|
|
| ||||
|
|
Az Európai Unióban majd szegénynek számító magyar sport ismét sikerekben gazdag esztendőt zárt
A kirakatban huszonhárom érem fénylik ---------------------------------------------------------------------- forrás: Salánki Miklós, Magyar Nemzet 2003.12.31 ---------------------------------------------------------------------- A magyar sport ellentmondásos évet tudhat maga mögött, mert amíg a sportvezetők arról vitatkoztak, hogy a jövőben ki ossza el az állami támogatást, addig sportolóink a világversenyeken az olimpiai versenyszámokban 140 pontot szerezve az országok rangsorában a 14. helyen zártak. Négy éve, Sydney előtt Magyarország a 13. helyen végzett, most viszont az olimpiai kvótaszerzésben jobban állunk. Amíg 1999-ben 116 versenyzőnk kvalifikálta magát a játékokra, addig az idén 155-en szereztek indulási jogot. Hogyan tekint vissza 2003-ra Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke?
- Az érmek számát tekintve igen, mert versenyzőink Sydneyben tizenhét érmet szereztek, az idén viszont hattal többet az olimpiai versenyszámokban. Jól ismerve viszont a hazai közvéleményt, nálunk csak az olimpiai győzelemnek van igazi értéke, ezért Athén után csak akkor lehetek elégedett, ha hét-nyolc aranyat nyerünk. Erre van reális esély, mert az idén a dobogón végzett csapatok és sportolók közül néhányan képesek lehetnek arra, hogy feljebb lépjenek. - Egyre nehezebb kiharcolni az olimpiai részvételt, ennek ellenére százötvenöt magyar sportoló úgy köszöntheti az új évet, hogy már készülhet a nyári játékokra. - Ugyan a kvalifikációs versenyeken sportolóinkat csalódások is érték, például a tornászokat, az olimpiai csapat létszámát tekintve mégis jobban állunk, mint négy évvel ezelőtt. Mivel több sportágban nem zárult le a kvalifikáció és a szintteljesítés, joggal bízhatunk abban, hogy több mint kétszáz sportolónk indulhat Athénban. Ismerve a magyar sport gondját, azt például, hogy az egyesületek egyre súlyosabb anyagi problémákkal küszködnek, a várhatólag népes olimpiai csapat a kiváló, fanatikus edzők munkáját is dicséri. - Az olimpiai felkészülést ugyan még nem akadályozta, de a magyar sport megoldásra váró problémáiról elterelte a figyelmet az új sporttörvény vitája, amely után a kormány javaslatára csökkentették a Magyar Olimpiai Bizottság hatáskörét. - Sportszerűtlen volt a sporttörvény előkészítése és annak elfogadása is. A velünk egyeztetett törvénytervezetet a kormány utólag megváltoztatta, s így az állami támogatás elosztásánál a Magyar Olimpiai Bizottság hatáskörét a döntési jog helyett csupán közreműködésre korlátozta. Érthetetlen az is, hogy a kormányváltás után elkészült az úgynevezett Fehér könyv, a magyar sport új stratégiája, amely viszont több ponton köszönő viszonyban sincs az új törvénnyel. Az időpont sem volt szerencsés, amelyet a sportvezetés is elismert azzal, hogy a támogatás rendje, a finanszírozás technikája a sikeres olimpiai felkészülés érdekében 2004-ben még változatlan marad. Mi nem azért ragaszkodtunk ahhoz, hogy az olimpiai sportágak állami támogatását a MOB ossza szét, mert ez a rögeszménk, hanem mert a visszajelzések alapján sikerült olyan rendszert kialakítani, amelyet objektivitása miatt a sportágak többsége elfogad és igazságosnak tart. Az elfogadott törvényben a MOB szerepe csökken. De kormányok jönnek, mennek, s az olimpiai bizottság a jelenleginél nehezebb időszakot is átvészelt már. - Miközben arról vitatkoztak, hogy ki oszthasson, eldőlt, hogy jövőre az állam 1,8 milliárd forintot szán az olimpiai felkészülésre és a részvételre. Ez elegendő lehet az eredményes szerepléshez? - Az MSZP a választási programjában ugyan azt hirdette meg, hogy a sportra fordított állami támogatás eléri majd a GDP egy százalékát, 2004-ben ez csak mindössze 0,23 százalék lesz. Hogy ez mennyire kevés, azt bizonyítja, hogy az európai uniós átlag másfél százalék. Sportéletünk anyagi helyzete nem megfelelő, de a pénzen nem múlhat sportolóink sikeres athéni szereplése. Az állami támogatás a MOB bevételeivel együtt fedezni fogja a felkészülést, s a magyar küldöttség részvételét az olimpián. Az alapokra, az iskolai sportra, az utánpótlás-nevelésre, az egyesületek fenntartására viszont sokkal több pénz kellene. - A nagyobb állami támogatást Gyurcsány Ferenc sportminiszter harcolhatná ki, aki ehelyett azt hangoztatja, hogy a magyar sport versenyképessége fokozatosan csökken. - Azért nem kell szégyenkeznünk, mert milyen jó lenne, ha az élet más területén, például a gazdaságban, az egészségügyben a világ első húsz országa közé tartoznánk… Ráadásul a kirakat még így is szebb, mint a mögötte lévő raktár, mert míg az Európai Unióban minden harmadik ember sportol, addig nálunk csak minden kilencedik. A rendszerváltás után az egyesületek többsége elvesztette anyagi bázisát, s még az olyan nagy klubok is, mint az Újpest vagy az MTK, évek óta az életben maradásért küzd. Ezért nem jutott elég pénz a fejlesztésre, az utánpótlás-nevelésre. Az előző kormány elindította a labdarúgásban a Bozsik-programot, az olimpiai sportágakban a Héraklész programot, bevezette a Nemzeti Atlétikai Programot. Tehát elkezdődött az építkezés a jövő érdekében. A jelenlegi kormány viszont ahelyett, hogy továbbfejlesztené ezeket a programokat, kritizál vagy éppenséggel megszüntet. - Az új esztendő takarékos költségvetésében sok fontos dologra nem jutott pénz, viszont a sportminiszter talált forrást arra, hogy nyolcszáznegyvenmillió forinttal támogassák Baumgartner Zsolt Forma-1-es versenyzését. Így a Magyar Nagydíj költségvetési támogatásával együtt már majdnem négymilliárdot költünk az autós cirkuszra évente. - A Forma-1 vitathatatlanul rendkívül népszerű az egész világon, Baumgartner Zsolt is nagyon tehetséges, s remélem, ezt a jövő évi versenyeken bizonyítja is. Tudomásom szerint viszont az egész világon példátlan, hogy profi sportágban egy pilóta állami támogatással versenyezzen. Bizonytalan, hogy menynyire növeli majd ez az ország imázsát, az viszont tény, hogy a tízmilliós Magyarországot nagyon sokan a világon elsősorban az olimpiai sikerei miatt ismerik és ismerik el. Ezért aztán világbajnok versenyzőink igazságtalannak érezhetik, hogy Baumgartner támogatásának csak a töredékét kapják az olimpiai felkészülésükre. - Májustól hazánk az Európai Unió tagja lesz. Milyen feladatot, kihívást jelent ez a magyar sportnak? - Az idei huszonhárom világbajnoki érem is jelzi, hogy hazánk élsportját tekintve nem kell szégyenkeznünk. Sőt büszkék lehetünk arra, hogy sok nálunk gazdagabb s nagyobb európai országot is megelőzünk az eredményességben. Tudomásul kell venni, hogy a sport a jövő nemzedékének nevelésében, egészségének megőrzésében az egyik legfontosabb ágazat. Az Európai Unióban már régóta rájöttek, hogy a sportba érdemes befektetni, mert egy egészséges nemzet többet termel, kevésbé beteges, a sportoló fiatalok pedig nem a kábítószerben keresik a megoldást. A jövő évi olimpián már európai uniós tagországként veszünk részt , s azt kívánom, hogy sportolóink újabb megbecsülést és elismerést szerezzenek Magyarországnak. |
| ||
|
||
Schmitt Pál |
||
|
FONTOS
