|
|
| ||||
|
Kovács, Güttler: rövid táv, nagy siker Piros-fehér-zöld. Nem nagy, egy sporttáska oldalában elfér. Nem nagy, de nélküle Kovács Ági nem megy világversenyre. Isztambulba is elhozta. Jól tette. A zászló (mert arról van szó) kicsit már viseltes, még kilencvenötben, a genfi ifjúsági Európa-bajnokságon volt először főszerepben. Akkor a mamán és rajta kívül kevesen tudtak róla. A zászló azóta bejárta Bécset, Atlantát, Sevillát, Perth-et és most Isztambult. Itt is felemelték. Már mindenki ismeri. Ágit is, a zászlót is. Pedig ezen az amúgy esős pénteken egyáltalán nem volt biztos, hogy Ági a megszokott helyről, a dobogó legfelső fokáról integet vele. Ô sem bízott benne. Csütörtökön még azt mondta, az ötven mell csak egy kirándulás. Elindul. Miért ne? Győzelem? Ne várjuk, a brit Baker verhetetlennek tűnik. Annak tűnt. Ági viszont megverte. De nézzük a 31 másodpercig és 44 századmásodpercig tartó álomutazást. A négyes rajtkövön Baker. Térdig ér a keze, bivalyerős, ráadásul az előfutamban megjavította saját Európa-csúcsát. Az ötösön Ági. Látszik, hogy nagyon koncentrál. A rajtra, amely ötvenen sorsdöntő. És rajt! "Na, ezt elkapta" -- mondja Turi György, Kiss László jobbkeze. Kiss csak áll, mozdulatlanul, talán nem is hallotta... Ági tűnik az elsőnek. Szépen úszik, de mindamellett gyorsan. Mellette viszont szinte harapja a vizet Baker. Aki nem rajtolt olyan jól. Csak nehogy elkiabáljuk... Féltávnál járunk. Ági tűnik az elsőnek, de ő túl van egy megerőltető kétszázas középfutamon, Baker pedig csak erre készült, rápihenhetett. Még öt méter. Ági tűnik az elsőnek, Kiss csak áll, mozdulatlanul, Turi is, de az ő szeme már csillog. Még két méter. Ági hajrázik, Baker is. Ági tűnik az elsőnek, sőt, Baker cseppet sem közelít. Még egy méter... még fél... nincs tovább: Kovács Ági Európa-bajnok! Országos csúcsot úszott, egy századdal maradt el Baker Eb-rekordjától. De őt megelőzte. És ez a legfontosabb ezen a július végi pénteken. Kiss Turi nyakában, Turi Kiss nyakában. Ôk is csak titkon reménykedtek. De nincs idő arra sem, hogy a nyakukba kapják Ágnest, kezdődik a férfiak ötvenméteres mellúszószáma. Két magyarral. A hármason Güttler Károly. A kőszikla (dr. Tóth Ákos találó meghatározása). Tizenhárom éve ott van a világ élvonalában. Akikkel a szöuli olimpia döntőjében úszott, már családapák, dolgozni járnak nyolctól négyig. Sőt, van, aki már nem is él... Güttler viszont ott áll a rajtkövön. Nagy úszó, genetikai csoda. Harmincegy éves. Ha a szeniorok között úszna, naponta szállíthatná a világcsúcsokat. De ő nem ott akar érmet. Ô itt és most, Isztambulban. A száz mell nem sikerül neki. Bántotta is. Az ötvenre tette fel az életét. Az ötösön Bessenyei Tamás. Tizenkilenc éves. Amikor Güttler a strasbourgi Eb-n úszott, Tamás hétéves volt. Most egy futamban indulnak. Fiatal, erős, és nagyon akar. Pedig háttere nincs. Szentesen él, csoda, hogy miből. Korábban kapott ezerkétszáz forint ebédhozzájárulást a klubjától, de már azt sem. Nincs pénz, az Alföldön sincs. Aztán rajt! Együtt a mezőny, mintha haragudnának a vízre, úgy harapják. Warnecke vezet, után a viszont bármi lehet. Így gondolkozik a két magyar is. Még öt méter. Tényleg bármi lehet... Még kettő. Güttler nagyon jól jön. Még egy. Az első érmét tizenegy éve, a szöuli olimpián nyerte. Volt mindene, aranya is, de leginkább ezüstje. Számológép kell ahhoz, hogy kiszámoljuk az össztermést. Isztambult még elvállalta. Talán az ötvenen lehet valami... Felkészült -- közben megnősült, építkezésbe fogott -- és eljött. Mindenki szereti, mindenki elismeri. De nehogy lemaradjunk a befutóról! Még fél méter, annyi sem. És felvillan az elektromos táblán a végeredmény: 1. Warnecke, 2. Lisogor...3. Güttler (országos csúccsal). Nem sokszor volt szerencséje. Volt, hogy kiszúrtak vele. De a sors nem áll sem itt, sem ott. A sors igazságot szolgáltat... "Mondtam, hogy nem megyünk haza érem nélkül" -- mormolja előbb magának, aztán mondja is. Mindenkinek. Akár be is fejezhetné. Egyenes gerinccel, büszkén. De az kellene még csak! -- Nincs róla szó...-- kezdi. -- A legfontosabb: köszönöm Kiss Lászlónak és Turi Györgynek, hogy kitartott mellettem jóban és rosszban tizenhárom éven keresztül. Majd megy is, magához ölelni a világot. -- Egy arany és egy bronz, egyikre sem számítottam -- mondja Kiss László fátyolos szemmel -- Ági fantasztikus volt, csodálatos, ez a Karcsi gyerek pedig nagyon, de nagyon megérdemelte ezt az érmet. Volt még döntősünk. Hála Istennek! Szabados Bélának hívják. Két éve Sevillában bronzérmes volt kétszáz gyorson. Most az akkorihoz képest szuperfutamban hetedik. Elégedetten jöhet ki a vízből. Mindent kihozott magából. Amúgy a döntőt a holland Van den Hoogenband nyerte. Ez volt a negyedik aranya Isztambulban. Lassan készíthetik a szobrot lakhelyén, Maastricht főterén. A többi döntőről: a száz női pillangót a holland de Bruijn nyerte. Ismét Európa-csúcsot úszott. A férfi ezerötszázat az ukrán Sznitko, a női száz hátat pedig a német Völker. Szombaton is lesz kikért izgulnunk. Gáspár Zsolt ugyanis döntős száz pillangón. És ott lesz Kovács Ági is, kétszáz mellen indul (Kovács Krisztina is döntős!). Kétszázon, ahol ő a favorit. A zászlót már bekészítette... Sztárinterjú "Fantasztikus, ha az ember a jobbnál is jobb tud lenni" Ô sem hitte volna. Ritka az ilyen. Előzetesen úgy gondolkozott, a brit Bakert jó lenne, de szinte lehetetlen megverni. Mert igazi számspecialista, mert Isztambulban is Európa-csúcsot úszott a középfutamban 50 m mellen. Kovács Ági -- hiszen róla van szó -- viszont pénteken a jobbnál is jobb volt (az ő kifejezése), Isztambulban a második, összességében pedig a negyedik Európa-bajnoki címét szerezte. Az eredményhirdetés után a nemzetközi sajtótájékoztatóra sietett, amivel nincs szerencséje. A teremben éppen a holland klasszis, Pieter van den Hoogenband tartott kiselőadást. A sajtószoba tele volt holland újságírókkal, hosszú percekig eltarthat, míg befejezik, gondolta Ági, ezért illedelmesen leült a második sorba egy szabad székre, szépen összehajtogatta a magyar nemzeti zászlót, amit az eredményhirdetésnél láthatott a világ, majd amikor látta, hogy itt nem kerül sorra, már ment is az övéihez. Előtte azért széles mosoly kíséretében nyilatkozott is. -- El sem akarom hinni, hogy én nyertem. Nem gondoltam, hogy megverhetem a brit lányt -- hadarja. -- Nagyon boldog vagyok, végre úgy győztem, hogy nem én voltam az esélyes, nekem kellett megvernem a favoritot. Fantasztikus, ha az ember a jobbnál is jobb tud lenni... + Ezért a dupla öröm? -- Minden aranynak örülök, miért ne örülnék, de a sevillai Európa-bajnokságon, és száz mellen itt is az volt a menetrend, hogy ha én nyerek, az papírforma. Más úgy nyerni, hogy az embertől elvárják, más úgy győzni, hogy számítanak a sikerre. Erre is lehet, hogy sokan számítottak, de én nem... + Egy mély sóhaj... Körülbelül ennyi az ötven mell. Egyáltalán tudta a táv közben, hogy hol jár? -- Csak magamra koncentráltam. Bakerből láttam valamit, de úgy érzékeltem, hogy vagy előttem van fél testhosszal, vagy egymás mellett úszunk. Akkor már én vezettem... + A rajtja is Európa-bajnokhoz méltó volt... -- Nagyon nehéz elkapni a megfelelő pillanatot, én is úgy érzem, hogy most sikerült. És az időeredményem...!? + Tessék? -- Bocsánat, hogy kapkodok, de most tisztult le bennem igazán, hogy mennyit is úsztam. Azt sem hittem volna, hogy egy századra leszek az Európa-csúcstól. + Hogy tovább dicsérjem, az is szinte hihetetlen, hogy a fárasztó kétszáz mell középfutama után -- ahol szintén a legjobb időt úszta -- nem sokkal rajtolt az ötvenes fináléban. Mennyi tartaléka van még? -- Csak annyi legyen, hogy szombaton a kétszáz döntőjében nyerni tudjak. És még egy... + Megint az időeredményről ugrott be egy gondolat? -- Nem... kérem írja le, hogy gratulálok Güttler Karcsinak a bronzéremhez! Ugye, leírja? Sal Endre Nemzeti Sport 1999. július 31. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
Kovács Ági fantasztikus
