Átcsap-e a mennyiség minőségbe?
Csütörtökön megkezdődik Berlinben a
második úszó, műugró, műúszó és hosszútávúszó
Európa-bajnokság. A kettes sorszám talán meglepő, hiszen
"vizes" Eb-ket 1926 óta rendeznek, ám a versenyek
1997-ig a vízilabdásokkal társbérletben zajlottak, de 24
közös viadal után a pólós szakág különvált. Sportolóban
azért így sem lesz hiány a német főváros Eurosportpark
nevű létesítményében, hiszen a nevezések alapján 38
ország 786 indulójára számítanak. A magyarok 20 úszóval,
3 hosszútávúszóval, 3 műugróval és 10 műúszóval, azaz
népes csapattal, 36 fővel képviseltetik
magukat.
Mivel az úszók július 29-én, hétfőn
kezdik meg a maguk versenyeit, a magyaroknak
csütörtöktől vasárnapig, az első négy napban
valószínűleg csupán a részvétel lehetősége adatik meg, a
győzelemé nem. Műúszásban és hosszútávúszásban - utóbbi
színhelye nem Berlin, hanem Potsdam, a Templiner folyó -
legalábbis nem ígér sokat a papírforma, de Barsi Claudia
(5 és 10 kilométeren rajtol) karakánul kijelentette,
hogy az első nyolc között szeretne végezni. Igaz, nem
azt mondta, hogy az első nyolcba várja magát... Három
műugrónk közül Lengyel Imre a legnagyobb név, és ha négy
évvel ezelőtti álmát, a világelsőséget lejjebb is adta,
akár érmet is nyerhet 1 méteren. (A versenyszámok és a
magyar indulók keretes írásunkban olvashatók.)
Persze 100 és 200 méteren jobbak az
esélyeink - mármint úszásban. Kiss László reméli, hogy a
mennyiség átcsap minőségbe, és ezt úgy fogalmazta meg:
az utóbbi évek legnagyobb létszámú csapatától
mindenképpen több pontot és érmet vár, mint a közelmúlt
világversenyein, például a 2000-es helsinki Eb-n. A
szövetségi kapitány a megszerzendő pontok megtippelésére
nem vállalkozott, ezt elhalasztaná addig, amíg a berlini
technikai értekezleten minden küldöttség véglegesíti a
maga listáját, és kiderül, a nevezettek közül ki indul,
ki nem. Azt viszont elárulta, hogy 5-6 éremre számít.
Kérdezni és mondani sem
kell, hogy minimum kettőre, de inkább háromra Kovács
Ágnestől, aki ötödik felnőtt Eb-jén rajtol, és az eddigi
négyen (illetve hármon, hiszen 1995-ben Bécsben még az
is kisebb csodának számított, hogy 14 évesen
felállhatott a dobogóra) hét aranyat nyert. Legutóbb
Helsinkiben kettőt, az egyiket 50, a másikat 100 mellen,
épp fő számában, 200-on verte meg a román Caslaru. Tőle
most nem kell tartani, 100-on a svéd Emma Igelströmtől
viszont igen, hiszen pont Ági Európa-rekordját javította
meg. Egyszeres olimpiai és kétszeres világbajnokunk
azonban joggal gondolja úgy, neki inkább saját magára
kell figyelnie, és ha vele minden rendben van, olyan
nagy baj már nem történhet. "Az elvárások változatlanok
velem szemben, de ezt egyre könnyebben viselem -
szögezte le, majd úgy folytatta: - Ötven méteren bármi
megtörténhet, ezt azért is mondom, mert nem érzem elég
gyorsnak magamat, de a döntőbe mindenképpen szeretnék
bekerülni. Százon már jobbak az esélyeim, bár a svéd
lány Európa-csúcsa nem javította azokat, 200-on pedig
végképp nem szeretnék csalódást okozni. Remélem, nem is
fogok, mert a munkát elvégeztem, jó formában
vagyok."
Risztov Éva a
vegyesváltó mellett négy egyéni számban indul, nem is
akármilyenekben: 400 és 800 gyorson, 200 pillangón és
400 vegyesen. Ellenfelei nemcsak olimpiai és
világbajnokok, hanem az Eb-menetrend is, ezért adódik a
kérdés: akár ő, akár az edzői meghatározták-e a
prioritást az egyes számok között, világos-e, mit miért
szabad feláldozni. "Minimális elvárásom magammal
szemben, hogy ahol indulok, ott döntőbe jussak, a többit
meglátjuk. A hétfői 400 vegyes után szerencsére marad
egy nap pihenőm, a 800 gyors időfutamát szerdán
délelőtt, a döntőjét csütörtök délután rendezik, és
pénteken nem úszom, ezért ez is elviselhető. Viszont
szombatra és vasárnapra besűrűsödik a 200 pillangó és a
400 gyors, de majd csak akkor, az én pillanatnyi
erőállapotom és az ellenfelek ismeretében döntjük el,
hogy mind a kettőt vállalom-e."
Batházi István Helsinkiben az Eb
meglepetését keltette a zárónapon 400 vegyesen aratott
győzelmével (ő "pótolta" Kovács Ági 200 mellen kiesett
aranyát, így lett meg mégis a tervezett három), és a
szenzáció éppen attól szenzáció, hogy nem lehet
kalkulálni, számonkérni. Ezért Batházi is azt tűzte ki
maga elé célul, hogy 200 és 400 vegyesen is döntse meg
az egyéni csúcsát, és ha ez összejön, az - az ő
szavaival élve - "nemcsak a döntőhöz lesz
elegendő".
Zubor Attila
tavaly júliusban a fukuokai világbajnokságon a 3.
legjobb idővel került be a klasszikus szám, a 100
méteres gyorsúszás döntőjébe, ahol - eggyel Ian Thorpe
mögött célba érve - ötödik lett. Ráadásul úgy is
49.13-as országos csúcsot repesztett, hogy saját
bevallása szerint roppantul izgult, és feltehetően ezért
elrontotta a rajtját is. Zubor úgy véli, a mezőny
Berlinben sem lesz sokkal gyengébb, mint Fukuokában, ő
viszont reményei szerint még erősebb is, mert az a
terve, hogy lefaragja a tavalyi 49.13-at.
Güttler Károly az 50 és a 100 mell
mellett egészen más rekordot is tart: 1987-ben, a
strasbourgi Eb-n debütált a nemzetközi felnőtt elitben,
és azóta csupán egyszer fordult elő vele, hogy finalista
helyezés nélkül jött haza világversenyről. Harmincnégy
esztendeje bölcs belátása mondatja vele, hogy nem
tervezi egyéni legjobbjának megjavítását, beérné a
sydneyi olimpiai idejével.
A
másik végletet - legalábbis életkorukat tekintve - a
július közepén Linzben rendezett ifjúsági Eb Berlinben
is rajthoz álló éremhalmozói jelentik. Az összesen 4
aranyat, 5 ezüstöt, 3 bronzot gyűjtött csapatból Reményi
Diána, Taray Katalin, Papp Renáta, Nagy Réka, Szepesi
Nikolett és Cseh László is ott lesz Berlinben; már a
jövő és az athéni olimpia jegyében, de a jelenbeli
meglepetésszerzéstől sincs eltiltva egyikük sem.
A kapitány, elsősorban a
fiatalokra célozva, azt kérte, a tudósítók minden magyar
versenyzőt a fő száma alapján ítéljenek meg az Eb-n.
Természetes és jogos igény, teljesítésének semmi
akadálya - ha mindenkiről kiderül, mi a fő
száma.
Népszava 2002.07.24.
|
FONTOS
