Európa-bajnoki címet nyert 100 háton a magyar Cseh
László nagy király
------------------------------------------------------------
forrás: Bruckner Gábor, Népszabadság 2004.05.12
------------------------------------------------------------
Jelentem, Juan Antonio Samaranch sem
lett fiatalabb. Volt szerencsém összefutni a világ tán legnagyobb
tekintélyű exsportdiplomatájával – én éppen sonkás szendvicsembe
haraptam az M–86 uszoda kapujánál, amikor a korábbi NOB-elnök egy
lesötétített Mercedesből kászálódott ki –, és a ráncos arcú, lassú
léptű, a biztonsági őrrel is parolázó bácsi láttán arra az eredeti
következtetésre jutottam, hogy bizony, bizony múlik az idő.
Hát… ez gyönyörű!
(kép: Reuters - Andrea Comas)
|
A madridi pocsék idő bezzeg a nyakunkon maradt. Kizárólag azért
vagyok kénytelen újra fölrúgni az újságíró-iskolai alaptételek
egyikét – miszerint a tudósító tudósít, és nem az időjárás miatt
fanyalog –, mert az Európa-bajnokságnak egy nyitott létesítmény ad
otthont. Márpedig, ha egy nyitott létesítményben rendezett
Európa-bajnokság idején 13 fokot mutat a hőmérő, továbbá megállás
nélkül szakad az eső, akkor: 1. a versenyek élvezhetetlenné válnak;
2. a sportolók nyűgösek lesznek; 3. mindez az eredményekben is
megmutatkozik.
Ezért vagy sem, erősen közepes kedd délelőttöt hagytak maguk
mögött a magyarok. Az előfutamokban érdekelt négy úszónk közül 100
méter mellen a szám hajdani világbajnoka, Kovács Ágnes a
tizedik eredményt érte el; az 1:11,24-ről anynyit, hogy a pályája
csúcsának korántsem tekinthető tavalyi barcelonai vb-n 1:10,05-öt
ment... A kérdezősködésnek azonban hamar elejét vette Kiss
László szövetségi kapitány, aki közölte, hogy Kovács elsősorban
a kétszáz vegyesre készül, s mivel amannak az előfutamait ugyanaznap
(szerdán) rendezik, mint emennek a fináléját, továbbá mert emezt
amaz bemelegítéséül szánták csupán, Ági visszalép a délutáni
középdöntőtől.
Hogy kellőképpen illedelmesen fogalmazzak, Zubor Attila
sem repesztett torpedóként 100 méter gyorson: a klasszikus számban
elért 50,66 a rangsor tizenharmadik helyéhez volt elég. Ugyanakkor
legalábbis tisztesnek mondható a 200 méter vegyesen érdekelt „páros”
teljesítménye: Kerékjártó Tamás harmadikként (2:03,27),
Batházi István nyolcadikként (2:03,87) vívta ki a délutáni
szereplés jogát. Ott aztán mindketten vették az újabb akadályt is:
előbbi az ötödik (2:02,59), utóbbi a hetedik idővel (2:02,77) került
a szerdai nyolcas elitbe. A valamicskét javító Zubornak nem volt
szerencséje; a lajstrom kilencedikjeként abban bízhat csak, hátha
visszalép valaki.
De hogy a lényegre térjek valahára: Gáspár Zsolt 50 méter
pillangón (24,38), valamint Szepesi Nikolett 200 méter háton
(2:15,58) szerzett hatodik helye között történt egy s más a madridi
alkonyatban.
A késő délutáni döntők másodikjának végén például egy kopasz
magyar tinédzser fölnézett a táblára, elmosolyodott, majd
rezignáltan elkönyvelte magában, hogy megnyerte élete első
Európa-bajnoki aranyérmét! Az illetőt Cseh Lászlónak hívják,
és a 100 méter hát mezőnyének legfiatalabbjaként már fél távnál
elsőként fordult. Noha tőle jobbra ott tempózott az ukrán
Európa-csúcstartó, Vjatcsanyin és a német címvédő,
Theloke is, a fordulás után mégis az osztrák Rogan
bukkant fel vele együtt a habokból, hogy aztán ők ketten
egyszerre érintsék meg a túloldali falat is. Szabad szemmel
megállapíthatatlan volt, melyikük győzött, az óra ellenben azt
„látta”, amit mi akartunk látni: Cseh 55,26, Rogan 55,27...
A tizenkilenc éves Turi-tanítvány néhány perccel később
vacogva préselte ki magából, hogy „nagyjából erre gondoltam”, de
aztán gyorsan hozzátette: „persze bármilyen éremmel elégedett lettem
volna”. Elárulta, hogy a gyors kezdés, tempós folytatás taktika
jegyében rugaszkodott el a faltól, továbbá rokonszenvesen
megjegyezte: az egyszázadnyi különbséggel kivívott győzelmekhez
természetesen szerencse is kell. Végül beszédes félmosoly
kíséretében kibökte: a száz hát csak a harmadik, legföljebb a
második legerősebb száma.
Hát így megy ez? – nyilván valami ilyesmit kérdezett magától a
negyedórával kollégája pazar produkciója után vízbe csobbanó
Bodor Richárd. Ezt abból gondolom, hogy 100 méter mellen a
világ legtermészetesebb dolgaként tartotta a lépést a favoritokkal,
s bár a tőle távol eső 1-es pályán úszó ukrán Liszogor nagy
menetét nem láthatta, azt igen, hogy a közvetlenül mellette célba
csapó francia Duboscq igen boldog. A huszonöt esztendős pécsi
versenyző pályafutása eddigi legnagyobb sikereként bronzot érő
helyen érkezett be (1:01,54), ami egyszersmind azt jelentette, hogy
két nap után szívderítően tarka a magyarokról készült kép: már
minden színű medálból akad egy-egy.
Ki hitte volna, hogy ebben a lelket nyomorító időben estére majd’
kiugrunk a bőrünkből?
Férfiak. 50 m pillangó: 1. Szergej Breus (ukrán) 24,02, 2.
Szkvorcov (orosz) 24,05, 3. Szergyinov (ukrán) 24,16, ...6. Gáspár
Zsolt 24,38. 100 m hát: 1. Cseh László 55,26, 2. Rogan (osztrák)
55,27, 3. Theloke (német) 55,39. 100 m mell: 1. Oleg Liszogor
(ukrán) 1:01,13, 2. Duboscq (francia) 1:01,25, 3. Bodor Richárd
1:01,54.
Nők. 50 m pillangó: 1. Natalja Szutyagina (orosz) 27,04, 2.
Moravcova (szlovák) 27,09, 3. Groot (holland) 27,11. 200 m hát: 1.
Sztanyiszlava Komarova (orosz) 2:10,97, 2. Carman (szlovén) 2:13,12,
3. Jovanovic (horvát) 2:13,95, ...6. Szepesi Nikolett 2:15,58. 4x200
m gyors: 1. Spanyolország (Tatiana Rouba, Melissa Caballero, Laura
Roca, Erika Villaecija) 8:03,41, 2. Franciaország 8:06,04, 3.
Románia 8:06,26.