A magyar női úszóválogatott (balról jobbra) Nyíri Anna, Ferenczy Orsolya, Kiss Annamária, Kovács Ágnes, Kovács Krisztina, Csapó Krisztina és Kovács Kornélia egységes csapat benyomását keltette

Ki más, ha nem egy Kovács érkezik elsőként a Ferihegyi repülőtérre.

Kornélia, a legkisebb, a legkevésbé ismertebb Kovács lány háromnegyed órával a megbeszélt negyed tizenkettő előtt már ott kuporog a váróban.

és izgul. Láthatóan izgul.

"Tényleg korán ideértünk. Azt hittem lasabban tesszük meg a Gyula--Budapest távot. Ez a hosszú várakozás még inkább idegessé tesz" -- mondja.

Aztán persze az úszásra terelődik a szó. Az élete első felnőtt világversenyére utazó tizenöt esztendős leány óriási megtiszteltetésnek véli, hogy a "nagyokkal" repülhet.

Amit magának és lelkes edzőinek köszönhet. A néhány nappal ezelőtt befejeződött ifjúsági Eb-n teljesítette a kiküldetési szintet, 400 gyorson kilenc (!), 800-on tizenkét (!!) másodperccel javította meg élete legjobbját.

Kell-e mondani, mindkét távon övé lett az arany.

A háttérben kutyaugatás hallatszik. A jólértesültek tudni vélik, Güttler Károly is megérkezett.

Igazuk van.

A nagy öreg (már megbocsásson érte, de ritkaság, hogy valaki harminc éves kor felett is világszinten teljesít) a tőle megszokott mosollyal száll ki az autóból. Aztán nem a váró felé veszi útját.

Rendes gazdi módjára kutyasétáltatásra indul.

No és búcsúzkodni. Liza (a vizsla becses neve) gazdájával édeskettesben eltűnik, elvégre több mint egy hétig nem látják egymást. Szó mi szó, megadják a módját.

Aztán a Kovácsok Kovácsa, Ágnes lavírozik nehéz bőröndjével az ismeretlenek között, mígnem megpillantja az időközben szintén befutott két társát, Nyíry Annát és Csapó Krisztinát. Puszi puszit követ, a férfiak irigykedve nézik őket.

Mi lesz majd az érkezéskor, amennyiben Kovács Ági aranyakkal a nyakában lép a nagyközönség elé? Mert kár tagadni, mindannyian erre számítunk, tán túlon-túl nagy terhet rakva Kiss László tanítványának vállára.

De ez a hát ezt is elbírja.

"Tudom, hogy első helyeket várnak tőlem, de nem zavar. én is azt mondom, százon és kétszázon nyernem kell, ötvenen meg bármi megtörténhet" -- ad rövid helyzetelemzést a világbajnok, aki mellesleg két éve Sevillából két arannyal gazdagabban jött haza, azaz címvédőként áll majd a rajtkőre Isztambulban.

"Elvégzett mindent, ahogy kell" -- tudatja a váróba lépő Güttler. Lizával tehát minden rendben, na de mi újság a gazdival?

"Semmi különös. Egy teljesen új felkészülésen vagyok túl, kíváncsian várom, miként sikerül a próba. Természetesen jó lenne az elsők között végezni, ám nagyon nehéz lesz" -- adja meg a választ, miközben Lizát kell valahogy levakarnia Kovács Ágiról. A vizsla ugyanis érdekes módon a sok ember között éppen az úszófenomént szúrja ki magának.

Lehet, hogy már ismeri?

Vagy esetleg előre sejt valamit...?

Rózsa Norbert is megérkezik. Az új edzővel, Nagy Józseffel ez a kontinensviadal lesz az első komoly megmérettetése.

A világ valaha ért legeredményesebb mellúszója nem fél ettől. A körülötte sürgő tollforgatóknak elmondja, nagyon vágyik a győzelemre, iszonyatos bizonyítási vágy van benne. Nyolc éve nyert utoljára Eb-t (Sheffieldet kihagyta, Bécsbe pedig felkészületlenül utazott, Sevillát szintén kihagyta), most újra úgy akar hazaérkezni, hogy a győzelem miatt környékezzék meg az újságírók. "Csak ne legyen bomba a repülőn!" -- teszi hozzá vigyorogva, a TörökorszÁgi helyzetre utalva.

Egyébként senki sem foglalkozik a török eseményekkel. A csapatból majd' mindenki elmondta már, hogy versenyezni megy, és reméli nem lesz semmi baj.

Mi is...

Egy másik téma azonban reflektorfénybe kerül. Legalábbis Rózsa és Horváth Péterközött. A Sydney Klubról diskurálnak. Mindkettőjüktől ellopták a használatra kapott autót, most, az utazás előtt egy nappal azonban ismét átvehettek egy járgányt.

"Jól eldugtam, ne is kérdezze hol van, senkinek sem árulom el. Tudja, mindenki gyanús..." -- viccelődik újra Rózsa. Horváth is hasonlóan cselekszik: "én egy vérebbel őriztetem."

A pillangóúszó emellett a lelkéről beszél. Mint mondja, végre teljesen rendben van, az utóbbi idők gyengébb szereplése után jó formában érzi magát. Az edzéseken úszott időeredményei mindenesetre biztatóak, ki tudja, talán éppen az Eb-n jöhet össze a várva-várt érem.

A háttérben a leggyorsabb magyar úszó búcsúzkodik. Zubor Attila nehezen válik meg kedvesétől (a hölgyet nézve nem meglepő...), egy kis ajándékkal próbálja meg kiengesztelni azért, mert egy hétre elutazik -- nélküle.

"Mindig nehéz a búcsúzás. Egy jó eredménnyel viszont csodálatos a megérkezés"-- véli Zubor, aki nemes feladattal bízza meg párját, az úszóeseményeket kell videóra rögzítenie. Zubor csomagja egyébként első ránézésre túlsúlyosnak tűnik, ám simán átjut az ellenőrzésen.

és hogy mitől olyan nagy az a csomag?

"Most kapott tőlem egy nagy lila-fehér tehenet, visz még egy kulyát, amit szintén én vettem neki, és a papájától kapott víziló utazik még vele" -- árulja el Zubor kedvese.

Kabalából tehát nincs hiány...

Most már a versenyzőkből sem. 12.15 órára mindenki a fedélzeten (bocsánat, még csak a váróban), Széchy Tamás és Kiss László is az övéi között várja a bebocsátást.

Negyedóra múlva aztán szép sorjában elindul a magyar úszóválogatott konvoja a tranzit felé. Búcsúpuszik, integetések közepette tűnnek el a szemünk elől.

Czene Attila indul utolsóként, szinte a semmiből bukkan elő, mondhatni az "egyes pályáról" érkezik.

Ami jó előjel lehet.

Ugye emlékeznek?

Atlantában az egyesről lett olimpiai bajnok...

Amler Zoltán Nemzeti Sport 1999. július 25.