25. úszó, műugró, műúszó és hosszútávúszó Eb
Az Európa-bajnok úszó Batházi István a tengerpartra indul
Meglepetés-aranyérmet szerzett az
Európa-bajnokságon Batházi István a 400 méteres vegyes úszásban.
Megjavította egyéni csúcsát, de úgy érzi, az olimpiáig még további
tizedeket faraghat le legjobb idejéből.
A helsinki úszó Európa-bajnokság talán
legnagyobb meglepetését okozta Batházi István azzal, hogy megnyerte
a 400 méteres vegyes úszást. A világversenyeken a döntőig többször
eljutott már, és most végre szeretett volna dobogóra állni, illetve,
ahogy ő mondta már a siker után, Budapesten, megcsípni egy harmadik
helyet. A rajtlistán szereplők közül többen is erősebbnek tűntek, az
esélyeit menet közben javította, hogy Wouda, aki már nyert
világbajnokságot is, még a döntőig sem jutott el.
A győzelem
Batházit is meglepte, mert a verseny közben csak a mellette úszó
románt, Baditát látta. Azt tudta, hogy őt megverte, de fogalma sem
volt, mit úsztak a többiek. A mellúszás alatt még együtt volt a
mezőny, a gyorson meg már nem nagyon lehet nézelődni. Az utolsó
ötvenen óriásit hajrázott, azt mondja, a szíve vitte be a célba.
Az EB-n az egyéni legjobbját úszta, 4:18,51 percet, csaknem két
másodpercet javított korábbi rekordján. Már régen várta ezt az
eredményt, vagyis azt, hogy 4 perc 20 másodperc alá kerüljön. Hogy
az olimpiáig lehet-e még javítani? Edzője, Kiss László többel
biztatja, ő azonban elégedett lenne azzal, ha 4:18 előtt állna meg a
stopper. Úgy érzi, még vannak tartalékai, a háton és pillangón
maradt benne néhány tized. Az EB-re külön nem készültek - bár
hozzáteszi, hogy ez az ellenfelekre is érvényes -, csak egy-két
nappal a verseny előtt csökkentették a terhelést: Helsinkben már nem
voltak kemény edzések.
Az országos csúcs - egyben Európa-rekord
- Darnyi Tamásé, 4:12,36 perc, ez egyelőre nincs elérhető
közelségben. A világcsúcs is mindössze hat századdal jobb, azt még
1991-ben állították fel. A kérdésre, hogy mit hozhat Sydney, azt
feleli: a lényeg, hogy jusson be a döntőbe, ott már bármi lehet. Az
biztos, hogy az olimpián az előfutamokban is óriási tülekedés lesz.
Batházi nem szeret reggel úszni, akkor még nem tud megfelelően
ráhangolódni a versenyre. Szerencsére Helsinki ebből a szempontból
kivétel volt, már az előfutamban elfogadható időt ért el.
Az
újdonsült Európa-bajnok az olimpiai felkészülés hajrája előtt egy
hét szabadáságot kapott, ma indul a horvát tengerpartra. Sok úszó a
pihenése alatt a vízre rá sem tud nézni, Batházi azonban most, a
siker után kifejezetten szereti, pláne úgy, hogy csak fürdenie kell
benne.
A kapitány megtervezte
Kiss Lászlónak, a
válogatott kapitányának, Batházi edzőjének is váratlanul jött az
arany, bár az eredménynek megvannak az előzményei. A győztes idő nem
lepte meg, hiszen amikor megtervezte az úszást, 50 méterekre
lebontva, és 4:19 percet írt elő tanítványának. Batházi ezúttal
főszerepet kapott, és élni tudott a lehetőséggel, annak pedig
különösen örült, hogy ilyen harcosan tudott versenyezni, visszaverve
az ellenfelket. Eddig nem nyert világversenyt, még az ifjúságiak
között is csak az ezüstéremig jutott, de hát - teszi hozzá Kiss
László - későn érő típus, akárcsak Güttler Károly. Országonként két
versenyző eredményét figyelembe véve Batházi jelenleg a hatodik a
világranglistán, de az úszónak még vannak tartalékai, Sydneyig akár
két és fél másodpercet is javulhat.
Európa krémje ott volt
Helsinkiben, de a klasszisok közül nem mindenki tudta megismételni a
tavalyi teljesítményét, így például Isztambul hatszoros aranyérmese,
Hoogenband vagy Sandra Völker sem.
Kovács Ágnes két aranyának
örül a kapitány, az pedig, hogy a 200 méteres mellúszásban, már
fáradtan versenyezve, ezúttal csak második lett, nem aggasztja.
Áginak fájt a vereség, persze, Kiss szerint baj volna, ha nem
törődne vele, de már túltette magát rajta. A román Caslarutól kapott
ki, de Sydneyben nem ő lesz a legnagyobb ellenfél. "Ági ezen az EB-n
a kilencedik rajtja után kilenc század másodperces különbséggel lett
második - mondja Kiss László -, és ilyen körülmények között engem ez
a vereség kilencszeresen nem érdekel."
Lépesfalvi Zoltán, Magyar Hírlap, 2000.07.11.