Meglehet, listát készíteni a XX. század sportlegendáiról eleve reménytelen vállalkozás. Szerencsére, szerencsénkre a sportéletnek oly sok kiemelkedő alakja volt (van), hogy csokorba szedni őket szinte lehetetlen. Sorozatunkban mi mégis megpróbálkozunk vele: előre leszögezendő, a teljesség igénye nélkül. Összeállításunkban nyolcadikként minden idők legeredményesebb úszóját, Mark Andrew Spitzet mutatjuk be.

Szemernyi kétsége sem lehet senkinek, az amerikai Mark Spitz az elmúlt évszázad legjobb úszója. Kilencszeres olimpiai bajnok. Soha, senki sem nyert ennyit a sportág történetében. A tamáskodók persze mondhatják: igen, de a kilencből öt váltóarany volt. Tény. Csak nehogy a szemére vessék, no meg azt se, hogy a pályafutása során "csak" harmincnégy világcsúcsot repesztett.

Az úszósport legje, mágusa, mindenhatója.

München, 1972. A csapat tagja egy fiatalember, aki négy évvel korábban, a mexikói olimpián már szerezett két aranyérmet, de szívfájdalma, hogy csak a 4x100 méteres és a 4x200 méteres amerikai gyorsváltó tagjaként. Ő már Mexikóvárosban maradandót akart alkotni. Nem sikerült. A bajor fővárosban helyre állt a világ rendje, négy egyéni számban (100 méter gyors, 200 méter gyors, 100 méter pillangó, 200 méter pillangó) diadalmaskodott, és ott volt a vízben a három, egyaránt olimpiai bajnokságot nyerő amerikai váltóban is.

Feledtette Mexikóvárost

Ő volt München sztárja, de az 1972-es olimpiára azóta is keserű élményekkel gondol vissza. Az izraeli sportolókat ért terrortámadás őt is megviselte. Amikor ismertté vált, hogy két halottja van az olimpiai faluban történteknek, testőröket kért, majd az úszódöntők végén azonnal elhagyta Münchent. Mindig is büszkén vállalta zsidó származását, olyannyira, hogy a héber nyelvet is elsajátította. Egy esetben éppen arról panaszkodott az újságíróknak, hogy a sok edzés miatt nem jut ideje a héber tanulására.

De visszatérve Münchenhez. Amíg maradt, csodát alkotott. Huszonkét éves volt, és égett a vágytól, hogy bebizonyítsa, igenis ő a világ legjobb úszója. Bebizonyította, mindent megnyert.

Száz gyorson 51.22-vel lett olimpiai bajnok, kétszáz gyorson 1:52.78-cal. Száz pillangón 54.27-tel diadalmaskodott, kétszáz pillangón pedig 2:00.70-es időeredménnyel. Mind világrekord volt akkor, ám még manapság sem utolsó idők.

Ez annyi, mint négy egyéni aranyérem. És akkor a váltók: 4x100 m gyorsváltó (3:26.42), a 4x200 méteres gyorsváltó (7:35.78) és a 4x100 méteres vegyes váltó (3:48.16). Természetesen mindegyik amerikai kvartett világcsúccsal lett olimpiai bajnok. A négyesben pedig minden alkalommal helyet kapott Mark Spitz. Huszonkét évesen ért a csúcsra. Száznyolcvanhat centi magasan, hetvenegy kilósan, a kaliforniai Modesto egyetem fogorvoshallgatójaként.

Mark Spitz. Védjegy. Mr. Legjobb amúgy nehezen hiszi, hogy valaha túlszárnyalnák a rekordját (hét arany egy olimpián):

"Egyre kevesebb rá az esély. Az én időmben egy úszó két-három aranyérmet is nyerhetett egy olimpián. Azóta rengeteget fejlődött a sportág, specializálódott, ma már egyetlen olimpiai aranyéremnek is hallatlanul nagy értéke van. Van, aki száz és kétszáz gyorson jó, más kétszázon és négyszázon. A harmadik pedig a még hosszabb távokon. Persze, ki tudja, lehet, hogy egyszer megjelenik egy nagy tehetség, és még nálam is több aranyat nyer. Itt van például az ausztrál Ian Thorpe. Tökéletes technikai tudás, dinamizmus. Elképesztő a hajrája és az, hogy szinte egy ritmusban képes végigúszni a távot. Láttam a fukuokai világbajnokságon, ahol nyolcszáz gyorson -- nincs jobb szó rá -- szinte szórakozott honfitársával, Grant Hackett-tel. Úgy hajrázta le, ahogy akarta. Thorpe formáját elnézve azt mondom, az athéni olimpián akár képes lehet arra, hogy megközelítse az én hét aranyérmes teljesítményemet. Persze addig még annyi minden történhet."

Eltávolodott az úszástól

A legenda amúgy eltávolodott a sportágtól. Az edzősködés szóba sem kerülhet nála. Úszni azért még úszik.

"Igen, hetente maximum háromszor egy órát, ennyi a kapcsolatom az úszással. Így alakult. A munkám sem engedné, hogy állandóan a medence partján legyek. És nem tagadom, egyáltalán nem hiányzik, hogy nap nap után ott álljak a víz mellett. Ha viszont eljutok egy versenyre, ott minden érdekel. Négy éve volt szerencsém ott lenni a perthi világbajnokságon. Meghívtak a szervezők, így igent mondtam. Nos, ott minden percet kihasználtam. Nemcsak a versenyeket néztem végig, de ha tehettem, edzésekre is ellátogattam. Az úszás a szerelmem maradt, más kérdés, hogy megváltozott a kapcsolat szorossága."

Spitz nem titkolja, a doppingkérdéssel kapcsolatban egyáltalán nem optimista. Nem is lehet az, hiszen ő is megtapasztalta a keletnémet úszók pirulás aranyhalmozását, ő is látta a kínai úszónők produkcióját a kilencvennégyes, római világbajnokságon. Tizenhat egyéni számból tizenkettőben kínai nyert akkor... Egyszóval Spitz szerint a dopping továbbra is napirenden van az úszósportban.

"Nehéz helyzetben van az úszósport, késésben vagyunk, hiszen a doppingprobléma nem most ütötte fel a fejét, tizenöt éve már látni lehetett, hogy a sportág rossz irányba megy. Akkor kellett volna lépni, mégpedig drasztikusan, de ez nem történt meg. Ebben hibás a FINA, és hibás mindenki, akinek lehetősége lenne arra, hogy kiszorítsa az úszósportból azokat, akik nem tisztán versenyeznek. Sajnos nagy a gyanú, hogy a mostani legjobbak között is többen nem tiszta eszközökkel versenyeznek. Egyre több fajta doppingszerről hallani, egyre több olyan tiltott készítményről, amely nehezen mutatható ki a szervezetben. Aggasztó. Mindamellett tartom, a vádaskodásnak semmi értelme. Ha valaki pozitív tesztet produkál, akkor el kell tiltani, de ha negatív a tesztje, és úgy nyer, akkor meg kell tapsolni. Amíg nincs papír a kezünkben arról, hogy az ellenfelünk doppingolt, addig tiszteljük az eredményét."

Habár sokan biztosra vették, egyik Spitz csemetéből sem lett úszó. A hollywoodi sikersztori -- a papa után a fia is olimpiát nyer -- tehát nem jöhetett létre. Az úszás kimaradt az életükből, a sport viszont nem. "Az egyik focizik, mégpedig európai focit játszik, a másik pedig baseballozik."

Budapesten is járt

Kevesen tudják, de Mark Spitz Magyarországon is megfordult. Igaz, nem úszóként, már turistaként.

"Voltam is az önök fővárosában, turistaként. A barátaim sokat beszéltek arról, hogy Magyarország milyen szép, ezért bepakoltam a családot, és megnéztük. Biztosan sokan dicsérik Budapestet, és én sem mondhatok mást, csak azt, hogy gyönyör?."

Február tizedikén volt ötvenkét éves. Egyáltalán nem látszik rajta. Sármos tekintet, tekintélyt parancsoló megjelenés, minimális súlyfelesleg.

"Azért van egy-két őszes hajtincsem és egy-két kiló súlyfeleslegem. Tényleg nem sok, hetvenkettő óta úgy tíz-tizenkét kilóval lettem nehezebb."

A kilencvenhatos, atlantai olimpia előtt felvetődött, ismét visszatér a medencébe, ismét versenyezni fog. Az edzés sohasem esett nehezére, ám végül is nem vállalta a szereplést. Annál azért fontosabb neki az, amit felépített, másképpen: nem akarta ledönteni a saját szobrát. Az ötvenkét éves Spitz persze már ezt a történetet is másképp látja. Amúgy pedig -- a korral jár -- esze ágában sincs komolyan venni a tréningeket. Ha nosztalgiázni támad kedve, legfeljebb kimegy valamelyik klub edzésére, és elüldögél a lelátón. Nem tagadja, élvezi, hogy nem neki kell faltól falig tempóznia, ráadásul időre...

"Tudja, milyen jó nézni, hogy nem én gürizek a vízben, hanem mások?"

Igaza van. Ő már eleget gürizett.

Egészen a halhatatlanságig...

MARK ANDREW SPITZ

Született: 1950. február 10., Modesto

Állampolgársága: amerikai

Sportága: úszás (gyors, pillangó)

Legjobb eredményei: 9x olimpiai bajnok (4x100 m gyorsváltó, 4x200 m gyorsváltó -- Mexikóváros, 1968; 100 m gyors, 200 m gyors, 100 m pillangó, 200 m pillangó, 4x100 m vegyes váltó, 4x100 m gyorsváltó, 4x200 m gyorsváltó -- München, 1972), olimpiai 2. (100 m pillangó -- Mexikóváros, 1968), olimpiai 3. (100 m gyors -- Mexikóváros, 1968)

SE, Nemzeti Sport 2002.03.08