Úszó, műugró, műúszó és hosszútávúszó Eb 1999
Kovács mesterhármasa
Három arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel zárta a magyar küldöttség az augusztus 1-én befejeződött "vizes" Európa-bajnokságot Isztambulban. Az első helyen - csakúgy, mint két éve Sevillában - ismét háromszor olvashattuk a Kovács vezetéknevet, ám míg az előző Eb-n kétszer Ágnes, egyszer Rita volt a keresztnév (utóbbi a 25 km-es folyamúszást nyerte), addig most Ági mesterhármast ért el.
Először szerdán diadalmaskodott a 100 méteres mellúszásban. E győzelmének az volt az érdekessége, hogy a második helyen végzett ukrán Bondarenko immár ötödik Eb-ezüstjét nyerte ebben az évtizedben ezen a távon, gyógyírként pedig ott volt neki Ági dícsérete, amely így hangzott: "Nem volt könnyű dolgom Bondarenkóval, mert csak a fordulónál láttam, hol tart, és nagyon jól versenyzett, de szerencsére sikerült megvernem. Mint ahogy az 50 méteren is Zoe Bakert, a szám brit Európa-csúcstartóját. " Ági ezúttal az utolsó tíz méteren kaparintotta meg az aranyat, aminek úgy örült, mint korábban egyetlen győzelmének sem. "Hát persze - mondta -, mert erre nem számítottam. Korábban azt hittem, Baker Európa-rekordja csak egyszeri kicsúszott eredmény volt, de amikor a középdöntőben megjavította a saját csúcsát, úgy éreztem, nem lehet megelőzni. Mégis meg lehetett." E meglepetéssel szemben a 200 mell papírformát ígért, Ági ennek szellemében is rajtolt, 50 méternél már egy testhosszal vezetett, és bár a második Caslaru szenzációs egyéni rekordot úszott, csak megközelíteni tudta Kovácsot. A magyar úszás "aranyhala" ezzel 1997-es sevillai két elsőségéhez Isztambulban három bajnokságot tett hozzá, mestere, Kiss László pedig pályafutása 15. Eb-aranyának örvendezhetett.
A 3 méteres férfi műugrásban is sporttörténelem íródott. Világbajnoki negyedik helyezettünk, Lengyel Imre ezúttal ezüstérmet nyert, magyar műugró utoljára 41 éve szerepelt ilyen jól európa-bajnokságon. Imre a 11. helyen állt egy kör után a 12-es döntőben, ahol ugrásról ugrásra lépdelt előre, végül felszökkent a dobogó második fokára. Nem kis meglepetésre mégsem volt maradéktalanul elégedett: "Persze örülök, de nem ez volt a legjobban sikerült versenyem. Úgy érzem, bennem maradt az arany, de remélem, jövőre, az olimpián javítok. Azért egy pezsgős vacsorával ezt az ezüstöt is megünnepeljük az edzőmmel, Benyák Andrással."
A pezsgőzésre jó oka volt Güttler Károlynak is. 31 éves mellúszónk 50 méteren bravúros harmadik helyezést ért el, ezzel tizenkettedik medálját gyűjtötte világversenyen, egyszersmind ő lett Isztambulban a legeredményesebb magyar férfi úszó. "Most, utólag már bevallhatom, hogy e lsősorban az 50 méterre készültem, és nagyon köszönöm edzőimnek, Kiss Lászlónak és Turi Gyögynek, hogy jóban-rosszban kitartottak mellettem 12 éven át" - mondta "Güti", és bár a fentiek végszónak is tűnhetnek, legújabb sikere a folytatásra ösztönzi.
A többieknek pedig azért kell folytatni, mert van mit javítaniuk. Két atlantai olimpiai bajnokunk közül Czene Attila csupán hatodik lett 200 vegyesen, Rózsa Norbert 200 mellen döntőbe sem jutott. Mint ahogy Horváth Péter se 100 pillangón, ahol Gáspár Zsolt egyéni legjobbjával csapott célba ötödikként. Mindennek egyenes folyományaként vegyesváltónk is roppant gyengén teljesített: a tavalyi vb-bronzérmes kvartett, amely akkor Európa-legjobbja volt, most a döntőbe se került be, éppúgy kilencedikként végzett, mint a női négyes.
Ha saját házunk tájáról kissé messzebbre tekintünk, azt látjuk, hogy az Eb éremtáblázatának élén Németország egy arannyal többet szerzett Oroszországnál. Így volt ez Sevillában is, ám akkor 16 és 15 állt az első két sorban, most pedig 12 és 11. Mégpedig azért, mert Hollandia is hatalmas aranymennyiségre tartott igényt: úgy nyert 9 bajnoki címet, hogy Pieter van de Hoogenband egymaga hatszor pózolt a dobogó tetején. Azért nem hétszer, mert a 4x200-as gyorsváltóban nyertes holland egységet rossz váltásért kizárták. Az ukránok öt diadalt arattak, majd következnek a három Eb-elsőséggel büszkélkedők: a britek, a franciák, a svédek és a magyarok. Nem rossz társaság, sehol nem kell szégyenkezni vele. Mint ahogy az éremtáblán elfoglalt nyolcadik helyünkkel sem, bár ha férfi válogatottunk nemcsak elméletben létezne, visszatempózhatnánk magunkat az első hat közé.
Ballai Attila Bravó Sport, 1999. augusztus 4-10.
|
FONTOS
