Az utolsó kétszáz méteren tulajdonképpen nem volt miért idegeskedni; Henke három testhossznyi differenciával győzött, Risztov a végsőkig elkeseredett fizimiskával kapaszkodott a rajtkőbe... Pedig: élete legjobbját úszta (8:28,06), ezzel ismét megjavította az országos csúcsot, továbbá szerzett egy újabb Európa-bajnoki ezüstérmet. Csakhogy kiderült, a tinédzser ennél is többre vágyott. Amikor kisírt arccal kikászálódott a medencéből, csupán annyit tudott kipréselni magából, hogy „Én most nem tudok semmit se mondani..."

- Évi megint fantasztikus volt, és nem hiszem, hogy bármi oka lehetne az elkeseredésre, mivel eredetileg pillangóra és vegyesre készült - ezek már Kiss László szövetségi kapitány szavai. - A gyorson tett kiránduláson elért második hely több, mint bravúr. Ráadásul a hétvégén még két számban érdekelt, és egyáltalán nem zárható ki, hogy lesz még dolga a dobogón.

Most még nem volt jelenése az eredményhirdetési ceremónián Kolozár Dávidnak, de a huszonegy éves székesfehérvári fiatalember is szép jövő előtt áll. Minimum ez a következtetés vonható le a 200 méter pillangón nyújtott teljesítményéből, hiszen abban a mezőnyben lett ötödik, amelyben a későbbi győztes francia Esposito részideje százötven méternél még jobb volt az aktuális világcsúcsénál. Az 1:58,33-mal célba érő Kolozár - nem mellékesen - mindössze nyolc századmásodperccel maradt el Darnyi Tamás szakállas országos rekordjától.

Bodor Richárd jól hajrázott Szabó „Joe", Rózsa Norbert és Güttler Károly hajdani sikerszámában, 200 méter mellen, így hatodikként érintette meg a falat, ami szintén kiválthat jelentősebb mennyiségű elismerést.

Negyven méterig még az éremszerzésre is volt esélye Horváth Péternek 50 méter háton, ám feltehetően nem azért maradt le végül (26,14), mert elfáradt, hanem azért, mert a többiek egészen egyszerűen gyorsabbak voltak nála. Horváthoz hasonlóan hetedik lett 200 méter vegyesen Reményi Diana (2:16,10), s az eredmény egy tizenhat éves kislány esetében maga után vonja a „nagyszerű" jelzőt.

Az Eb úszóversenyeinek negyedik napján Henke és Esposito mellett az ukrán Klocskova, a német Rupprath és az olasz Rummolo ünnepelhetett - vagyis csupa nagymenő, régi motoros -, de mi se vonuljunk siralomházba: ez a délután is azt igazolta, amit a korábbiak, nevezetesen, hogy magyar úszósport nemcsak volt, hanem van, sőt, ha minden jól megy, lesz is.

A megállapítás attól függetlenül helytálló, hogy pénteken feltehetően nem a mieink sikereit zengik a kontinens médiumai. A hat döntő közül csak egyben csobban vízbe magyar versenyző, igaz, abban mindjárt kettő is: 50 méter mellen Flaskay Mihály az ötödik, Güttler Károly a hetedik idővel kvalifikálta magát a fináléba. Papp Renáta 100 méter pillangón, Szepesi Nikolett 100 méter háton lemaradt a nyolcas elittől, míg a szerdán százon csalódott Kovács Ágnes el sem indult 50 méter mellen, Zubor Attila pedig - bár még éppen beverekedte magát az elődöntőbe - a második megméretéstől szintén visszalépett 200 méter gyorson.

Ők úgy döntöttek, rápihennek a hétvégére, mi nem döntöttünk így, kényszerűen mégis ezt tesszük. Vigasztalódjunk azzal, hogy a prognózis szerint munkás kis víkend vár ránk.

Berlin, augusztus 1.

Bruckner Gábor, Népszabadság 2002.08.02.