|
| ||||
|
Pedig éppen annyi érmet nyert az ötkarikás játékokon, mint a világklasszis Egerszegi Krisztina
Az elhallgatott Halmay Zoltán ------------------------------------------------------------ forrás: SE, Nemzeti Sport 2002.12.04 ------------------------------------------------------------ Meglehet, listát készíteni a XX. század sportlegendáiról eleve reménytelen vállalkozás. Szerencsére a sportéletnek oly sok kiemelkedő alakja volt (van), hogy csokorba szedni őket szinte lehetetlen. Sorozatunkban mi mégis megpróbálkozunk vele: előre leszögezendő, a teljesség igénye nélkül. Összeállításunkban ezúttal az úszás legendás magyar alakja, a kétszeres olimpiai bajnok, Halmay Zoltán előtt tisztelgünk.
1897-et írtunk. Hajós az ünnepelt hős, a férfiideál, akit a görög újságok az athéni olimpia idején szerényen csak magyar delfinnek neveztek. Talán senkinek sem tűnt fel, amikor a Sportvilág újságírója egy úszó gyerekversenyről tudósítva a következőket írta: "Halmay Zoltán meglepően szép, egyenletes tempókkal úszik." Itt kezdődött a legendás pályafutás, amelynek első állomása az 1900-as párizsi olimpia volt. Tizenkilenc éves ekkor az ifjú Halmay Zoltán, a vasi Magasfalu szülötte, aki a francia fővárosban egymaga képviselte a magyar úszósportot. Párizs méltatlan rendezőnek bizonyult, a színpompás Világkiállítás mellett eltörpült az olimpia jelentősége. Se megnyitó, se záróünnepély, a stadionok helyett pedig parkokban, utcákon, játszótereken folytak a versenyek (mókás, de tény, a járókelők sok esetben nem is tudták, hogy egy olimpiai döntőbe sétáltak bele ... ). Halmay Zoltánon semmi sem múlt. Kétszáz méteres és 4 000 (!) méteres gyorsúszásban ezüstérmes lett, 1000 méteres gyorsúszásban pedig harmadik. Négy évvel később már kétszeres olimpiai bajnoknak mondhatta magát! 1904, St. Louis. A helyszínválasztással megint megjárta a világ. Eredetileg Chicago kapott megbízást a lebonyolításra, ám Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke közbeszólt. Mivel 1904-ben ülték annak a centenáriumát, hogy Amerika megvásárolta Louisianát Franciaországtól, és St. Louis lett a befutó. Amely természetesen szintén a Világkiállítás mellékprogramjakánt képzelte el az olimpiát. Jellemző módon, Pierre de Coubertin báró a döntés után át sem kelt az óceánon, távolmaradásával tiltakozott, hogy ismét betétprogrammá szürkítették a Játékokat. Igaza lett ...
Az úszóversenynek egy mesterséges, sekély vizű tó adott otthont. A vízben tutajt horgonyoztak le és erről indultak a versenyzők az ötven illetve száz yard távolságra elhelyezett rögzített gerendákig. Ötven yard. Az egyik előfutamot Halmay nyerte, a másikat Leary, az amerikai bajnok. A döntőben aztán Halmay késve és bizonytalanul startolt. Leary vezetett, könnyed úszása élesen elütött Halmay stílusától, amely óriási erejű, hatalmas karcsapásokból állt, a lábát pedig szinte egyáltalán nem használta a haladáshoz. A táv felénél aztán Halmay beérte az amerikait, sőt meg is előzte. Elsőként ért a célba, ám az amerikai célbíró a második helyre tette. A döntőbíró végül is újraúszást rendelt el. Leary vagy Halmay? Nem volt vita: a magyar versenyző jó rajt után végig vezetve, 28 másodperc elteltével, négy láb különbséggel olimpiai bajnoknak vallhatta magát. Kétszer kellett nyernie ahhoz, hogy egyszer ő legyen az első ... Másnap 100 yard gyorson Halmaynak már nem Learyvel kellett számolnia, hanem a másik amerikaival, Danielsszel. A fináléban aztán Daniels sem tudta felvenni Halmay tempóját, és másfél méteres előnnyel ismét magyar olimpiai bajnoki aranyérem született.
Nem volt szerencséje. Ez látszik abból is, hogy ha a görög lobbi erősebb, akkor 1906-ban már háromszoros olimpiai bajnok. Nem lehetett az, az 1906-os athéni olimpiát ugyanis a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem fogadta el hivatalosnak. Halmay nem foglalkozott a nagypolitikával - úszott. Száz gyorson második lett, majd a 4x250 méteres magyar gyorsváltó tagjaként aranyérmes. Két évvel később, a londoni olimpián éppen a váltó volt a végzete ... Tehát 1908, Nagy-Britannia. Halmay 100 gyorson kikapott Danielstől (ugye, emlékeznek még rá St. Louisból?), ám ez még nem számított kudarcnak. A 4x200 méteres gyorsváltó viszont már igen. Főleg, hogy a döntő során mindenki biztosra vette, a mieink nyernek. Az első három tag - Munk, Zachár és Las-Torres - jelentős előnyt szerzett, majd Halmay következett. Száz méter után, vagyis a táv felénél az amerikai Rich előtt kilenc, az angol Taylor előtt tizenkét méterrel vezetett. Innen már nem lehet kikapni - gondolta a magyar küldöttség. Rosszul számítottak. Úgy hatvan méterrel a cél előtt Halmay - ki tudja miért? - kapkodni kezdett, ráadásul nekiúszott az oldalfalnak. Taylor utolérte, megelőzte és megnyerte Nagy-Britanniának az olimpiai aranyérmet. Magyarország csak második lett, a Halmay-mítosz pedig semmivé ... Ô egyébként utólag a következőképpen magyarázta a szétesést: "Életem legkínosabb versenyére milyen magyarázatot mondhatok? Az olimpia minden más magyar döntőjén ott izgultam, szaladgáltam, szurkoltam, tanácsokat adtam, segítettem, vitatkoztam. Csak a magam formájával nem törődtem." Igaz ami igaz, Halmay a londoni olimpián versenyző, edző és kapitány is volt egy személyben (1919 és 1928 között ismét ő volt a szövetségi kapitány). Az olimpiai kudarc megviselte. Két évvel később, Magdeburgban egy német- magyar úszómérkőzésen búcsúzott a versenyzéstől. Később civilként sem szakadt el az úszástól. Habár a Hungária Gumitextilgyár igazgatója volt, továbbra is ellátta tanácsokkal az utódokat. Igazi all round sportember volt. Úszásban a világhírig jutott, de kiválóan vízilabdázott és remek labdarúgónak is mondták. Kiugróan evezett, 5000 méteres gyorskorcsolyázásban pedig magyar bajnokságot nyert. Hét érme volt az olimpiákról. Egerszegi Krisztina feltűnéséig ő volt a magyar úszósport legeredményesebbje. Mégsem emlékszünk rá. Pedig kellene. Amikor 1956 májusának végén eltemették, a következőket mondták a búcsúztatásakor: "Még senki sem úszott nagyjaink közül olyan erőteljesen, nagy mozdulatokkal, fröcskölve, zúgva, törtetve, olyan őserővel, mint Halmay Zoltán. Senki sem vert még akkora hullámokat, mint ő." A hullámokat viszont elcsendesítette az idő. Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik. Vigyenek friss virágot a sírjára ... |
| ||
|
||
|
||
|