"El tudják képzelni - kérdezte Rocky Anderson, Salt Lake City polgármestere a városi képviselőtestület legutóbbi ülésén -, hogy februárban nálunk hajléktalanok fagyjanak meg az utcákon? Semmiképpen sem lenne szívderítő látvány - és éppen az olimpiai játékok idején...?!" A képviselők szép summát, ötszázhetvenegyezer dollárt szavaztak meg annak érdekében, hogy elkerüljék a lehangoló helyzetet. Ebből átalakítanak egy, a város nyugati részén található hatalmas raktárt éjjeli menedékhelynek, legalább hatszáz hajléktalan számára.

Anderson úrnak ez az aggálya tehát eloszlott. Ezek után könnyebben viselte el, hogy be kellett jelentenie: elmarad egy kiállítás, nem érkeznek meg Izraelből, Jordániából és Oroszországból a több mint kétezer éves holt-tengeri tekercsek, amelyek szintén az ötkarikás nagy ünnep különlegességének számítottak volna. Ezek szállítására, biztosítására manapság nincs vállalkozó...

Nos, ugyan a holt-tengeri tekercsek hiányában zökkenő nélkül le lehet bonyolítani a 2002-es téli olimpiai játékokat, a mögöttes okok azonban sokkal komolyabb aggodalomra adnak okot - és nem csak a derék polgármester számára. Akkor még nem is fogalmaztunk pontosan, mert itt nem csupán aggodalomról van szó, hanem félelemről, amely beköltözött az amerikaiak lelkébe a szeptember 11-ei terrortámadással.

A huszonegyedik század történelmének kegyetlen nyitányaként azóta a legfurcsább harc zajlik - mert ez, lássuk be, nem tekinthető hagyományosan értelmezhető háborúnak -, a nemzetközi terrorizmus túlnyomórészt arctalan, személytelen, láthatatlan egyéniségei, hadászatilag nehezen, sőt, alig körülírható jelensége ellen. Ennek következtében - legalábbis egy jó darabig - el kell viselnünk a bizonytalanságot, a kiszolgáltatottságot, és meg kell birkóznunk a folyamatosan lappangó veszélyérzettel - a sportban is.

Salt Lake Cityben fokozott métékben gond ez.

Ennek a néhány sornak nem célja, hogy kétségeket ébresszen, pánikot keltsen, hanem csupán annyi, hogy érzékeltesse - eltökéltségük ellenére is -, a szervezők nyomasztó érzéseit, bonyolult problémáit. És a Nemzetközi Olimpiai Bizottságét (NOB) nemkülönben.

Nemrégiben Lausanne-ban Franűois Carrard, a NOB főigazgatója beszámolt a meglepett riportereknek a Salt Lake Cityben foganatosítandó megszigorított biztonsági rendszabályok ürügyén arról, hogy a szervezet lényegében az 1972-es müncheni olimpián történt terrorakció óta minden egyes játékok alkalmával "katasztrófa-forgatókönyvet" készített arra az esetre, ha a megnyitóünnepség alatt repülőgép csapódna a zsúfolásig teli stadionba, robbanó üzemanyaggal feltöltve, miközben a televízió az egész világon sugározza az eseményt...

Ha már itt tartunk: Thomas Harris, a szörnyeteg Hannibal Lecter megteremtője (A bárányok hallgatnak című filmről van szó) 1975-ben publikált bestsellerében - Black Sunday, Fekete vasárnap - arró írt, hogy a legnagyobb amerikai sportesemény, a Super Bowl alatt öngyilkos palesztin terroristák veszik birtokukba a stadion felett lebegő "Good year" léghajót, a Miami Orange Bowl telt nézőterére zuhannak, és mérgező nyílhegyek szétrobbanó milliárdjaival pusztítanak a tömegben. A fikcióból később sikeres film is készült Bruce Dern főszereplésével...

A World Trade Center és a Pentagon megtámadása óta nem legyinthetünk ilyesmire, hogy "óh, ez mind csak valami vad fantázia szüleménye". (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a felelősség kérdésében Lausanne-ban tisztázódott: bármi is történne Salt Lake Cityben, a NOB-ot nem terheli felelősség, ez teljes súlyával a rendezőkre nehezedik.)

Mitt Romney, a Salt Lake City-i szervezőbizottság vezetője, mint tudjuk, osztja a NOB-elnök, Jacques Rogge tántoríthatatlan álláspontját, miszerint: "A játékok választ adnak a jelenlegi szélsőségesen erőszakos cselekményekre, és az olimpiák sohasem válhatnak a terrorizmus áldozatává. Az ötkarikás eseménynél semmi sem szimbolizálhatja kifejezőbben a világon megnyilvánuló egységet az erőszak ellen, a béke mellett. A téli játékokat megrendezzük, az előre meghatározott tervek szerint és időben, a biztonság kérdéseit pedig minden eddiginél komolyabban és részletesebben újra áttekintjük."

Ezzel együtt az elnök felhatalmazást kapott a "boardtól": előre nem látható esetben, belátása szerint, egy személyben dönthet a játékok elhalasztásáról, illetve felfüggesztéséről.

Az olimpiának otthont adó városban élő egyszerűbb polgárok hozzáállása jellemzően kevésbé fennkölt és nem egységes. Stephen Place egészségügyi konzultáns véleménye, aki mintegy kilométerre lakik a főtértől, onnan, ahol minden este az ünnepélyes eredményhirdetéseket rendezik: "Ha a terroristák arra az elhatározásra jutnak, hogy a világnak ismét kinyilvánítják gyűlöletüket, a téli olimpiai játékoknál aligha találnak kínálkozóbb alkalmat maguknak... Százezer embert meg tízezer újságírót odacsődíteni a térre minden este - őrültség! A NOB-nak legalább egy évvel el kellene halasztania a játékokat..."

A Cardi Express Fitneszszalon tulajdonosa, Robert O'Keef: "A terroristák nem nyugszanak, ebben biztosak lehetünk... Itt az ünnepélyes ceremóniák számára kijelölt térség rendkívül koncentrált: éttermek, üzletek, szórakozóhelyek, hivatalok egymás hegyén-hátán... Egy terrorakció irtózatos pusztítást végezne... Rettenetes belegondolni is, de sajnos bele kell..."

Adam Wester szállodai portás: "Úgy hiszem, itt olyan erős lesz a biztonság, hogy azok lesznek inkább kitéve a veszélynek, akik távolabb tartózkodnak a központi helyektől... Mellesleg úgy vélem, a terroristák támadásának fő eleme a meglepetés... De hát itt mindenki és minden ellenük készül... Nagy a kockázatuk tehát, és csekélyebb az esélyük a sikerre. Semmi sem történik majd..."

A napokban George W. Bush amerikai elnök Pennsylvania volt kormányzóját, Tom Ridge-et nevezte ki az újonnan létrehozott Nemzetbiztonsági Minisztérium élére. A miniszter egyik legelső dolga volt tárgyalni az olimpiai szervezőbizottsággal. A kormány az eredeti kettőszázmilliós biztonsági költségeket már eddig mintegy hetven további millióval toldotta meg. A felülvizsgált biztonsági intézkedések értelmében a város és a versenyhelyszínek felett repülési tilalom lép életbe a játékok idején, megszigorítják a beutazást, az akkreditálást, a vízumrendelkezéseket, megelőző lépésekkel igyekeznek lehetetlenné tenni a bioterror alkalmazását, a biológiai fegyverek bevetését Salt Lake Cityben.

Mintegy százhúsz nap áll rendelkezésre a biztonság tökéletesítésére. Tökéletes biztonság... Ha ilyesmi, persze, egyáltalán létezik ebben a lépfenés világban.

Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2001.10.20.