Alekszandr Popov, úszó

Született: Jekatyerinburg, 1971.11.16.
Egyesülete: Volga (Volgograd)
Jelenlegi lakhelye: Canberra (Ausztrália)
Edzője: Gennagyij Tureckij
Száma: 50 és 100 m gyors

Eredmények

• kétszeres olimpiai bajnok (Barcelona, 1992)
• kétszeres világbajnok (Róma, 1994)
• 14-szeres Európa-bajnok (pl. Bécsben négy arany)
• Világcsúcstartó: 100 m gyors (48.21 mp 1994.06.18.)

Popov, a lusta

- Így, leírva még könnyedén tartom vele a tempót; 22,25 másodperc. De gyanítom, ha a medence partján nekem sétálni (mit sétálni, rohanni!) kellene, amíg ő úszik, valószínűleg megszorítana engem, a szárazföldi halandót.

De miért is ne tenné ezt a világ legjobb gyorsúszója, Alekszandr Popov? Aki a fenti idő alatt spriccelt végig a bécsi Európa-bajnokságon az 50 m-es távon. Azt mesélték, hogy a döntő előtt váltott néhány szót az oda legjobb eredménnyel bejutott Mark Fosterrel.

Popov szelíden megkérdezte az angolt, hogyan merte elhalászni előle a legjobbnak kijáró pályát? Foster idegesen azt válaszolta: "Szeretném, ha aranyérmet akasztanának a nyakamba." Mire Popov: "Szerintem elég az az aranynyaklánc is, amit hordasz".

A szokatlan párbeszéd végeredménye: Popov Európa-bajnok lett, Foster pedig negyedik. Hogy nem is került sor erre a rövid beszélgetésre? De igen. Hogy Popov csak viccelődött? Egyáltalán nem. A sprinter nem szokott tréfálkozni. És nem szokott idegenek előtt megnyílni. Ez utóbbi főleg az újságírókra értendő. Bár mindig készséges, de láthatóan örül, ha nem faggatják.

Ahogy azt mondani szokás, az alábbi interjú nem jöhetett volna létre Jelena Vajcehovszkaja segítsége nélkül. Ő hosszú eszetndők óta ismeri a bajnokot, s először ő tárcsázta fel Popov számát - Canberrában. Aztán lapunké volt a terep.

- Nehéz volt önt elérni. Közismerten rossz nyilatkozó. Miért?
- Szerintem nincsenek gondok az interjúimmal. Legfeljebb akkor, ha az újságírók olyasmiről faggatnának, aminek nincs értelme.
- Például?
- Nem mondok példát, hiszen az is értelmetlen lenne.
- Akkor én találgatnék! Gondolom, mindig megkérdezik, hogy mennyit tud javítani a rekordjain.
- No igen. Hasonlókról állandóan faggatnak.
- És a magánéletről szintén.
- Hát arról is. Tanácsolnám, hogy ezeket a kérdéseket ön ne tegye fel.
- Törvényszerű, hogy egy olyan ember, akire az eredményei miatt az egész világ kíváncsi, ennyire magára zárja ajtót?
- Azt hiszem, az élsportolók többsége egy idő után belefárad a nyilatkozatokba. Egy dolog a kötelesség, mert a sajtót ki kell szolgálni, ám szeretem megválogatni, hogy kikkel beszélgetek magánemberként.
- Ez tökéletesen érthető. Akkor kérdezek "hivatalos" dolgokat. Milyen élmények fűzik a legutóbbi Eb-hez?
- Semmi különös.
- Ennyi?
- Körülbelül.
- A bécsi 4 aranyérem csupán ennyit ér?
- Dehogy! Azok az aranyak nagyon fontosak. De ön az élményekről kérdezett.
- Nem mondhatja, hogy ennyire sivár az élsportolók élete! Hajnaltól estig edzés, versenyek, győzelmek, világjárás a világ látása nélkül ...
- Pont ilyennek látszik kívülről.
- És milyen belülről?
- Néha rosszabb ...
- Akkor az ön esetében még rosszabb. Hiszen évek óta Ausztráliában klszül - távol a szülői háztól. Vagy ez túl patetikusan hangzik?
- Ez a dolgom. Az edzőm itt dolgozik, és itt teremtettek a számomra megfelelő körülményeket.
- Megfelelőeket? Az Eb-t megelőzően egy kollégiumban lakott.
- Jó kis hely volt. Mivel imádok aludni, egyáltalán nem zavartak a körülöttem levő történések. De elköltöztünk, barátaimmal egy házat bérlünk, ss bár itt kevesebb a nyüzsgés, mégis kevesebbet tudok lustálkodni.
- Ezt nem értem.
- Új dolgokat tanulok, érdekel ez a házias szerepkör.
- És mi érdekli még? Olvastam például, hogy valamikor sebésznek készült.
- Csak gondolkodtam rajta, ám soha nem készültem. De valamit kell tanulnom, egyszerűen magam miatt. Valószínűleg az ember teste helyett az ember pénztárcája lesz a megoldás - inkább a közgazdaság felé nyitok.
- Nem akarom a beszélgetéss végén bosszsantani, mégis megkérdezem: szeret úszni?
- Úszok. Legyen ennyi elég. Na jó, még annyit hozzáteszek, hogy amíg nem érzem magam gépnek, úszni is fogok.
- Atlantáig mindenképp?
- Hát persze.