Mindig azon kapom magamat, hogy versenyzek

+ Mes�lte egy ismer�s�m, hogy az egyik vas�rnap l�tott t�ged a Dun�n.

- Ebben nincs semmi rendk�v�li, mert ott voltam.

+ �s kenuzt�l.

- Persze. Ha m�r ott voltam a Dun�n, akkor k�nytelen voltam kenuzni, mert abba a piszok hideg v�zbe biztos, hogy belefulladok.

+ Meg hajtott�l is, mint a meszes.

- Erre nincs tisztess�ges v�laszom. Legfeljebb az, hogy mert h�lye vagyok. Mindig elhitetem magammal, hogy sz�p id� van, lemegyek csak kicsit mozogni, persze legfeljebb laz�n �s k�nnyed�n, �s a v�ge az lesz, hogy belehajszolom magamat mindenf�le marhas�gokba: hogy meg kell el�zzem a h�dig az el�ttem �sz� gallyat, negyven h�z�ssal utol kell �rnem egy usz�lyt, most egy perc alatt meg kell tennem ennyi meg ennyi m�tert. Egy id� ut�n mindig azon kapom magamat, hogy versenyzek.

+ Kivel?

- H�t ez az! Ezt nem tudom. Igaz�n soha nem is tudtam, csak sportol�k�nt m�g annyira egy�rtelm� volt, hogy adva a verseny, adva az ellenf�l, teh�t teljesen term�szetes, hogy gy�zni kell. Lehet, hogy nem is volt annyira evidens, csak akkor m�g teszi a dolg�t az ember, �s nem medit�l ilyesmiken.

+ Ennyivel t�bb, vagy ennyivel kevesebb?

- J� k�rd�s. Tal�n is-is. De nyilv�n arr�l van sz�, hogy ennyire m�s. Akkor az volt a dolga az embernek, ahhoz volt ind�ttat�sa, energi�ja, lehet�s�ge, ma ez maradt. Arra mindenesetre vil�gosan eml�kszem, hogy egyszer j�tszottam valamit a fiammal, tal�n valami Fekete P�ter-szer� k�rtyaj�t�kot, �s �reztem, hogy g�rcs�sen akarok nyerni. Ez valami iszonyatos erej� felismer�s volt. Te j� �g! Itt tartok? M�r a fiam ellen is fontos a nyer�s?! Ennyire megsz�llottja lettem ennek a m�ni�nak?! Ennyire kezdek torzulni?! Ez volt tal�n a d�nt� pillanat, amikor r�d�bbentem, hogy lassan abba kell hagynom a versenyz�st, mert nagyon vesz�lyes t�jakra visz.

+ Ahogy mondod, �s belegondolok, val�ban igazad lehet, �s aki k�s�n �ll le, annak nincs mindig vissza�t. �tl�pi a szenved�ly azon hat�r�t, amikor m�g m�k�dik valami �nkontroll.

- Igen, az gyakran felvet�dik bennem, �ltalam annyira csod�lt, tisztelt egykori sportb�lv�nyokkal tal�lkozva, hogy mi�rt is van k�z�tt�k annyi szenved�lybeteg ember? Hogy ezek a csod�latos klasszisok, akik ilyen er�vel, elsz�nts�ggal, akarattal rendelkeztek, hogy v�ghezvitt�k azt, ami�rt b�mulja �ket a vil�g, vajon mi�rt v�ltak k�s�bb valami cudar m�nia rabj�v�? Meg kell mondanom, nem tal�ltam meg a v�laszt.

+ Te hova sorolod magadat?

- A nagyon szerencs�s emberek k�z�.

+ Azon egyszer� okb�l, hogy v�g�l is minden id�k egyik legnagyobb sportol�ja lett�l?

- Ugyan! Ez h�lyes�g!

+ Az, de ezzel egy�tt nyert�l olimpi�t, nyert�l t�z vil�gbajnoks�got.

- �n akkor sem hasonl�tan�m magamat az igazi, nagy klasszikusokhoz.

+ Mag�n�gy.

- �n abban az �rtelemben �rzem magamat k�l�n�sen szerencs�snek, hogy egyetlen m�s sport�g sem lett volna a kenun k�v�l, amelyben ak�r csak k�zepes szintig vittem volna. Lusta is voltam, �gyetlen is, ambici�tlan is, maga a sport sem �rdekelt. Amikor a sz�leim levittek kajakozni a Margitszigetre, mert az k�zel volt hozz�nk, k�zel k�t �vig csak tess�k-l�ss�k m�don lap�tolgattam, annyira t�vol �llt az eg�sz t�lem. Az�rt nem hagytam abba, mert nem szerettem volna m�g ezzel is csal�d�st okozni a sz�leimnek. A kenu is legfeljebb egy picit izgatott. Az is az�rt, mert im�dtam az indi�nk�nyveket, �s Csingacsguk�k a v�zen mindig kenun k�zlekedtek. Emiatt szerettem volna egyszer kipr�b�lni �n is - azt�n �gy maradtam. Bet�rdeltem, �s ett�l kezdve ki se akartam sz�llni bel�le. De mondom, iszonyatos szerencse kellett, hogy val�s�ggal belebotoljak abba az egyetlen dologba, amelyhez valami adotts�gom volt. Le�lhettem volna m�g �tvenf�lek�ppen az �letemet, an�lk�l, hogy l�tok egy�ltal�n kenut, �s akkor m�g �tlagos szurkol�i szinten sem jutok el a sporthoz.

+ S�t, a kenun bel�l is egy eg�szen speci�lis m�fajt k�pviselt�l: te lett�l az abszol�t p�ros ember, mint mondj�k, olyan szint�, amilyen nem volt, nincs, �s nem lesz.

- Ez megint t�lz�s.

+ Lehet, hogy t�lz�s, de akivel te �sszet�rdelt�l, minimum vil�gbajnok lett.

- �gy l�tszik, j�kkal t�rdeltem �ssze.

+ Mi�rt volt sz�modra annyira vonz� ez a fura m�faj?

- Mert nagyon neh�z. Mert nagyon �rdekes. Mert ez felelt meg legjobban a habitusomnak. Nyertem ugyan egy�niben magyar bajnoks�gokat szuperklasszisok el�tt, de annyi magabiztoss�g hi�nyzott bel�lem, hogy egy v�b�d�nt�ben j� �rz�ssel merjek �gy nekiv�gni a t�vnak, hogy majd �n itt nyerek! P�rosban igen. Ott egy m�sik emberrel egy�tt m�r sokkal szabadabbnak, elhivatottabbnak �reztem magamat. Ha bizalmat �reztem att�l, aki m�g�tt ott t�rdelek, akkor val�s�ggal sz�rnyalni kezdtem. Akkor �lvezni kezdtem e m�faj �sszes neh�zs�g�t. �gy �reztem, a kezemben tudom tartani a sz�lakat. Hogy �rzem, mikor fog beind�tani az ellenf�l, mikor visszafogni, mikor friss m�g, mikor kezd elf�radni, mikor kell nek�nk megb�jni, �s mikor t�mad�st ind�tani, mikor h�tr�bb megh�z�dni, �s mikor �lre menni? Kider�lt, hogy van egy ilyen fura adotts�gom, �s ezzel remek�l elj�tszogattam, �gy, hogy m�g sikeres is voltam �ltala, illetve az az egys�g, amelybe beletartoztam. Akadtak n�lam j�val jobb kenusok, csak ezeket a helyzeteket valahogyan jobban �rz�keltem.

+ Volt kedvenc p�rod?

- Persze. Folt�n Laci. Amikor 1976 �sz�n �sszet�rdelt�nk, r�gt�n tudtuk, hogy ez az az egys�g, amelyre mindig is v�gytunk.

+ Van ennek ism�rve?

- Hogy csod�latosan j�l megy a haj�. Egyszer csak beindul, �s minden term�szetesnek t�nik. Azt�n m�g sokat kell dolgozni, m�g sokat kell csiszol�dni, finomodni, b�bel�dni, meg kell tanulni sokfajta feladatot megoldani, be kell gyakorolni, �ssze kell �rni, kr�ziseken �tjutni, ezzel egy�tt minden ott, az els� pillanatban eld�l. Ezek azok a bizonyos csillag�r�k, amint ez lehetett Szab�, Bak�, vagy Horv�th, Kolonics eset�ben is. Boldog vagyok, hogy nekem is megadatott egy ilyen.

+ Bar�tok is voltatok?

- Igen. H�zass�gi tan�i is voltunk egym�snak.

+ Ez speciel nem mindig a bar�ts�g jele.

- Ez igaz, nem mindig. De az eset�nkbe az volt. �s ez a bar�ts�g mind a kett�nknek nagy pluszt adott. Sportban �s sporton k�v�l.

+ Megvan m�g?

- Nincs. Sajnos.

+ K�rdezhetem, hogy.?

- Az �n hib�mb�l.

+ Biztos?

- Biztos. J�tt egy id�szak, amikor nem ment m�r �gy nek�nk. Igen, 1984 t�j�n. Pr�b�lkoztunk, de m�r nem volt j�. � akkor abbahagyta, �n pedig folytattam.

+ M�g nyert�l t�bb vil�gbajnoki aranyat.

- Igen, m�g h�rmat, Sarusival. Ezzel egy�tt azt mondom, hogy nem lett volna szabad folytatnom. Egy�tt �rt�k el a legnagyobb sikereinket, nyolc�ves gy�zelmi sz�ria ut�n egy�tt kellett volna visszavonulnunk. Csak akkor m�g moh� voltam, �s cs�b�tott a lehet�s�g, hogy m�g nyerhetek. Ma m�r tudom, hogy ezzel vesztettem is.T�bbet, mint amit meg�rt volna. Amikor az ember belegondol, hogy t�bb vil�gbajnoki aranya van, mint bar�tja.

+ Szoktatok tal�lkozni?

- Igen. Nem lakunk messze egym�st�l, id�nk�nt �sszefutunk. J�kat besz�lget�nk, csak az egykori bens�s�gess�g nincs m�r meg.Tal�n, majd, ha egyszer meg�regsz�nk.

+ Nehezen hagytad abba?

- Igen. Illetve nem. Vagy nem is tudom. A l�nyeg az, hogy az utols� id�szak keserves volt. Azzal indult, hogy �ldatlan rivaliz�l�s kezd�d�tt a csapaton bel�l. M�g egy�tt voltunk Lacival, amikor j�tt a Sarusi, Hajd� kett�s. Mi meg akartuk �rizni a hely�nket, �k ki akartak minket szor�tani, ami mindk�t f�l r�sz�r�l teljesen norm�lis t�rekv�s volt. Ez a verseng�s hozhatott volna nagyon j� eredm�nyeket is, �m elk�vett�k azt az ostoba hib�t valamennyien, hogy hagytuk magunkat egym�s ellen usz�tani. Addig j� haverok voltunk, �s ekkor fel�lve n�h�ny bajkever�nek, acsarkodni kezdt�nk. Erre szakamilag is, erk�lcsileg is mindannyian r�ment�nk. Az�ta is id�r�l id�re fordulnak el� hasonl� helyzetek a v�logatottn�l, amikor szem�lyes preszt�zsharcc� v�lik a verseng�s, �s az�ta is mindnek keser� a v�ge. A furcsa az, hogy nem tanul ezekb�l senki sem. Na, sz�val �gy kezd�d�tt az utols� szakasz, azt�n j�tt m�g k�t sikeres �v, de m�r nem volt j� a lelkiismeretem, majd j�tt m�g egy, amit a sportban �gy fejeznek ki sz�pen, hogy a levezet�s ideje.

+ Ami a val�s�gban azt jelenti, hogy az ember megpr�b�l m�g minden lehet�s�get kisajtolni.

- Pontosan. K�l�n�sen, hogy ott �lltam egy f�lig elk�sz�lt h�zzal, �s h�rom teljesen elk�sz�lt gyerekkel.

+ Ennyi belef�rt.

- Szerintem is. Igaz, nem lehet mondani, hogy harsog� sikerekkel hagytam abba.

+ Mi�rt? Szeretted valaha is a harsog� sikereket?

- Nem. Azokt�l a helyzetekt�l mindig is h�z�doztam, amikor k�z�ppontban kellett volna lennem, vagy nagyon oda akartak r�m figyelni. A moszkvai olimpi�t k�vet� id�szak is az�rt maradt ink�bb nyomaszt� eml�k a sz�momra, mert villognom kellett volna, �s ez nekem nagyon rosszul �llt.

+ Arra nagyon vil�gosan eml�kszem, hogy m�g a gy�zelmeteket is ink�bb g�rcs�sen, ink�bb visszafogottan vetted tudom�sul.

- Az a furcsa, hogy m�sok sikerei euforisztikus �r�m�t tudnak kiv�ltani bel�lem. Kolonics gy�zelm�n�l a velem egy cs�nakban �l� m�sik p�lyab�r�t csaknem kil�ktem a haj�b�l. R�ngatni kezdtem, mint valami idi�ta. Nagy T�mea arany�rm�n�l s�rtam. Kov�cs �gi sikerekor ugr�ndoztam �r�m�mben. Ugyanakkor �ppen a saj�t gy�zelmem nem v�ltott ki, legal�bbis akkor semmi pozit�v �rzelmet. A legjobb, amit el tudok mondani r�la, hogy hatalmas k� gurult le a sz�vemr�l. Ahogy egyre-m�sra k�vetkeztek a versenysz�mok, �s senki sem nyert a magyar kajak-kenu csapatb�l, �gy rak�dott egyre ink�bb r�nk valami irt�zatos teher, majdnem elviselhetetlen felel�ss�g. Utols� d�nt�sk�nt �gy �llhattunk rajthoz, hogy nek�nk musz�j nyern�nk! Iszonyatos volt, nem is tudom, hogyan nem gebedt�nk ebbe bele. R�ad�sul elk�vettem �letem legnagyobb szakmai bakij�t: eln�ztem a c�lt, �s egy b�jasorral kor�bbr�l r�gtam be a haj�t. Ha Laci nincs �szn�l, �s nem h�z m�g r� egy lap�ttal, �t sem �r�nk a c�lvonalon. M�g m�zli, hogy volt egy haj�hossz el�ny�nk. M�g ma is beleborzongok, hogy emiatt ak�r el is mehetett volna, �s akkor, hogy n�zek Laci szem�be. Bocs, picit eln�ztem, �s ezzel elvettem az aranyadat? Mindegy, nyert�nk, de ezek miatt azt a spont�n, m�moros �r�m�t akkor, ott nem �reztem.

+ �s k�s�bb?

- K�s�bb igen. A mai napig. Csak ez most m�r bels� �gy.

+ Sok mindent int�zel befel�.

- Igen. Jobb csendben.

+ Nem is szerett�l volna soha akkora szt�r lenni, mint ami az eredm�nyeid alapj�n kij�rt volna?

- Nem.

+ Nem voltam annyira j� fej, hogy az nekem j�l �lljon. Wichmann Tam�snak j�l �llt, Bak� Zolinak is, nekem nem �llt volna j�l. Szerettem a t�rsas�gukba lenni, irigyeltem a flotts�gukat, tetszett, ahogy hatni tudnak emberekre. �n mindig remek k�z�ns�g voltam, tiszta sz�vb�l �lveztem, hogy vannak ilyen remek egy�nis�gek.

+ El�gedett vagy?

- Maxim�lisan, szerintem a t�bbsz�r�se j�tt ki bel�lem annak, amire k�pes voltam.

+ Mit adott neked a sport?

- Tal�n n�mi �nbizalmat.

+ Mihez?

- P�ld�ul, hogy egy sz�p ny�ri napon fogjam magam, �s egy sz�l kenuban v�n�l� fejjel nekiv�gjak a Dun�nak.

Szeg� Andr�s, A Sz�nes Sport 2000.11.12.

vissza | fel | home