|
|
| ||||
|
|
3. rövid pályás Európa-bajnokság, Lisszabon Akit "odaláncoltak" az ezüstéremhez Akaratlanul is Egerszegi Krisztina jut az ember eszébe. Pont tíz éve történt. Egér betegen indult a bonni Európa-bajnokságon. Akart, mindent megtett, de nem... A mérlege: három ezüstérem. Kísérteties a hasonlóság. Kovács Ági is "leragadt" az ezüstéremnél. Második hely ötven mellen, második hely kétszáz mellen és vasárnap -- nem találják ki... -- második hely száz mellen. De nézzük, a harmadik ezüstérem történetét "élő, egyenes adásban." Hamar kiderül, Ági most az utolsó hosszra hagyja a döntést. A mezőnnyel megy, persze arra nagyon vigyáz, hogy ő tempózzon az élen. A fordulóival -- legalábbis kívülről így látszik -- nincs gond, huszonöt méter után ő áll az élen, ötven méter után szintén. Sőt, hetvenötnél is. Csupán egy valaki látszik veszélyesnek. A szám címvédője, Európa-csúcstartója, a belga Brigitte Becue. Jó ismerősünk. Kilencvenötben, mikor Kovács Ági a bécsi Eb-n berobbant a köztudatba -- hogy mennyire tudtunk örülni akkor egy bronzéremnek!? --, Becue volt a mellúszás nagyasszonya. Két aranyat nyert Bécsben. Lisszabonban még egyet sem. Csak egy bronzéremt kétszáz mellen, Ági mögött. Egyszóval az utolsó huszonöt méter. Becue kapaszkodik, de még Ági úszik az élen. A taktika alapján most kellene"ellépnie" a belgától. Mert a hajrá az ő erőssége. Most viszont nincs hajrá... Ági vagy Becue? Becue vagy Ági? Még három méter, még kettő, még egy. A falhoz "csapódnak". Az embernek rossz érzései vannak (csoda, a két elvesztett aranyérem után?). Sajnos az eredményjelző visszaigazolja. 1. Becue 1:08.15, 2. Kovács 1:08.30... A mellettem ülő angol újságíró (The Times) csak mosolyog. Ért az úszáshoz. Az arcára van írva, ez talán valami vicc. Sajnos, nem az... Ági a döntő után egyből a telefonhoz kap. A mamát hívja. Elmesélni, hogy mi történt, hogy már megint második lett, hogy a brit Baker, a német Poleska után vasárnap a belga Becue került elé. Most nem sír, csak egy kicsit csillog a szeme. Beletörődött... Ő Lisszabonban nem nyerhet aranyat. Ez van megírva. Kiss László sem bosszankodik már. Csak széttárja a kezét. Ő már járt hasonló cipőben. Igen, Egerszegivel Bonnban. Ott sem volt könnyű dolga. Az olimpiai bajnoknak, a hátúszás királynőjének kellett elmagyaráznia, hogy nem lehet mindig csak nyerni. Most Kovács Áginak kell. Aki láthatóan nem értette a vasárnapi ezüstöt. Idő kell arra, hogy feldolgozza. Mondjuk sok ideje nem lesz rá, szombaton már a Szőnyi úton, a Budapest-bajnokságon indul. Szerencsére nagypályán. A rövidből egy időre elege lett. Meg lehet érteni. -- Az első lesz a hazaérkezésünk után, hogy Ágit elvisszük egy alapos kivizsgálásra -- mondta a döntő után Kiss László. -- Biztos vagyok benne, hogy annak a bizonyos gyomorfertőzésnek a számlájára írható, hogy nem nyert vasárnap aranyat. Ági a legjobb hajrázó a világon, vasárnap viszont nem volt semmi ereje, az utolsó métereken kapott ki Becue-től. Vasárnap egyébként nem Kovács Ágnes volt az egyetlen döntősünk, Kiss Annamária is beverekedte magát a kétszáz hát fináléjába. A dicséretes tettet, a döntőben már nem tudta megfejelni, végül a hetedik helyen végzett. Batházi Istvánnak viszont nem volt mit megfejelnie, hiszen a kétszáz vegyes selejtezőjéből nem tudott továbblépni, összesítésben a tizenegyedik helyen zárt. És akkor a Kovács-féle ezüstszéria után az aranyakról. Mármint a svéd aranyakról. Az északiak a négy nap során tíz (!) elsőséget szereztek. Vasárnap például négyet. Női száz pillangón nyert Johanna Sjöberg, férfi ötven pillangón Lars Frölander -- holtversenyben a horvát Miloseviccsel --, valamint aranyra volt jó a férfi és női vegyes váltójuk is. Az utóbbi ráadásként világcsúccsal lett első, miután a kvartett megdöntötte a németek fennálló rekordját. A 4x50 m női vegyes váltó új világrekordja: 1:49.47. Természetesen ott volt a svéd négyesben Therese Alshammar is, aki az Európa-bajnokság első számú egyéniségévé nőtte ki magát. Ötven és száz gyorson világcsúccsal nyert, ráadásként ott volt a szintén aranyérmes svéd gyors és vegyes váltóban is. Nem mellesleg mindkettő világrekorddal nyert. Az éremtáblázaton -- szintén nem meglepő -- a svédek zártak az élen, megelőzve a kiegyensúlyozott németeket, valamint a vártnál jobban teljesítő ukránokat. Nekünk három ezüstérem jutott. Amit előzetesen nem hittünk volna, egyeten aranyérem sem került Kovács Ági nyakába. Szokni kell. Neki is. Nekünk is. Sal Endre helyszíni jelentése Nemzeti Sport 1999. december 13. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
