Csütörtökön lépett életbe az országgyűlés által tavaly december 5-én elfogadott új jogi szabályozás a sportrendezvények rendjének védelmében. A 2000. évi CXXV. törvény harmadik paragrafusa révén bekerült a büntetőkódexbe a rendbontás törvényi tényállása, aminek lényege, hogy "aki a nyilvános rendezvény rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít", az közérdekű munkával, pénzbüntetéssel, illetve szabadságvesztéssel büntethető, mellékbüntetésként pedig kitiltás alkalmazható. A törvény elfogadásával másfél éves jogi munkálat ért véget, melyet kezdetben az Ifjúsági és Sportminisztérium koordinált, ősszel azonban már az igazságügyi kormányzat folytatta a munkát. Mindeközben elkészült az úgynevezett Bakonyi, Páva-féle törvényjavaslat is, a szocialista képviselők Kolláth György alkotmányjogász szakmai segítségével elkészítettek egy törvénytervezetet a sporthuliganizmus megfékezésére, a javaslat azonban megtorpedóztatott a parlamenti egyeztetések során, és már nem is került a honatyák elé.

Kolláth nem tagadja, szakmailag máig fájlalja, hogy a tervezete süllyesztőbe került, ennek ellenére a TF tanára folyamatosan figyelemmel kísérte a jogalkotási munkát, majd december 27-én indítványt nyújtott be az Alkotmánybíróságra, kérve a taláros testülettől a 2000. évi CXXV. törvény harmadik paragrafusának, illetve a Büntető Törvénykönyv 271/A paragrafusának megsemmisítését.

-- A sporthuliganizmus elleni állami fellépéssel fenntartás nélkül egyet értek, engem sem boldogít, ha egy labdarúgó-mérkőzés nem a futballról, hanem a nézőtéri tömegverekedésről szól, az új szabályozás azonban slampos, szakszerűtlen, garanciák nélküli, és a sport kapcsán javarészt értelmezhetetlen -- mondta érdeklődésünkre Kolláth György. -- Több lényegi kifogásom is van: az új rendezés nem definiálja a sportrendezvény fogalmát, megállapíthatatlan, mikor és kivel szembeni ellenállás valósít meg bűncselekményt, és teljesen életszerűtlen, hogy az elkövetési magatartás nemcsak az erőszakot, hanem a fenyegetést is magába foglalja.

-- Kezdjük az elején: a jogalkotó a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó nyilvános rendezvényről, valamint olyan kulturális és sportrendezvényről beszél, amely a közönség számára azonos feltételek mellett nyitva áll.

-- Kérdezem én: a Btk. által is oltalmazott sportrendezvény volna-e mondjuk egy nyilvános edzés, egy gombfociviadal vagy éppen egy agárverseny? Ha igen, miért, ha nem, miért nem? Ráadásul egyre-másra születnek az új sportágak, amelyek javarészét nyilvánosan űzik, ugyanakkor nem nagyobb a kockázatuk, mint egy színi előadásnak. Máskor azonban, és aki volt már futball-, kosár- vagy éppen kézilabda-rangadón, pontosan tudja ezt, a lelátón forr a levegő, mi több, atrocitásokra is sor kerülhet. A közönség számára azonos feltételek kitételhez pedig csak annyit, hogy ha ezt a passzust komolyan vennénk, nem lehetne egy meccsre tiszteletjegyet, ingyenjegyet kiadni, kormánypáholyt nyitni, de még differenciált helyárat alkalmazni sem... A másik probléma: a sportban elválik a szervező és a rendező, erre azonban a törvény nincs tekintettel. A rendező, vagyis mondjuk a pályaválasztó klub a rend fenntartásához segítőket vesz igénybe, lehet itt szó magánvállalkozásban működtetett biztonsági cégről éppúgy, mint a rendőrségről. Csaknem megállapíthatatlan tehát, kivel szembeni ellenállást szankcionálja a törvény, pedig éppen az Alkotmánybíróság fogalmazta meg a törvényhozói akarat világos kifejezésének követelményét. Eszerint a jogalkotónak egyértelmű üzenetet kell küldeni, hogy az egyén pontosan tudja, mikor követ el büntetőjogilag szankcionálható jogsértést. S még valami... Teljesen életszerűtlen fenyegetés, hogy a verbális agressziót is szankcionálni lehessen. Komolyan gondolja bárki is, hogy a játékvezetőt vagy partjelzőt "Megvárunk!" kiáltással fenyegető drukkereket a bűnüldöző kiemeli a tömegből, majd bíróság elé állíttatja...

-- Okozhatna-e joghézagot az ön által megtámadott jogszabályhely megsemmisítése?

-- Nem, mert a rendbontás új tényállása lényegében semmiféle érdemi előrelépést nem jelent a garázdaság modelljéhez képest.

-- Az Alkotmánybíróság ügymenetére tekintettel mi lehet az indítványának sorsa?

-- Az ügymenet szemlátomást felgyorsult, noha az időpontokat illetően csak a reményeit fogalmazhatja meg az ember, úgy gondolom, akár már idén döntés születhet. Milyen jó lenne azonban, ha a kormány nem várná meg az Alkotmánybíróság határozatát, hanem önmaga korrigálná a hibát a vitatott jogszabályhelyek kiiktatásával.

-- Lát erre esélyt?

-- Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy megtörténjen, hiszen a változtatás nem feltétlenül követel új parlamenti jogalkotást.

Nemzeti Sport, 2001.01.05.

Az új sporttörvény hatására napjainkban a sportági szakszövetségek - többek között - azon munkálkodnak, hogy időpontot találjanak a törvény által előírt új közgyűlésnek, amelyet márciusig meg kell tartaniuk. Ennek előkészítése sem kis feladat, ám még nagyobb gondot okoz az, hogy az előírások értelmében magánszemély nem lehet tagja egy szövetségnek. A Magyar Asztalitenisz-szövetség főtitkára, Faragó Judit így fogalmazta meg a problémát: "Hogy intézzem el például azt, hogy elnökünk vagy éppen a nyugdíjas, ám kitűnő szakember Berczik Zoltán tagja lehessen a szövetségnek?"

A sporttörvény idevonatkozó részei így hangzanak:

Sportegyesület tagja csak természetes személy lehet, tiszteletbeli, illetve pártoló tagként jogi személy is részt vehet.

A szakszövetségnek csak a sportági versenyrendszerben részt vevő sportszervezet lehet a tagja.

A szakszövetség alapszabálya úgy is rendelkezhet, hogy a szakszövetségben tiszteletbeli, ill. pártoló tagként természetes személyek is részt vehetnek.

A felvetésről megkérdeztük dr. Kolláth György alkotmányjogászt, aki megerősítette, hogy valós nehézséggel állunk szemben.

- Az új sporttörvény alapvető elvi döntése, hogy egy sportági szakszövetségnek kizárólag sportszervezet, sportegyesület és sportvállalkozás lehet rendes tagja. Magánszemély tiszteletbeli és pártoló tagja lehet ugyan, de szavazati joggal rendelkező tag nem. Ennek a szabályozásnak már az előkészítéskor is nagyon sok kritikusa volt, mégis így maradt, bár rengeteg embert megsért. Az előterjesztők bizonyára azt akarták elérni a szabállyal, hogy szervezeti tekintetben is tiszta viszonyok legyenek, és szerintük a tagegyenlőség úgy szavatolható, ha nem mérkőzik egymással mondjuk egy magánszemély és egy milliomos cég. A sporton kívüli világban ilyen diszkrimináció nem létezik, és ez így van rendjén. A törvény alkotmányellenes, mert a sport egyesületei és az egyesületek által létrehozott szövetségek az 1989. évi II-es egyesülési törvényből származnak, abban pedig ilyen megszorítás nincs. Ebből következik, hogy az 1989-es törvényt kétharmados többséggel módosítani kellett volna, ám ez nem sikerült. Az egyesülési szabadság olyan alapjog, amely törvényben sem tetszőlegesen korlátozható. Sportszakmai megfontolások nem szóltak e szabályozások mellett. Elképzelhető, hogy a törvény hatására gazdaságilag kicsit tisztább lesz a kép, mégis felesleges, antidemokratikus a döntés, és ok nélkül bánt meg sportért dolgozó embereket, ezért mindenképpen alkotmánybírósági felülvizsgálatát kell kérni. Összegezve: ez a szabály azt üzeni, hogy önmaga valóságában senki sem számít, csak a cég, amelyet képvisel. Vagyis Berczik Zoltán nem lehet tagja az asztalitenisz-szövetségnek, csak a Berczik Bt. vagy Kft. - mondta az alkotmányjogász.

Természetesen kíváncsiak voltunk a jogalkotók véleményére is.

- Nem állja meg a helyét az a felvetés, hogy sportoló vagy sportvezető nem lehet tagja a szakszövetségnek - felelte felvetésünkre dr. Lupócz Róbert, az ISM jogi osztályának főosztályvezető-helyettese. - Ha a sportoló tagja egy sportszervezetnek vagy -egyesületnek, és a sportszervezet vagy -egyesület őt delegálja a szakszövetségbe mint képviselőt, akkor teljes joggal jelen lehet az elnökségi üléseken. Tehát - maradva a példánál - Berczik Zoltán tagja lehet a szakszövetség elnökségének, csak valamely sportegyesületnek vagy -szervezetnek legyen tagja, és az delegálja őt. Ha ez nem történik meg, akkor viszont csak pártoló vagy tiszteletbeli tagként lehet jelen az eseményeken, és csakis abban az esetben, ha a szakszövetség alapszabálya kimondja az ilyen lehetőséget. Ha a szakszövetség lehetővé teszi a részvételt, akkor a természetes személy véleménynyilvánítási joggal rendelkezik, szavazatival, döntéshozóval viszont nem. De ez is a célja a törvénynek, hogy tisztább viszonyokat teremtsen a sportban. A szakszövetségek alulról építkezve, az egyéntől a sportszervezeten vagy -egyesületen keresztül a szakszövetségig, szinte százszázalékosan lefedik az adott sportágat, s a szakszövetségekből épül fel majd az újonnan létrehozandó Nemzeti Sportszövetség.

(füredi, vas), Nemzeti Sport 2001.01.19.

Bár a sportrajongók a sportági szakszövetségek vezetőségének tagjait kevésbé ismerik, mint mondjuk az adott sportág versenyzőit, ám azt bizonyára sokan tudják, hogy bizonyos szövetségekben főtitkár (torna), máshol technikai igazgató (öttusa, vívás), megint máshol ügyvezető igazgató (kajak-kenu) irányítja a munkát.

De ez már nem sokáig lesz így, ugyanis a 2001. január 1-jén életbe lépett sporttörvény uniformizálásra törekszik -- legalábbis ez derül ki a 28. paragrafus 3. bekezdéséből, mely szerint: A szakszövetség munkáját és gazdálkodását az alapszabály rendelkezései szerint az elnökség által kinevezett főtitkár irányítja a közgyűlési és elnökségi határozatok keretei között.

Hogy az egységesítés mire jó, egyáltalán jó-e, így felelt dr. Kolláth György alkotmányjogász:

-- Amikor a sporttörvény szakmai előkészítése folyt, koncepcionális újdonságként jelentkezett az az igény, hogy profi felelőse is legyen a szövetség működésének, gazdálkodásának. Ezt a sémát valósította meg a sporttörvény -- kimondva, hogy főtitkárnak lennie kell, aki "általános" hivatali felelősséget visel a szervezet törvényes és gazdaságilag is megfelelő működéséért. Az elv jó, a módszer azonban hibás. Természetes, hogy az MLSZ-nek és más jelentős vagyonnal gazdálkodó szövetségeknek legyen hivatásos alkalmazottuk, aki teljes munkaügyi felelősséget visel. A törvény azt az újdonságot hozza, hogy a néha társadalmi, máskor főállású elnök mellett kötelező főtitkárt alkalmazni, és megszabja a főtitkár felelősségkörét is. Ez sokszor szükséges, máskor azonban felesleges pénzpocsékolás. A törvény olyan terhet vesz magára, amely igazságtalan helyzeteket teremt, szakemberek önérzetét sértheti meg. Ez a döntés üres formalizmus, ráadásul könnyen kijátszható. Nem jó az, ha a törvény jobban akar tudni valamit, mint az adott sportág. Mert hogy ha ezt a stratégiai posztot menedzsernek, főtitkárnak vagy ügyvezetőnek nevezzük, akkor az elnevezés számít...?! -- vélekedett dr. Kolláth György.

A másik fél, azaz a jogalkotók véleménye így hangzik:

-- Nemcsak a sportban, hanem minden jogterületen indokolt egységes fogalmi rendszert bevezetni. Mivel a szövetségek szervezeti rendszere megegyező, a feladatok és a jogok tekintetében is egységesek, így kézenfekvő, hogy az adott pozíciókat minden szövetségen belül egységesítsük. Ez egyrészt megkönnyíti a jogalkalmazást, másrészt pedig a nemzetközi szokásokkal is összhangban van. Magyarországon több szövetségben is főtitkárnak hívják azt az alkalmazottat, aki a gazdálkodást irányítja, és úgy gondolom, az eltérő megnevezést használó szövetségeknél sem okozhat problémát, hogy egy meglévő pozíciót ezzel az elnevezéssel illessenek. A lényeg, hogy a magyar jogrendszerben általános az egységes fogalmi rendszer, és ez alól a sport területe sem lehet kivétel -- mondta dr. Lupócz Róbert, az ISM jogi osztályának főosztályvezető-helyettese.

Nemzeti Sport, 2001.01.24.

Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter az MTI érdeklődésére megerősítette: a sporttörvény idevonatkozó előírásai szerint már nem alelnöke a Magyar Olimpiai Bizottságnak. A sporttörvény IX. fejezetének 39. paragrafusa a (2) pontban így fogalmaz: "A MOB elnökségének tagja nem lehet országgyűlési képviselő, illetve olyan állami vezető, aki a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény személyi hatálya alá tartozik." Deutsch azonban meghívottként jelen lesz a MOB-elnökség jövő pénteki ülésén.

A sportminiszter szerint egyébként az új sporttörvény fogadtatása kedvező, bár rengeteg kérdés merül fel vele kapcsolatban. "Saját költségünkre felállítunk egy 20-25 fős szakértői csapatot jogászokból, pénzügyi szakemberekből, s nekik lesz a feladatuk, hogy például a szövetségek alapszabályainak módosításában, megalkotásában közreműködjenek. Nyugodtan állíthatom, hogy az elmúlt tíz évben még nem született olyan törvény, mint ez, amelyiknek az értelmezését ilyen körültekintő alapossággal segítjük." - mondta a miniszter. Ezzel szemben Nagy Sándor, az MSZP országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője debreceni sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a sporttörvény több pontját illetően az alkotmányellenesség megállapítását, illetve azok visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte szerdán benyújtott beadványában az Alkotmánybíróságtól. A beadvány szerint a sporttörvény kilenc pontban sérti az alkotmányt.

Nemzeti Sport, 2001.01.25.

A 2001. január 1-jén életbe lépett sporttörvény rendelkezése értelmében a sportági szakszövetségeknek március 31-éig meg kell tartaniuk közgyűlésüket, amelyen köztestületből társadalmi szervezetté alakulnak (vissza), és ekkor kerül sor a tisztújításra is.

A szövetségekben javában zajlik a közgyűlések előkészítése, és az előkészületek során több probléma is felvetődött. Először is az: kinek postázzák a meghívókat, ki képviselheti a szövetséget alkotó egyesületeket?

A sporttörvény 27. paragrafusának első bekezdése szerint a szakszövetség legfőbb szerve a tagok képviselőiből álló közgyűlés.

Igen ám, de ki tekinthető a "tagok képviselőjének"?

Az egyesületi elnök? Vagy akit az elnök meghatalmazással odaküld? És hány személyről lehet szó: minden klub esetében csupán egyről-egyről vagy megállapodás szerint - az eredményesség és a létszám alapján - többről is? Mindenki másként értelmezi.

- Már öt szövetségtől kaptunk meghívót a közgy?lésére, ám mindegyikben más szerepel, így nem tudjuk, végeredményben ki lehet jelen az eseményen - panaszkodott az egyik meghatározó egyesület vezetője.

Dr. Kolláth György alkotmányjogásztól kértünk véleményt az ügyben.

- A szakszövetségek jogi helyzete megváltozott. Korábban a szövetségnek természetes személy - vagyis ember - és szervezeti tagjai egyaránt lehettek. A hangsúly a tagságon van, mert egy közgyűlésre két minőségben hívhatnak meg valakit: jogokkal, kötelességekkel rendelkező tagot, aki választ és választható, továbbá tanácskozási joggal akárkit. Illik a törvényességi felügyeletet gyakorló államot is meghívni, ez a sporttárca esetében korábban eredményes is volt, az ügyészség viszont úgysem szokott eljárni közgyűlésre. A szakszövetség önkormányzati jellegű szerv, és ebből két dolog következik. Lehetőleg szuverén, külső főnöke, felettese nincs. Törvény megszabhat számára előírásokat, de ezekkel csínján kellene bánni. A szabályainak döntő részét önmaga, tehát az önkormányzat közgyűlése és az elnöksége hozza. A szakszövetség belső normája dönti el, hogyan alakul a választási rend, egy szervezet hány küldöttet delegálhat és milyen elvek szerint. Határt a tagegyenlőség szab, ezért kicsi a mozgástér. A múlthoz képest eltérés, hogy korábban a képviselet arányos volt. Ezen a ponton a sporttörvényben joghézag mutatkozik, ezért a szakszövetségek minden szabályukat és szokásukat megtarthatják, amely bevált. Fogalmazhatunk úgy is: ami nem ütközik törvényekbe, az törvényes. Egyébként indokolt is mindent a szövetségekre bízni, mert náluk jobban senki sem ismeri a helyzetüket. Összegezve: kellő ténybeli alapon mondhatja bármelyik szakszövetség, hogy náluk arányos képviselet volt, és ennek szisztémáját nem is kívánják megváltoztatni.

(füredi), Nemzeti Sport 2001.01.25.

Decemberi életbe lépése óta ízekre szedték már a szigorú kritikusok a sporttörvényt, számos sportszervezet is elégedetlenkedett, várható volt hát, hogy előbb-utóbb módosító javaslatokkal kell foglalkozniuk a képviselőknek. Az ellenzék korábban jelezte, hogy száznál is több ponton látja szükségesnek a javítást, de a kormánypártiak léptek először.

Az Ifjúsági és Sportbizottság tegnapi ülésén Gémesi György és Horváth László módosító indítványt osztott szét. "A csomag a száz paragrafusból álló törvény 37 paragrafusát érinti - mondta lapunknak Bakonyi Tibor MSZP-képviselő - a módosítások egy része szakmailag indokolt, de vannak olyanok is, amelyekkel nem értünk egyet, mert tovább csorbítják az egyesületek jogait. Ilyen például, hogy a Nemzeti Sportszövetség kezdeményezheti a Fővárosi Bíróságnál valamelyik sportszövetség bejegyzésének törlését. De amit igazán elfogadhatatlannak tartunk, az az indítvány beterjesztésének módja. Mostanáig az volt a gyakorlat, hogy előzetesen megkaptuk az anyagot, létezett hatpárti egyeztetés, legalább alkalmunk nyílt beszélni a dologról. A kormánypártiak most meglepetésszerűen jelentkeztek ezzel a javaslattal és megpróbálják elérni, hogy önálló bizottsági indítvány legyen. Az lett volna a sportszerű, ha együtt dolgozhatjuk ki a pontjait."

A beterjesztők javasolták - és a bizottság megszavazta -, hogy ma tartsanak rendkívüli ülést a módosítócsomag megtárgyalására. A szocialista képviselők jelezték: nem vesznek részt az ülésen.
Gémesi György kérdésünkre elmondta, hogy éppen a mai tárgyaláson lenne alkalom az egyeztetésre, a közös munkára. "A módosítások jórészt technikai jellegűek, az egész anyagot egy óra alatt el lehet olvasni. Az ellenzéknek igaza van abban, hogy nem volt szerencsés az ülésen szétosz-tani a javaslatot, de éppen azért indítványoztuk a csütörtöki rendkívüli ülést, hogy részletesen meg tudjunk tárgyalni minden egyes pontot. Mivel a törvény meghatározza a sportszervezetek mindennapi életét, fontos, hogy minél előbb a parlament elé kerüljenek a módosító javaslatok. A szocialista képviselők korábban többször is elmondták, hogy számos módosításra készülnek - itt lenne az alkalom, hogy a rendkívüli ülésen tárgyaljunk róluk."

Kósa Tamás, Magyar Hirlap 2001.05.03.