Dr. Schmitt Pál szállodásként belekóstolt az üzleti életbe, s ezt most diplomataként is hasznosítja.

- Az olimpiai felkészülés és részvétel szinte elképzelhetetlen lett volna szponzorok nélkül: míg 1994-ben a Magyar Olimpiai Bizottságának 70 millió forint bevétele származott szponzori támogatásból, 1995-re már 120 milliót irányoztak elő, s ezt 127.7 millióra sikerült teljesíteniük, és legalább 70 millióra tehető a természetbeni juttatások értéke. Erre az évre pedig már 150 millió forint ilyen forrásból származó bevételt terveznek, mely MOB költségvetésének 30 százaléka. Ez a komoly eredmény mennyiben köszönhető az ön személyének, népszerűségének? Netán szponzorszerzéssel is foglalkozik?
- Egyáltalán nem, de a szponzorokat érintő minden más tevékenységgel igen. A szerződéselet én írom alá, és súlyt fektetek arra, hogy mindez a sajtónyilvánosság előtt történjen, s a szponzorokkal való kapcsolattartást is állandóan számon kérem az illetékes munkatársaimtól. Büszke vagyok rá, hogy kollégáim ennyire intenzíven foglalkoznak szponzorszerzéssel, miközben senkinek sem fizetünk jutalékot.
Valóban bajban lennénk a szponzorpénzek nélkül, főleg, hogy önálló szervezetnek deklaráljuk magunkat. Szép is lenne, ha a kelleténél jobban függnénk anyagilag az államtól. Egyébként ebben a században - főleg a század második felében - a sport nemcsak a politikával és a tudománnyal kötött házasságot, hanem az üzlettel is. Szerintem nagyon jó ez az egymásra találás, hiszen a támogató és a támogatott egyaránt nyer vele.
- Az említett összegeket mire használták?
- Elsősorban az olimpiai felkészülésre , különösen a szövetségek megsegítésére, melyek nagyon komoly pénzhiánnyal küszködnek. De egyénileg is támogatunk sportolókat, illetve felkészítő szakembereket, csakúgy , mint egyesületeket, kiemelkedő olimpiai műhelyeket. Idős olimpikonokról is gondoskodunk, ugyanakkor kiterjedt sportdiplomáciai tevékenységet folytatunk. A legkevesebbet magunkra költjük: a MOB-nál hét főállású alkalmazott dolgozik.
- Jelenleg madridi nagykövet, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöke s a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, de a szállodaiparban is letette a névjegyét. Az ötkarikás játékokon pedig sportolóként is öregbítette az ország hírnevét, hiszen párbajtőrözőként két olimpiai aranyérmet is szerzett, nem véletlenül volt 1966 és '76 között a magyar válogatott tagja. Hogyan képes különböző területeken ilyen magas szinten helytállni?
- Nagyon szeretek dolgozni, és sohasem vagyok elégedett magammal: nem múlt el még nap az életemben, hogy ne tanultam volna valamit - tíz idegen szót vagy egy szonátát, most pedig megtanultam motorozni. Az elégedetlenségem hajt előre. Az is számít, hogy - szerintem - az átlagosnál jobb időbeosztással dolgozom. Ráadásul sportmúltamból magammal hoztam, hogy minél nagyobb nyomás nehezedik rám, annál jobban tudok koncentrálni.
Sorsomat a szerencse és a véletlenek is alakították, melyeket sikerült megragadnom. Sportolóként nagyon erős csapattársaim voltak: Kulcsár, Fenyvesi, Nemere Zoltán, Erdős Sándor - ebbe a csapatba "csak" bekerülni volt nehéz, nyerni vele már nem okozott különösebb gondot. Később a Hungarhotelsnél úgy gondoltam, hogy lehúzom az életemet a szállodaiparban, ám amikor Németh Imre megbetegedett, engem hívtak a Népstadion és intézményei főigazgatói posztjára. 1983-ban pedig megörököltem Csanádi Árpád helyét a Magyar Olimpiai Bizottságban.
Számomra a siker további titka, hogy a kapott feladatot igyekezni kell tökéletesen megoldani. Madridi nagykövetként is jó akarok lenni, mint vívóként és szállodásként.
- A madridi külképviselet élén hogyan látja a magyar-spanyol gazdasági kapcsolatokat?
- Spanyolország életében tíz éve következett be a nagy változás, amikor megnyílt előtte az út az akkori Európai Gazdasági Közösség felé. A spanyol üzleti szféra Magyarországot tekintve még mindig a felfedezések korát éli, Amerika felfedezése után némi - 500 év - késéssel. Az ibériaik inkább tőkeimportőrök, mint exportőrök, s még mindig tart náluk a privatizáció: most került például sor az energiaipar és a távközlés magánosítására. Oroszország után mi vagyunk a régióban Spanyolország második legnagyobb üzleti partnere, a hazánkba behozott spanyol tőke azonban így is elenyésző, mintegy 40 millió dollár, a vegyes vállalatok száma pedig 30-40 közé tehető. A kétoldali turizmus nagyon szépen fejlődik, évente 70-80 ezer fizető spanyol vendég érkezik Magyarországra.
- Szállodásként, nagykövetként, sportdiplomataként egyaránt adnia kell(ett) a protokollra ...
- A diplomáciai protokollt oktatják is, ezt valóban ismernem kell. Gyakran találkozom magas rangú emberekkel, akik rendkívüli módon adnak az őket körülvevő környezetre. Megszoktam, hogy erre figyeljek. Ezt otthonról hoztam, hiszen, hogy csak egy példát említsek, odahaza is fel kellett állnom, amikor édesanyám bejött a szobába, étkezéskor pedig nem foglalhattam helyet az asztalnál, amíg a szüleim le nem ültek. Emellett 30 éve vagyok vezető, s így sok íratlan szabályt is megtanultam. A protokoll annyira a véremmé vált, hogy néha azon kapom magam, hogy vasárnap délelőtt is nyakkendőt kötök, pedig ez nem feltétlenül szükséges a motorozáshoz.

Cash Flow, 96/9