóban csodálatos egri uszoda használata is szinte megfizethetetlen.

Molnár Zoltán, a MOB ügyvezető igazgatója segítséget ígért, s hangoztatta, a mai fiatal úszók iránt a szponzorok még nem mutatnak különösebb érdeklődést, így a mai versenyzők a jövő érdekében valóban fokozott támogatást érdemelnének. S bár a szövetség az elmúlt időszakban példamutatóan növelte saját bevételeit, mégis itt-ott szorít a cipő.

Nem kifejezetten szakmai kérdés ugyan, de feltétlenül a szakmát segítené, ha megfelelő koncepcióváltás után a szövetség működtetné a gazdaságilag teljesen önálló, döntésekre is hivatott szakosztályokat.

Az egyeztetésen részt vett Dénes Ferenc - az ISM sportért felelős államtitkára-helyettese egyetértéssel fogadta az elgondolást. Akárcsak a Budapesten már működő Jövő SC országos kiterjesztését, azaz minden megyében egy-egy ilyen utánpótlás-nevelő szakosztály megszervezését. Mindez a magyar úszósport fejlesztési programjának alapját jelenthetné, ami központi támogatásra is érdemes lehet, mint például az atlétikai program.

A szövetség szakmai elképzeléseinek változása a világversenyek előtti szigorú szintek, a külföldi helyett hazai edzőtáborok, a teljesítményhez kötött anyagi elismerés alkalmazása jó néhány ütközéssel is járt, de a szövetség vezetői szerint is szükséges és egyben hasznos volt. Azt is örömmel vennék, ha az úszók a vonzó külföldi ösztöndíjak elfogadása helyett itthon szereznének diplomát. Ehhez azonban a hazai egyetemeknek segítséget, és főleg több tájékoztatást kellene nyújtani.

Berkes István, az OSEI főigazgatója a korábbiakhoz hasonlóan kijelentette, hogy az úszóktól is várják a szakmai igényeket, hol, milyen téren tudnának több segítséget nyújtani. Bár azt mindkét fél elismerte, hogy az úszósport és a Sportkórház kapcsolata felhőtlen, ami jórészt Krausz István olimpiai bajnok főorvosnak köszönhető.

Vad Dezső, Nemzeti Sport 2001.09.27