|
|
| ||||
|
|
Úszó, műugró, műúszó és hosszútávúszó Eb, Berlin
Látjuk a hegyet, néznénk a csúcsot Felborult a vizes Európa-bajnokság rég bevált menetrendje. Megszoktuk ugyanis, hogy az Eb harmadik napján, a 100 méteres női mellúszásban Kovács Ágnesnek köszönhetően megszületik az első magyar aranyérem; így volt ez 1997-ben Sevillában, 1999-ben Isztambulban és 2000-ben Helsinkiben is. De nem lett így 2002-ben, Berlinben, mert Kovács ma nem az első, hanem a negyedik helyen zárt. Úszósportunknak sokáig csak csúcsai voltak, a jéghegy elolvadt alóla. Most, hogy végre megvan a hegy, már nem is hiányzik róla más, csak a csúcs. Kovács Ágnes már az elutazása előtt sem titkolta, picit lassúnak érzi magát. Igaz, amikor erről beszélgettünk, az ötven méteres mellúszás esélyeit taglaltuk, bízva abban, hogy százon utoléri magát - és persze a többieket. A fő vetélytársat, a 22 éves, de későn érő svéd Emma Igelströmben láttuk, aki eddigi észrevétlen pályafutása - a tavalyi vb-n 100 mellen 17., a 2000-es olimpián 22. - alapján roppant váratlanul javította meg Ági Európa-csúcsát július 7-én. Aztán a tegnapi viadal előrehaladtával egyre nyilvánvalóbb lett, hogy ez a verseny sajnos nem kettejük között dől el, mert a skandináv könnyedén, fél testhosszal nyert, olimpiai és világbajnokunk pedig féltávnál ötödikként fordulva a negyedik helyen ért be, úgy, hogy valós esélye legfeljebb a bronzra lehetett. A szám háromszoros Eb-címvédője önmagát értékelve ugyanott folytatta, ahol Budapesten abbahagyta: - Már otthon is mondtam, hogy lassú vagyok. Fogalmam sincs, miért, de biztos, hogy nem az állóképességemmel van gond. Most is éreztem, nem úgy megy az első ötven, ahogy kellene, de nem történt tragédia, nem kezdek sírni, az igazi különbség számomra az első és a második hely között lett volna. Innentől az 50 métert inkább edzésnek tekintem, 200-on viszont, remélem, javítok. Adalékként tegyük hozzá, Igelström elárulta, 24 nappal ezelőtti rekordja óta egy egész nemzet várakozása nyomasztotta és idegesítette; Kovács Ágnes e terhet 1997 óta cipeli, és szerdán sem tűnt úgy, mintha le akarná vetni. Sőt, a 200 megnyerésével remélhetőleg ismét magára veszi. Egyelőre ennyit a csúcsról, jöhet az egyre terebélyesedő hegy. Tegnap négy döntőben négy magyar úszott, ma ötben öt fog. Férfi 200 vegyesen Kerékjártó Tamás a legjobb idővel lett finalista, ám épp ezzel oly magasra tette a lécet, hogy az amúgy igen értékes negyedik helyén mégsem lelkendezhetünk. Eggyel mögötte csapott be Batházi István, miközben diadalmaskodott a finn Sievinen, akit már kilenc éve volt alkalmunk megismerni, amikor Sheffieldben megelőzte Czene Attilát és kis túlzással visszavonultatta Darnyi Tamást. Zubor Attila hatodikként zárt 100 gyorson, ám itt már a harmadik helyezett is észrevétlen maradt, mert az óriások párviadalában a holland Hoogenband megint megverte és talán végleg múlt időbe tette az orosz Popovot. Ráadásul győztes nyilatkozatában is odaszúrt egyet neki, amikor kijelentette: "Nem versenyeztem tökéletesen, ennél többet tudok, világcsúcsra vágytam. (Két századdal maradt el tőle - a szerk.) De meglepetésemre a többiek nem voltak elég jók." Női 100 gyorson a feltűnése óta folyamatosan túlértékelt német Franziska van Almsick lehajrázta az úszó világ legszenvedélyesebb ezüstgyűjtőjét, a szlovák Moravcovát, így legalább némi életet vitt az amúgy nem túl élénk berlini lelátóra. Nem mintha visszasírnánk, de a keletnémet időkben egészen más atmoszférája volt errefelé egy-egy sporteseménynek. Pedig a nap teljesítménye is német sportoló, Thomas Rupprath nevéhez fűződik, ő férfi 50 háton délelőtt és délután is lefaragta az Európa-rekordot. (Előbb 25.20-ra, utóbb kerek 25 másodpercre.) Méghozzá úgy, hogy szinte idegbetegként készülődött a rajtra, mert miután a közelmúltban aktfotók jelentek meg róla néhány lapban, egy makacs rajongója telefonon és levélben éjt nappallá téve üldözi, még a vérmintáját is elküldte neki. Tetézi a bajt, hogy az illető ugyancsak hímnemű... Az őrültekről bőven elég is ennyi. Ugyanezt persze nem mondanánk a magyar rekordokról, amelyekből mára is jutott három. Risztov Éva 800 gyorson 8:29.92-t repesztett, 15-20 métert verve a mezőnyre, egyértelmű gondolatokat ébresztve a holnapi finálé előtt. Horváth Péter 50 háton Rupprath példáját követte, de nem aktokkal, hanem csúcsokkal, hiszen előbb 25.93-at, utóbb 25.86-ot ért el. Ezzel a hatodik helyen döntős, míg Kolozár Dávid 200 pillangón az ötödik, Reményi Diána 200 vegyesen a hatodik, Bodor Richárd 200 mellen a hetedik idővel kvalifikálta magát. Íme, ez az a bizonyos hegy. Amelyre akár Kovács Ágnes, akár már ma Risztov Éva rárajzolhatja a csúcsot is. Eredmények Úszás Férfi 100 m gyors: 1. Pieter van den Hoogenband (holland) 47.86 mp, 2. Alekszandr Popov (orosz) 48.94, 3. Duje Draganja (horvát) 49.31, ...6. Zubor Attila 49.79 Női100 m mell: 1. Emma Igelström (svéd) 1:07.87 p, 2. Szvetlana Bondarenko (ukrán) 1:09.28, 3. Jelena Bogomazova (orosz) 1:09.53, 4. Kovács Ágnes 1:09.63 Férfi 200 m vegyes: 1. Jani Sievinen (finn) 1:59.30 p, 2. Alessio Boggiato (olasz) 1:59.83, 3. Markus Rogan (osztrák) 2:00.50, 4. Kerékjártó Tamás 2:00.53, 5. Batházi István 2:00.92 Női 100 m gyors: 1. Franziska van Almsick (német) 54.39 mp, 2. Martina Moravcova (szlovák) 54.61, 3. Alena Popcsanka (fehérorosz) 54.62 Műugrás Férfiak, 1 m: 1. Nicola Marconi (olasz) 390.81, 2. Miguel Jose Gil (spanyol) 385.86, 3. Christian Löffler (német) 377.94. Lengyel Imre a selejtezőben elért 334.95 ponttal a kilencedik helyen végzett. Az Eb-n a világbajnokságtól eltérően a selejtezőből csak hatan jutnak tovább, így a magyar versenyző szerdán már nem ugrott. Nők, 1 m: 1. Heike Fischer (német) 308.85 pont, 2. Vera Iljina (orosz) 307.53, 3. Natalja Umiszkova (orosz) 285.03. Barta Nóra a selejtezőben a kilencedik helyen végzett, így nem jutott be a hatos döntőbe. Ballai Attila, Népszava 2002.07.31. |
| ||
|
||
|
||
hivatalos honlap |
||
|
FONTOS
