Él egy fiatalember San Franciscóban, aki fő versenyszámában több mint 600 napja veretlen (a sydneyi olimpia óta), és aki bárhol áll rajthoz, 50 méter gyorson bérelt helye van a dobogó tetején. Ô nem más, mint Anthony Ervin, az amerikai úszósport megasztárja - s nem elhanyagolható tény -, jelenleg a földkerekség leggyorsabb úszója.
A sikertörténet 1981. május 26-án, a kaliforniai Burbank városában indult útjára, amikor is a kis Tony meglátta a napvilágot. Saját bevallása szerint gyerekkora óta imádta a sportot, és - fiús családban megszokott módon - idősebb fivérét tekintette példaképnek. Talán meglepő, de eleinte a hátúszás volt az erőssége. A newhalli gimnázium tagjaként jelezte elsőként, hogy mocorog benne valami, így nem is csoda, hogy versengtek érte az egyetemek. Bejelentkezett érte a Stanford, az Auburn, a USC, ám ő az ország egyik legrégibb egyetemét és annak Aranymedvék névre hallgató csapatát választotta. Érthető, hisz ki tudna nemet mondani az 1868-ban Berkeleyben alapított egyetem felkérésének. A patinás intézmény kék-arany színben pompázó Golden Bears csapata az elmúlt negyedszázad alatt tekintélyt parancsoló 194-77-es győzelemi mutatót produkált. Hősünk sem akart lemaradni, így már első évesként a nagynevű előd, Matt Biondihoz hasonló szerepléssel hálálta meg a bizalmat; az egyetemi bajnokságban 50 és 100 méteres távokon nem talált legyőzőre. Ezután a véletlen azzal a Gary Hall-lal hozta össze, akinek nemsokkal előtte diagnosztizálták cukorbetegségét. Tony a lelki traumán épphogy túljutott vetélytárssal három hónapon keresztül megfeszítve készült Phoenixben a sydneyi olimpiára. Együtt edzettek, egymás mellett és egymás ellen, de ugyanazért a célért. A válogatón Gary aprócska 4 tizeddel végzett Ervin előtt, aki így is első afro-amerikaiként kvalifikálta magát a nemzeti úszócsapatba. Aztán eljött 2000. szeptember 22., és a halálfutamnak nevezett 50 méter gyors megtétele után Anthony Ervin és Gary Hall Jr. között már a számítógép sem jelzett különbséget. A technika megadta magát, és az úszás történetében új fejezet vette kezdetét. Ervin a boldogságban úszva, századra megegyező időt teljesítve, 21.98-cal a férfiak olimpiai úszószáma során először örömmel osztotta meg az aranyérmet barátjával, Hall-lal. Egy évvel később Fukuokában a világbajnokságon már nincs holtverseny, nincs sansz, sem ellenszer a sprintkirály ellen. A 191 cm magas, 75 kilós vipera mindkét távon első, habár 100-on a gép pillanatnyi üzemzavara miatt pár másodpercig kérdéses volt győzelme. Először a holland Van den Hoogenbandot hozta ki elsőnek a rendszer, de aztán a kijelzőn megjelent a végeredmény: "Winner - Anthony Ervin."
"Nagy verseny volt" - szól a rezümé a harmadéves egyetemista szájából, aki néha kosarazik, másszor olvas, de szívesen látott vendég a helyi diszkó keverőpultja mögött is. Sőt, ennek a máig rendkívül szerény fiatalembernek arra is futja energiájából, hogy az országot járva előadásokat tartson gyermekeknek az úszásról, a sportról, az egészséges életmódról. Róla bátran példát vehet bárki, közben persze a medencében is lankadatlan rója a kilométereket. Reszkess világ: a rövid táv királya ugyanis hosszú távra tervez ...

Ágh Norbert, Nemzeti Sport 2002.07.25.