- Hány vizsgálatot végeztek el Salt Lake Cityben?
- Összesen 1560-at, nagyjából háromszor annyit, mint a korábbi téli olimpiákon. Még a versenyek előtt három szövetséggel, a korcsolyázókéval, a sízőkével és a biatlonosokéval közösen ellenőriztük ezeknek a sportágaknak az összes indulóját, mégpedig úgy, hogy vért vettünk tőlük, néztük az EPO-t is, és valamennyi eredmény negatív volt. A versenyek után pedig hat sportolót vizsgáltunk, az első négy helyezettet, további kettőt pedig sorsolással választottunk ki. Közvetlenül a versenyek előtt is végeztünk ellenőrzést vérből, az eredmények harminc perc alatt elkészültek. Kénytelenek voltunk mindössze három órával a rajt előtt vért venni, mert az EPO órák alatt kiürül a szervezetből.

- Panaszkodtak is miatta, mert vénából vették a vért.
- Ennek versenyzőként én sem örültem volna, a sífutót is zavarhatja, hogy fáj a karja, és valószínűleg pszichikailag is megterhelő a procedúra. Egyelőre azonban nincs másfajta biztos módszer, később talán fejlődik majd a tudomány, és akkor kevésbé lesz megterhelő a vizsgálat. Mi is próbáltunk minél kevesebb kellemetlenséget okozni: az olimpia elején még tizenhat milliliternyi vért vettünk, a végén már csak hármat.

- Úgy tűnik, mintha a doppingellenes háborúnak ártatlan sebesültjei is lennének, olyanok, akiket indokolatlanul sokszor vizsgáltak, Lazutyinát pedig majdnem a rajttól fordították vissza.
- Indokolatlannak nem nevezném a vizsgálatokat. Az valóban előfordult, hogy az egyik faktor gyanús volt, emiatt meg kellett ismételni a vérvételt. Ami Lazutyinát illeti, neki valóban nem szóltak előírásszerűen, három órával a rajt előtt, de azért van egy "gumiszabály", amely szerint az olimpia alatt mindenkit bármikor ellenőrizhetnek.

- A korábbi olimpiákon, egészen 1980-tól csak ketten buktak le, most pedig aranyérmeket vett vissza a NOB. Számított erre?
- Én jóval több lebukásra számítottam. Tudtuk, hogy a Los Angeles-i a világ egyik legjobb laboratóriuma, és ennek a kihelyezett részlege működött Salt Lake Cityben. Azt hiszem, a csapatok orvosilag sokkal jobban felkészültek, mint vártam. Több éremesélyes ország küldöttsége saját labort is vitt magával.

- Gondolom, a magyarok nem.
- Felesleges is lett volna. Reményeim szerint a magyarok nem doppingolnak, különben is, a versenyzők pontosan fel tudják mérni az esélyeiket, és egy bizonyos szint alatt nincs értelme kockáztatni.

- És a szint fölött?
Ott megpróbálják. Az a véleményem - bizonyítani persze nem tudom -, hogy a világversenyeken az éremesélyesek hat-nyolc százaléka doppingol, de csak a töredékük bukik le.

- De hát akkor kettészakad a sportvilág.
- Már kettészakadt.

- Az egyik csapat szállásán vérátömlesztésre utaló nyomokat találtak. Hihetőnek tartja ezt a hírt?
- Igen, ráadásul a saját vér visszaadását ma még ki sem lehet mutatni.

- Így viszont érdemes-e dollármilliókat költeni a doppingellenőrzésre?
- Érdemes, és még inkább kell áldozni a megelőzésre, a propagandára. Hiszek a példamutatás és a reklám erejében, a környezet nevelő hatásában, és az adatok is engem igazolnak. Amerikában az elmúlt húsz évben a dohányzásellenes kampány hatására egyötödére esett vissza a tüdőrákban megbetegedők száma.

- A doppingról viszont nem szoknak le.
- Éppen ezért kell az ellenőrzés, mert valamilyen fékre szükség van. Lehetne hatékonyabban végezni kontrollt, előzetes értesítés nélkül, hogy ne tudják eldugni a sportolót az ellenőrök elől. Vannak olyan szövetségek is, amelyek nem tesznek meg mindent a dopping ellen, a teniszben például alig van ellenőrzés. Fel kell venni a harcot, fejleszteni az ellenőrzés hatékonyságát, hiszen a gyógyszeripart és a sebészetet is a háborúk vitték előre.

- Esélyegyenlőségről így sem beszélhetünk már.
- Nemcsak az esélyegyenlőséget féltem, bár az a sport egyik alapja, hanem a versenyzők életét. Az EPO használata azzal is jár, hogy a vér besűrűsödik, megnő a trombózis veszélye, a keringési rendszer összeomolhat, a sportoló akár bele is halhat a doppingolásba.

- Volt, aki azzal védekezett, hogy öröklötten magas a hematokritszintje. Nem lehet igaza?
- A doppingszintet úgy állapítottuk meg, hogy gyógyszeres beavatkozás nélkül ilyen magas érték gyakorlatilag nem fordulhat elő. Ha mégis, akkor a sportolót az egészségének védelme érdekében el kell tiltani a versenyzéstől.

- Van hozzá joguk?
Az öngyilkosjelöltet is megpróbálják lehozni a Szabadság híd tetejéről.

- A korábbi olimpiákon egy mongol sífutó meg egy lengyel jéghokis bukott le, most pedig két bajnok is. Nem azért, mert velük akartak példát statuálni, mint Szöulban Ben Johnsonnal?
- Ez a feltételezés nem zárható ki. Az is igaz viszont, amit az imént mondtam: főleg az élvonal kockáztat. És az is előfordulhat, hogy a Los Angeles-i labor műszerei érzékenyebbek, mint gondolták.

- Azt az átlagember nehezen fogja fel, hogyha valaki az egyik szám után lebukik, hogyan tarthatja meg a többi érmét.
- A jog csak arra ad lehetőséget, hogy abban a számban semmisítsék meg az eredményét, amelyikben doppingolt. Az én szememben az ilyen sportoló tisztességtelen, olyan csaló, akit csak egyszer kaptak el.

- Az véletlen, hogy az olimpia végén jöttek a lebukások?
- Véletlen, illetve annyiban talán nem, hogy az olimpia utolsó napjaiban következtek az igazán doppingigényes számok.

- Azt mondják, olyan szerrel buktak meg, amelyik nincs a listán.
- A doppinglistán nem fantázianevek szerepelnek, hanem kémiai leírások, mindenki pontosan tudhatja, hogy mire kell vigyáznia. Az atlantai olimpia előtt néhány orosz úszó használt olyan szert, amelyet kezdetben nem tudtunk analizálni, mint kiderült, az űrkutatók fejlesztették ki.

- Salt Lake Cityvel befejeződött a dopping elleni hajtóvadászat?
- Nem, mert Rogge doppingügyekben nem köt kompromisszumot. A NOB hárommillió dollárt költött az EPO-kutatásokra, és az elnök további pénzeket ígért. Az athéni olimpián legalább ilyen szigorú vizsgálatok várhatók.

LZ, Magyar Hírlap 2002.03.04.