Magyarország leggyorsabb úszója, Zubor Attila pályafutása zsákutcába jutott. A 100 m-es gyorsúszás országos csúcstartójáról sokféle hír kering: azért nem utazott el a válogatottal január elején az olaszországi edzőtáborba, mert szakított a barátnőjével, cserbenhagyta az olimpiai döntős vegyesváltó tagjait, s előfordulhat, hogy 25 évesen befejezi a pályafutását. A budai presszóban vártam Zubor Attilára, akit alig ismertem meg, mert fekete hosszú kabátjában és szemüvegesen úgy nézett ki, mint egy fiatal ügyvédÉ

- Már a megjelenésével is készül a civil életre?

- Nem, nem - tiltakozik nevetve Zubor Attila. - Az ősszel ugyan volt némi egészségügyi problémám, például kiderült, hogy gyengült a látásom, szemüveget kell hordanom. Szerencsére már jól vagyok, semmi bajom. Az olimpia után valóban elgondolkoztam azon, mi lesz, ha majd befejezem a versenyzést. Ezért elkezdtem építeni a jövőmet. Egykori úszótársammal, Magyarovits Zoltánnal úszóiskolát nyitottunk Pestimrén. Rengeteg elintéznivalóm volt, a magánügyeimet rendbe tettem, most már csak az úszásra kellene összpontosítanom.

- Akkor miért nem edz?

- Úgy beszéltem meg edzőmmel, Gyertyánffy Tamással, hogy az olimpia, az elmúlt nyolc év kemény hajtása után hosszabb pihenőt tartok. Novembertől erősítettem, futottam, és vigyáztam a testsúlyomra. Úgy gondoltam, hogy január elején kezdem el a felké-

szülést a világbajnokságra.

- Akkor miért nem utazott el január negyedikén az olaszországi edzőtáborba?

- Mert amikor karácsony előtt jeleztem Kiss László szövetségi kapitánynak, hogy részt vennék, mert számomra az olaszországi edzőtábor ideális az újrakezdésre, a kapitány azt mondta, hogy már késő, erre már nincs lehetőség. Mindezek után meglepődve olvastam az újságban, hogy cserbenhagytam a váltót.

- A jelenlegi helyzetben, úgy gondolom, kulcskérdés, abbahagyja, vagy folytatja-e az úszást?

- Ez számomra nem kérdés, természetesen szeretném folytatni, továbbra is Olaszországban, Gyertyánffy Tamás irányításával akarok készülni, de ehhez jelenleg nincs meg az anyagi fedezet. Az elmúlt évben még a saját pénzemből is költöttem az úszásra, de ma már nincs miből befektetnem.

- Novemberben úgy tűnt, hogy Horváth Péterrel együtt maradnak a Sport Plusz SE-ben, és szerződést kötnek Gyárfás Tamással, az egyesület elnökével.

- Valóban született egy szóbeli megállapodás, amiből sajnos nem lett semmi. Karácsony után értesültem arról, hogy Gyárfás Tamás velem mégsem köt szerződést. Ebben az ügyben azóta telefonon kerestem, de akkor nem ért rá, azóta pedig nem hívott vissza.

- Ebből a zsákutcából lát kivezető utat?

- Igen. Találtam egy olyan úszóklubot, a budapesti H2O-t, amely támogatná a világbajnoki felkészülésemet. Ehhez viszont az kellene, hogy a Sport Pluszból át tudjak igazolni. Remélem, ennek nem lesz akadálya, ha Gyárfás Tamás ehhez hozzájárul, akkor rövidesen elutazhatok Olaszországba, s végre elkezdhetném az edzéseket.

- Régi motoros a szakmában. El tudja képzelni, hogy öt hónap alatt eredményesen felkészülhet a világbajnokságra?

- Ez az idő valóban nem sok, de éppen a tavalyi évem bizonyíthatja, hogy sikerülhet. Az elmúlt évben januárban kezdtem el az edzésmunkát Olaszországban, májusban országos csúcsot javítottam, júniusban pedig a bajnokságon elértem az olimpiai kiküldetési szintet. Tehát megítélésem szerint ez az ügy nem reménytelen.

- Nem bánta meg, hogy másfél éve elhagyta a világ egyik legjobb edzőjét, Széchy Tamást, és a biztonságos Komjádi uszodát felcserélte a bizonytalannal?

- Anyagilag biztosan sokkal rosszabbul jártam. Széchy Tamás mellett burokban éltünk, de nem csupán fizikailag, hanem lelkileg is. Fiatalabb korban még el lehet viselni a nagy cél érdekében ezt a zárt, szigorú rendszert, de az idő múltával ez egyre nehezebb. Fizikailag például nem gond egy három hónapos külföldi edzőtábor Széchy Tamással, lelkileg viszont szinte elviselhetetlen. Úgy gondolom, ez volt az oka, hogy másfél éve elhagytuk Tamás bácsit, annak ellenére, hogy azóta sokkal nehezebb lett az életünk. A szabadságnak azonban ára van. Az elmúlt évben Gyertyánffy Tamással már más módszerrel készültünk, az eredményeink mégis javultak.

- A nemzetközi élmezőny azonban még gyorsabban fejlődött, két éve világbajnoki hatodik lett 100 gyorson, tavaly az olimpián viszont nem jutott a döntőbe.

- Az olimpián számomra érthetetlen eredmények születtek. De nem csak az én számomra. A napokban olvastam, hogy egy német mikrobiológus szerint a sydneyi olimpián a doppingvizsgálatok során olyan sejtváltozásokat mutattak ki, amelyek genetikai beavatkozással magyarázhatók. Én ebben a hormonháborúban nem szeretnék résztvenni. Ha tisztán csak a világ kilencedik legjobb gyorsúszója lehetek, akkor sem áldozom fel az egészségemet. A júliusi világbajnokságig mindenféleképpen szeretném folytatni, utána majd eldől, hogyan tovább. A jövőm attól is függ, hogy tisztul-e a víz a világ úszósportjában. Persze kár addig a távoli jövővel foglalkoznom, amíg jelenleg még azt sem tudom, hogy mikor utazhatom ki Olaszországba.