Az elmaradt arany dacára tekintélyes számok okán a Szpari-diadalok a teljes hazai úszósport erejét mutatják, s legfőképpen azt, amit Kiss László szövetségi kapitány - aki korábban harminchét esztendőn át dolgozott edzőként a „szövetkezetieknél" - nem győzött nyomatékosítani: a mostani társulat, ellentétben a korábbiakkal, végre olyan csapat benyomását keltette, amelynek tagjai a medencében és a parton egyaránt megállták a helyüket.

A jelen lévő sportolók közül a négyszeres második, tizenhét éves Risztov Éva kijelentette, hogy valamennyi célba érését követően csalódott volt, hiszen már csak egy embert kellett volna fölülmúlnia az egész földrészen... A 400 méter vegyesen ezüstérmes Batházi István nem sokat kertelt; azt mondta, mind a helyezéseivel, mind az időeredményeivel elégedett. A harmincnégy esztendősen változatlanul remeklő, ezúttal 50 méter mellen harmadik Güttler Károly kijelentette, hogy természetesen folytatja a versenyzést, míg a 100 gyorson hatodik Zubor Attila úgy vélte, ha nem követ el hibát az utolsó tizenöt méteren, akkor most eggyel több medál születésének körülményeiről beszélgethetnénk.

Ugyancsak ott volt a többiek között Kovács Ágnes, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok mellúszó, aki két negyedik helyével alaposan alulmúlta a szerényebb várakozásokat is. „Nem fogom föl kudarcként a történteket, inkább igyekszem tanulni belőlük. Ígérem, a jövő évi vb-n és az athéni olimpián többre viszem, mint Berlinben. Nem kell engem még leírni!" Kovács szavaihoz kapcsolódva Túri György tréner rokonszenves önkritikát gyakorolt: „Az idén nagyon sok tehetséges fiatallal dolgoztam, és mivel rájuk is rengeteg energiát kellett fordítani, kevesebb időm jutott Ágira. Márpedig ő azt szokta meg, hogy valaki kizárólag vele foglalkozik. Kovács ennek a változásnak az áldozata, és semmi esetre sem annak, hogy az év jelentős részét Amerikában töltötte. Azt hittem, hogy ilyen előzmények után is eredményes lesz az Eb-n, de tévedtem. Ha hiba történt, akkor én követtem el."

Szintén a németországi események része, hogy - amint arról már beszámoltunk - Magyarország megpályázta a 2006-os kontinensverseny rendezését, s az oroszok visszalépését követően két részvevős (Hollandia a másik jelentkező) párharcban december 14-én dönt az európai szervezet. Ennek nyomán Ruza József szövetségi főtitkár optimista zárszót mondott a Kőér utcában; közölte, hogy „Berlinben a versenyzők és a sportdiplomaták lerakták az új budapesti uszoda alapkövét".

Ha tényleg így van, végképp nem lehet hiányérzetünk: a hír fölér egy arannyal.

Bruckner Gábor, Népszabadság 2002.08.07.