Kérdés: lesz-e oka Schmitt Pálnak hétfőn is az örömre?

"Peking 2008-as győzelme megnyitja az utat Moszkva 2012-es sikere előtt" - harsogta szalagcímében a Szport-Ekszpressz orosz sportlap szombati számában, a 29. nyári olimpiai játékok helyszínét eldöntő NOB-szavazásról beszámolva. A cikk írója úgy vélte, hogy nem született meglepetés, hiszen a kínai főváros már korábban favoritnak számított, még akkor is, ha a két legnagyobb vetélytárs, Párizs és Toronto bemutatkozása a moszkvai NOB-ülésen sokkal meggyőzőbbnek tűnt. A kínaiak azonban a szavazás második fordulójában valósággal kiütötték vetélytársaikat. Ily módon a NOB-tagok többsége még egyszer kifejezte nagyrabecsülését az elnöki posztjáról leköszönő Juan Antonio Samaranch iránt, hiszen a nyugállományba vonuló elnök nem is egyszer (még ha közvetve is) támogatásáról biztosította Pekinget, s látható, hogy véleményére most is hallgatnak az olimpiai mozgalomban. Az orosz napilap a pénteki szavazást úgy értékeli, hogy annak eredménye szélesebbre nyitja a kaput Moszkva 2012-es jelentkezése és győzelme előtt. (Ha Párizs győzött volna, az orosz főváros esélyei a nullával lennének egyenlők, hiszen kizárt, hogy háromszor egymásután európai város kapja a rendezés jogát.)

Ugyanez a helyzet Budapesttel is, de tegyünk két megjegyzést: a magyar főváros még nem rendeztt olimpiát (Moszkva 1980-ban volt házigazda), illetve nagyságrendi a különbség a két város között mind politikai, mind gazdasági téren. Az oroszok olyan hatalmas közönséget, piacot, "világhatalmi" gócpontot hoznának a mozgalomba, amilyenről Budapest nem is álmodhat. A magyar kormányzat erőfeszítései a jelen helyzetet nézve csak abban az esetben járhatnak sikerrel, ha a NOB-nál eldöntik: a feltörekvő Kelet-Közép-Európa kell kapjon egy olimpiát. (Hozzátehetjük: nem lenne meglepetés, ha ez egy téli olimpia lenne, és Csehország vagy Szlovákia rendezhetné meg.)

A Szport-Ekszpressz úgy véli, hogy Jurij Luzskov, Moszkva polgármestere már szombat este, a Luzsnyiki-stadionban sorra kerülő nagyszabású fogadáson bejelenti az orosz főváros 2012-es pályázatát. A létesítményben egyébként egy hatalmas, négy méter átmérőjű emléktáblát avatnak: a dombormű Samaranchot és az 1980-as moszkvai olimpia emblémáit ábrázolja. Az időzítés zseniális, hiszen mindenki ott van Moszkvában, és a leköszönő elnöknek nyilván élete végéig nem kis befolyása lesz a NOB döntéseire. Elég azt elővenni ezzel kapcsolatban, hogy szombaton felvetődött ifjabb Juan Antonio Samaranchnak, a leköszönő elnök 41 éves fiának NOB-tagságra való jelöltetésének kérdése is. A jelenlegi szabályok szerint egy ilyen felvetés megvitatásához 25 NOB-tag támogató aláírására van szükség, ezzel azonban a kezdeményező, az új-zélandi Tennant Wilson nem rendelkezett. A NOB végrehajtó bizottsága májusi ülésén 76 felterjesztett pályázó közül választotta ki a 41 éves ifjabb Samaranchot és hat másik jelöltet, tagságukról hétfőn döntenek.

Az is látható, hogy a katalán sportmágnás gyakorlatilag a gazdasági érvekkel támogatott döntéseiben szinte semmibe veszi a (liberális) közvéleményt. Az európai lapok véleménye megoszlik a NOB pénteki döntésével kapcsolatban a 2008-as nyári olimpia helyszínéről. Svájc, Neue Zürcher Zeitung: "Bízzunk benne, hogy az olimpiai rendezés hozzájárul Kínában is a demokratikus változásokhoz. Elsőre úgy tűnik, hogy hibás döntés született, de hét év alatt sok minden történhet." Nagy-Britannia, The Guardian: "Kína nem is pályázhatott volna. Ahol ennyire semmibe veszik a legalapvetőbb emberi jogokat, ahol nincs szólás- és sajtószabadság, ott nem kerülhet sor a sport legnagyobb ünnepére. Nem először csalódtunk a NOB-ban." Olaszország, La Repubblica: "Most Kína következik, mert nyolc évvel ezelőtt becsapták. Sydney a 2000-es játékok helyszínéről döntő választás alkalmával a sorsdöntő szavazatokat megvásárolta Kenyától és Ugandától. A szponzorok Pekinget akarták, ez volt a döntő érv." Dánia, Berlingske Tidende: "A NOB tagjai nem ideges típusok, nekik nem okoznak álmatlan éjszakákat az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések. Ezúttal nem a sport érdekei voltak az előtérben. Kiadták a jelszót, hogy Kínát fel kell zárkóztatni, erre kiváló alkalom lehet az olimpia." Hollandia, de Volkskrant: "Kína nem bujdoshat tovább, hét évig minden nap az egész világ ellenőrzi a kommunista politikusokat. Ettől kezdve muszáj biztosítani a sajtószabadságot, rengeteg külföldi tudósító érkezik az országba, őket nem lehet elhallgattatni. Az ellenzék fellélegezhet, a hatalmon lévők hamar rájönnek, hogy az olimpiai rendezés komolyan veszélyezteti pozíciójukat." Németország, Die Welt: "Kínában tarthatatlan állapotok uralkodnak, a legalapvetőbb emberi jogokat sem biztosítják a lakosságnak. Mostantól azonban Kína szigorú nemzetközi megfigyelés alatt áll, amivel a kommunista vezetők kivételével mindenki csak jól járhat."

Ne feledkezzünk el azonban Párizsról, hiszen Franciaországban óriási csalódással fogadták a NOB pénteki döntését. A jobb és baloldali lapok gyakorlatilag ugyanazt írták. A Libération megszólaltatta a francia küldöttség tagjait, akik közül Colette Besson, az egykori szépségkirálynő sprinter, kijelentette: részéről itt ért véget a NOB és az egész olimpiai mozgalom, mert a nemzetközi szervezet vezetői végigjátszották a szabályok szerint a teljes eljárást, holott már régen tudták, hogy Peking mellett fognak dönteni. Mások, nevük elhallgatását kérve, ugyancsak úgy vélekedtek, hogy teljesen mindegy volt, milyen pályázatot nyújtanak be, mert Samaranch és a "régi gárda" előre eldöntötte a szavazás sorsát. A lap azért elismeri, hogy igazán maguk az érintettek sem hittek Párizs sikerében. "Toronymagasan a francia dosszié volt a legjobb, de elbukott a geopolitikai szempontokkal szemben" - állapította meg a kommunista L'Humanité, hangsúlyozva, hogy a pénteki kínai bemutatót követően egyetlen jelen lévő sem kérdezett rá az emberi jogok helyzetére. "Samaranch az olimpiai játékokból egy félelmetes pénzgyártó gépezetet csinált. Ha Pierre de Coubertin hamvai Olimpiában nyugszanak, az övéit valószínűleg a Wall Street-en szórják szét." A Le Figaro "Zavarba ejtő választás" című cikkében megjegyezte, hogy 1993-ban a négy évvel korábbi Tienanmen-téri vérengzés a 2000. évi olimpiába került Kínának. A pekingi kormány azonban azóta sem enyhített az ellenzéki mozgalmakkal szembeni fellépésén, de az "olimpiai bíborosok" nem vették figyelembe a világ minden tájáról jövő tiltakozásokat és figyelmeztetéseket. A lapnak nyilatkozó Stein Toenesson, az oslói Békekutató Intézet igazgatója viszont úgy vélekedik, hogy "Kína mostantól kezdve rivaldafénybe kerül, és nem valószínű, hogy a pekingi hatóságok éveken keresztül ellenállhatnak a rájuk nehezedő nyomásnak." A France-Soir interjút készített a Párizsban élő Kai Csong-kuo kínai ellenzékivel, aki az emberi jogok vereségének nevezte a szavazást. "Ez a döntés olyan pillanatban született, amikor a kínai kormány erősíti az elnyomást, egyre több a kivégzés, és aggasztó a szakszervezeti mozgalom helyzete is" - mondta Kai Csong-kuo. "Illúzió azt hinni, hogy a NOB ezzel a demokrácia útjára terelheti Kínát. Most biztosan sokan örülnek, de félő, hogy hamarosan csalódni fognak."

A francia fővárosnak - egyelőre úgy tűnik - elment a kedve a pályázástól. A párizsi delegáció valamennyi tagja úgy foglalt állást, hogy a jövőbeni kudarcok elkerülése érdekében tanulni kell a mostani leckéből. "Megvizsgáljuk, hogy pályázunk-e újra. A konzekvenciákat így is le kell vonni" - mondta Henri Serandour francia NOB-tag. "Nagyon sokkal maradtunk el a győztestől. Lényegesen több szavazatra számítottunk. Gratulálok Pekingnek, biztos vagyok benne, hogy remek olimpiát rendeznek majd a kínai fővárosban" - tette hozzá udvariasan. A moszkvai szavazás első körében Párizs kevesebb voksot gyűjtött, mint az esélytelenek közé sorolt Isztambul. Igaz, a második körben már a francia főváros előzött, de Peking ekkor már fölényesen győzött. Ha azonban a Szajna partján úgy döntenek, ismét megpróbálják, a város történelmi, kulturális és gazdasági jelentőségét figyelembe véve ismét egy olyan ellenfélre akadhat Budapest, akit nem tud lesöpörni a pályáról.

Ha pesszimistán nézzük a jövőt, a következő helyszíneket jósolhatjuk meg: 2012: Moszkva (vagy Párizs), 2016: Fokváros (nagyon itt az ideje, hogy Afrika is kapjon egy olimpiát, és a Dél-Afrikai Köztársaság az egyetlen ország a fekete kontinensen, amely meg is tudna rendezni a játékokat), 2020: Párizs (vagy Moszkva), 2024: Toronto (vagy valamelyik másik amerikai nagyváros, rengeteg ideális hely volna, különösen Dél-Amerikában, ahol eddig csak egy olimpia volt - 1968, Mexikóváros), 2028: Budapest. Lehet még rosszabb a helyzet, ha Isztambul ismét nevez, vagy valamelyik európai sztárváros benyújt egy ellenállhatatlan pályázatot. Létezik például egy lista arról, hogy melyik európai város mennyire ideális üzleti találkozók számára, figyelembe véve a kiszolgálást, a közlekedést és az ideális "találkahely" még néhány ismérvét. Ezen a listán Budapest a 26., Prága és Varsó is megelőzi (de Bécs például mögötte van), és mivel a nagy sportesemények idején rengeteg reprezentációs esemény, üzleti találkozó szerveződik, mondhatnánk: 25 ideálisabb olimpiai helyszín létezik az öreg kontinensen a magyar fővárosnál.

Schmitt Pál, a magyar olimpizmus legfőbb reprezentánsa azt mondta: "Ha nem is kapjuk meg a rendezési jogot 2012-ben, akkor négy vagy nyolc évvel később célba érhetünk, ahogy az Athénnal is történt. 2012-ben a mostani vesztesekkel - London, Róma, Párizs, Isztambul, Madrid - kell megküzdenünk, továbbá New Yorkkal, Szentpétervárral, Stockholmmal, szóval, félelmetes lesz a mezőny." Hihetünk neki, hiszen 1984 óta tagja a NOB-nak, és 1993-as, spanyolországi nagyköveti kinevezése óta jó barátja (a malíciózusabban fogalmazók szerint kedvence) Samaranchnak, aki egyfajta mentorszerepet játszott az életében.

Schmitt ismeri tehát a NOB döntési mechanizmusát, így valószínűleg önmagát is el tudja helyezni a mozgalom "mátrixában". Ha valami az ő NOB-elnökké választása ellen szól, az az, hogy még mindig nem számít igazán ismert embernek. A belga Jacques Rogge, a kanadai Richard Pound és a dél-koreai Un Jong-kim esélyesebbek, mert (Schmittet idézve): "Kim a múltban olyan kormánypénzek felett diszponált, amelyekkel támogathatta majdani szavazóit, a fejlődő országokat, nem beszélve arról, hogy ő a Nemzetközi Sportszövetségek Szervezetének (AGFIS) elnöke. Rogge volt a sydneyi olimpia koordináló bizottságának első embere, Athén kapcsán is ugyanezt a funkciót tölti be, Pound pedig a közelmúlt korrupciós botrányát kivizsgáló etikai bizottságunkat elnökölte. Szóval hatalmas volt a személyüket érintő médiaérdeklődés."

Mindhárman olyan környezetből jönnek, amit jól ismer a világ: a gazdasági fejlettség, a kiismerhető üzlet világából, és ha Samaranch örökét bármilyen formában folytatni szeretnék, közülük fog választani a kongresszus hétfőn. Teljesen különböznek persze ők hárman, ahogy az Schmitt szavaiból is kiderült, de mindhármukkal szemben hátrányban van a magyar aspiráns éppen a magyarsága miatt: ahonnan ő érkezik, azt még nem térképezték fel. Schmitt megválasztása sokkal nagyobb meglepetés lenne, mint Lamine Diacké. A szenegáli sportvezető a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség első embere az olasz Primo Nebiolo helyét vette át annak 1999-es halála után, az ő pozícióhoz juttatása egyrészről az afrikai atlétika elismerése volt, másrész a fekete kontinens felzárkóztatását célozta. Schmittet is támogathatják hasonló okokból, de kérdés, hogy benne mennyire bíznak meg, mind a döntéseit, mind az irányíthatóságát illetően.

Nagy a valószínűsége annak, hogy az erkölcsös Dick Pound lesz az új NOB-elnök (mértéktartás és üzlet a két kulcsszó), és ebben az esetben a magyar vezető szerepe arra korlátozódhat, hogy megpróbálja elősegíteni a budapesti olimpia megrendezését: akár, mint a NOB egyik funkcionáriusa, akár, mint Budapest főpolgármestere (voltak ilyen törekvései a jelenleg Svájcban szolgálatot teljesítő diplomatának). Igazság szerint talán még jobban is járunk, ha nem választják meg, hiszen Samaranch otthona, Barcelona csak tizenkét évvel az ő kinevezése után lett házigazda.

Érdemes itt megjegyezni, hogy a fentebb felsorolt városok mellett újabb jelentkező is akadt a 2012-es rendezésre: Alfredo Goyeneche, a Spanyol Olimpiai Bizottság elnöke szerint Madridnak vagy Sevillának a NOB pénteki döntése után mindenképpen érdemes pályázni. "Mivel 2008-ban Peking lesz a házigazda, szinte biztos, hogy négy évvel később Európában kerül sor az olimpiára. Nagyon szurkoltunk Kínának, Párizs sikere esetén nem pályáztunk volna." Goyeneche hozzátette: egyelőre nem dőlt el, hogy Madrid vagy Sevilla jelentkezik-e. "Sevilla a 2004-es és a 2008-as versengésben sem jutott el a végső szavazásig, ezért sokan úgy vélik, hogy most Madridnak kellene próbálkoznia. Sevilla mellett viszont az szól, hogy rengeteg tapasztalatot szerzett."

Van tehát megrágnivaló bőven. Budapest (és az ország) fejlődése szempontjából a rendezés lenne fontosabb, a magyar sportdiplomácia közmondásosan gyenge szereplésének javításához a magyar NOB-elnökség.

[origo], 2001.07.14.