Nagy érdeklődés előzi meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság július 16-i moszkvai kongresszusát, ahol huszonegy évi uralkodás után távozik a spanyol Juan Antonio Samaranch, és megválasztják utódját, a világ első számú sportvezetőjét. A hatalmas elismerést jelentő elnöki tisztségre öten pályáznak: az egyesült államokbeli Anita De Frantz, a kanadai Dick Pound, a belga Jacques Rogge, a dél-koreai Kim Un Jong és Schmitt Pál. Hazánk svájci nagykövete sporteredményeit és eddigi NOB-tisztségeit tekintve kiemelkedik a mezőnyből, hiszen két olimpiai aranyéremmel büszkélkedhet, 1983 óta a NOB tagja, 1995-től alelnök volt, 1999-től pedig protokollfőnök. A jelenlegi legismertebb honfitársunkkal - a választással kapcsolatban a világon 750 cikk jelent meg eddig Schmitt Pálról - az 59. születésnapja előestéjén, vasárnap beszélgettünk.

- Gyerekkorában álmodozott, álmodozhatott arról, hogy ilyen fontos tisztségre pályázhat majd?

- Olyan korban születtem és nőttem fel, amikor az álmodozásra nem volt idő. Úgy is mondhatnám, nehéz gyermekkorom volt, mert 1942-ben beleszülettem a második világháborúba, orvos édesapám 1947-ben jött haza az orosz hadifogságból. A Rákosi-rendszerben egy évre kitelepítették a családunkat. A sok nehézség ellenére a szüleim erőn felül gondot fordítottak a neveltetésemre. Így aztán az iskola mellett tanultam franciául, angolul, jártam hittanra és zongorázni is, tízéves korom óta pedig sportoltam. Tehát rengeteg feladatom volt, és az elvárásoknak belső kényszer hatására próbáltam megfelelni.

- Beszélgetésünk után egy fogadásra megy, amely sokezredik az életében. Nem cserélné fel egy családi vagy baráti körben tartott születésnapi ünnepséggel?

- Ez eszembe sem jutott. Pontosabban: eszembe sem juthatott. Tegnap érkeztem haza Svájcból, ma reggel nyolckor Valerij Borzovval, az ukrán NOB-taggal reggeliztem, kilenctől Deutsch Tamás sportminiszterrel beszélgettem a sportvilág aktuális kérdéseiről, tizenegykor Gyarmati Dezsővel találkoztam, tizenkettőkor meglátogattam Török Ottót, a MOB nemrég nyugdíjba vonult igazgatóját, majd délután belenéztem a Ferencváros-UTE labdarúgó-mérkőzésbe. Svájcban ugyanis csak a Real Madridot vagy a Bayern Münchent láthatom játszani. Öt órakor meglátogattam Gréta lányomat és az unokámat, most itt vagyok, fél kilenckor pedig az atléták fogadására megyek.

- Ezt még leírni is fárasztó. A kívülálló számára egy fogadás kellemes dolog, ahol enni, inni lehet.

- Annyi időm nincs, hogy ezért fogadásra járjak. Az állófogadáson nagyon ritkán szoktam enni, alkoholt pedig azért nem fogyaszthatok, mert hogy nézne ki, ha dülöngélnék. Nem nagyképűségből mondom, engem legtöbbször azért hívnak meg, hogy mint a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke emeljem az esemény színvonalát.

- Az elmúlt hetekben sokat nyilatkozott a moszkvai választásról. A NOB-elnöki tisztség rendkívül vonzó, de hatalmas kihívás is. Samaranch utódja milyen örökséget vehet át?

- Samaranch öröksége nehéz és könnyű is. Az elmúlt huszonegy év alatt az elnök úr, sok-sok támadást visszaverve, megvédte a NOB vezető szerepét a nemzetközi sportszervezetek között, és megerősítette az olimpiai mozgalom egységét. Ez hatalmas tett volt. Emellett stabil gazdasági helyzetet teremtett, és olyan hosszú távú szerződéseket kötött, amelyek biztosítják, hogy a NOB-nak a jövőben sem lesznek anyagi gondjai. Tehát ebből a szempontból az örökség könnyű, viszont Samaranch olyan kiemelkedő sportvezető volt, hogy bárki legyen is az utódja, az általa felállított mércét nehéz lesz felülmúlnia.

- Ennek ellentmond, hogy a sportvilág súlyos problémákkal küzd. Az olimpiai mozgalom legnagyobb gondja az anyagiasság és a dopping. Programjában milyen gyógymódot javasol a sport betegségeire?

- Természetesen olvastam riválisaim programját is, és céljaink sok mindenben megegyeznek. Az enyém abban különbözik a többitől, hogy erősíteném az olimpiai mozgalom emberi arculatát. Jól tudom, a fejlődést nem lehet és szabad megállítani, de az olimpiai eszmét nem átmenteni, hanem erősíteni kell az új évszázadban. Nem vagyok Mammon-hívő, nem szeretném, ha az olimpiai mozgalmat a pénz istene irányítaná. Fokoznám a szolidaritást. Miért kell a NOB dollármillióit bankokban tartani? A fejlődő országokat elsősorban nem pénzzel kell támogatni, hanem elő kell segíteni a testnevelőtanár- és az edzőképzést, mert ez az alapja a szervezett sportolásnak. A dopping elleni harcban a szigorú ellenőrzés, a folyamatos kutatás fontos, de meggyőződésem, hogy a nevelés, a felvilágosítás, a meggyőzés hatékonyabb lehet.

- A moszkvai elnökválasztáson a NOB-tagok a programra vagy a személyre fognak szavazni?

- Inkább a személyre, tehát arra, hogy ki mennyit tett az olimpiai mozgalomért. Ezt figyelembe véve a kandidálásom a legerősebb, hiszen tizennyolc éve vagyok a NOB tagja, ötünk közül csak én nyertem olimpiát, tizenkét éve irányítok egy nemzeti olimpiai bizottságot.

- A felmérések szerint itthon harminckét, külföldön húsz százalék esélyt adnak arra, hogy ön lesz a NOB új elnöke.

- Ahogyan a sportversenyeken mondani szokták, nagyon kiegyensúlyozott a mezőny. Véleményem szerint mind az öten alkalmasak vagyunk arra, hogy az olimpiai bizottságot irányítsuk. Talán a legesélyesebb a belga Jacques Rogge, aki az elmúlt években látványos feladatokat kapott. A NOB-tagok szavazását sok minden befolyásolhatja. Ha a nekem tett ígéretekből a titkos szavazáson voksok lesznek, akkor bejuthatok az első három közé, ott pedig én lehetek az angolszász és latin lobbi között a megoldás.

- Két hónappal a választások előtt hogyan ítéli meg: érdemes volt belevágni?

- Bármi legyen is a végeredmény, azt már most kijelenthetem, nem bántam meg, hogy jelentkeztem az elnöki tisztségre. Rendkívül jólesik, hogy a kormányzat és Mádl Ferenc köztársasági elnök úr is támogat. Orbán Viktor miniszterelnök május huszonegyedikén részt vesz a világ sportfórumán Lausanne-ban, ahol találkozik Samaranch elnök úrral, akinek megköszöni azt a megkülönböztetett figyelmet, amelyet az elmúlt évtizedekben Magyaroszág iránt tanúsított, mert kevés olyan ország van, ahova minden évben ellátogatott. Úgy gondolom, hazám jó reklámot kap, mert információim szerint az elmúlt időszakban a világon hétszázötven olyan cikk jelent meg, amely velem kapcsolatban az országgal és a magyar sporttal is foglalkozik. Már ezért megérte pályáznom.

- Sikeres ember, nyert olimpiát, nagykövet, tizennyolc éve NOB-tag, szép családja van, tehát megtehetné, hogy hátradőljön, elmenjen horgászni vagy az unokáival játsszon. Mi az az erő, amely ötvenkilenc évesen is újabb csatára ösztökéli?

- A bennem kialakult becsvágy, amely gyerekkoromban arra ösztökélt, hogy tanuljak, fiatal koromban, hogy a páston nyerjek. Egész életemben csak előre néztem, s előre léptem, de úgy, hogy ezt élveztem, mert azt csinálhattam, amit szeretek. Számomra a legnagyobb fizetség, ha értékesnek tartják a szolgálatomat. Szerencsém volt, mert mindig jó csapatban dolgoztam. Őszintén mondom, ha nincs feladatom, feszült vagyok, ellenben ha dolgom van, akkor érzem jól magam.

A NOB Lausanne-ban ülésező végrehajtó bizottsága tegnap felfüggesztette az indonéz Mohamad Bob Haszan tagságát. A sportdiplomatát hazájában korrupció miatt elítélték, s jelenleg hatéves börtönbüntetését tölti. Párizs, Peking és Toronto olimpiai rendezésre vonatkozó pályázatát értékelte kitűnőnek a NOB szemlebizottsága. A testületnek az az álláspontja, hogy közülük bármelyik képes lenne magas színvonalú játékokat lebonyolítani 2008-ban. Oszaka és Isztambul pályázata ugyanakkor nem felel meg teljes mértékben az elvárásoknak. A 17 tagú ellenőrző csoport az év elején látogatott el az öt városba, és elsősorban a pályázatok azon részleteit tanulmányozta, amelyek a létesítményekre, a közlekedésre, a szállásra és a környezetvédelemre vonatkoznak. A tapasztalatok öszszegzését eljuttatják a NOB összes tagjához, akik az információk figyelembevételével a július 13-án, a moszkvai ülésen szavaznak arról, hogy melyik város adhat otthont 2008-ban az ötkarikás játékoknak.

Salánki Miklós, Magyar Nemzet 2001.05.16.