Kilátó
Katasztrófa-forgatókönyv
"El tudják képzelni - kérdezte Rocky Anderson, Salt
Lake City polgármestere a városi képviselőtestület legutóbbi ülésén
-, hogy februárban nálunk hajléktalanok fagyjanak meg az utcákon?
Semmiképpen sem lenne szívderítő látvány - és éppen az olimpiai
játékok idején...?!" A képviselők szép summát,
ötszázhetvenegyezer dollárt szavaztak meg annak érdekében, hogy
elkerüljék a lehangoló helyzetet. Ebből átalakítanak egy, a város
nyugati részén található hatalmas raktárt éjjeli menedékhelynek,
legalább hatszáz hajléktalan számára.
Anderson úrnak ez az aggálya tehát eloszlott. Ezek után
könnyebben viselte el, hogy be kellett jelentenie: elmarad egy
kiállítás, nem érkeznek meg Izraelből, Jordániából és Oroszországból
a több mint kétezer éves holt-tengeri tekercsek, amelyek szintén az
ötkarikás nagy ünnep különlegességének számítottak volna. Ezek
szállítására, biztosítására manapság nincs vállalkozó...
Nos, ugyan a holt-tengeri tekercsek hiányában zökkenő nélkül le
lehet bonyolítani a 2002-es téli olimpiai játékokat, a mögöttes okok
azonban sokkal komolyabb aggodalomra adnak okot - és nem csak a
derék polgármester számára. Akkor még nem is fogalmaztunk pontosan,
mert itt nem csupán aggodalomról van szó, hanem félelemről, amely
beköltözött az amerikaiak lelkébe a szeptember 11-ei
terrortámadással.
A huszonegyedik század történelmének kegyetlen nyitányaként azóta
a legfurcsább harc zajlik - mert ez, lássuk be, nem tekinthető
hagyományosan értelmezhető háborúnak -, a nemzetközi terrorizmus
túlnyomórészt arctalan, személytelen, láthatatlan egyéniségei,
hadászatilag nehezen, sőt, alig körülírható jelensége ellen. Ennek
következtében - legalábbis egy jó darabig - el kell viselnünk a
bizonytalanságot, a kiszolgáltatottságot, és meg kell birkóznunk a
folyamatosan lappangó veszélyérzettel - a sportban is.
Salt Lake Cityben fokozott métékben gond ez.
Ennek a néhány sornak nem célja, hogy kétségeket ébresszen,
pánikot keltsen, hanem csupán annyi, hogy érzékeltesse -
eltökéltségük ellenére is -, a szervezők nyomasztó érzéseit,
bonyolult problémáit. És a Nemzetközi Olimpiai Bizottságét (NOB)
nemkülönben.
Nemrégiben Lausanne-ban Franűois Carrard, a NOB
főigazgatója beszámolt a meglepett riportereknek a Salt Lake Cityben
foganatosítandó megszigorított biztonsági rendszabályok ürügyén
arról, hogy a szervezet lényegében az 1972-es müncheni olimpián
történt terrorakció óta minden egyes játékok alkalmával
"katasztrófa-forgatókönyvet" készített arra az esetre, ha a
megnyitóünnepség alatt repülőgép csapódna a zsúfolásig teli
stadionba, robbanó üzemanyaggal feltöltve, miközben a televízió az
egész világon sugározza az eseményt...
Ha már itt tartunk: Thomas Harris, a szörnyeteg Hannibal
Lecter megteremtője (A bárányok hallgatnak című filmről van szó)
1975-ben publikált bestsellerében - Black Sunday, Fekete vasárnap -
arró írt, hogy a legnagyobb amerikai sportesemény, a Super Bowl
alatt öngyilkos palesztin terroristák veszik birtokukba a stadion
felett lebegő "Good year" léghajót, a Miami Orange Bowl telt
nézőterére zuhannak, és mérgező nyílhegyek szétrobbanó
milliárdjaival pusztítanak a tömegben. A fikcióból később sikeres
film is készült Bruce Dern főszereplésével...
A World Trade Center és a Pentagon megtámadása óta nem
legyinthetünk ilyesmire, hogy "óh, ez mind csak valami vad fantázia
szüleménye". (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a felelősség kérdésében
Lausanne-ban tisztázódott: bármi is történne Salt Lake Cityben, a
NOB-ot nem terheli felelősség, ez teljes súlyával a rendezőkre
nehezedik.)
Mitt Romney, a Salt Lake City-i szervezőbizottság
vezetője, mint tudjuk, osztja a NOB-elnök, Jacques Rogge
tántoríthatatlan álláspontját, miszerint: "A játékok választ
adnak a jelenlegi szélsőségesen erőszakos cselekményekre, és az
olimpiák sohasem válhatnak a terrorizmus áldozatává. Az ötkarikás
eseménynél semmi sem szimbolizálhatja kifejezőbben a világon
megnyilvánuló egységet az erőszak ellen, a béke mellett. A téli
játékokat megrendezzük, az előre meghatározott tervek szerint és
időben, a biztonság kérdéseit pedig minden eddiginél komolyabban és
részletesebben újra áttekintjük."
Ezzel együtt az elnök felhatalmazást kapott a "boardtól": előre
nem látható esetben, belátása szerint, egy személyben dönthet a
játékok elhalasztásáról, illetve felfüggesztéséről.
Az olimpiának otthont adó városban élő egyszerűbb polgárok
hozzáállása jellemzően kevésbé fennkölt és nem egységes. Stephen
Place egészségügyi konzultáns véleménye, aki mintegy kilométerre
lakik a főtértől, onnan, ahol minden este az ünnepélyes
eredményhirdetéseket rendezik: "Ha a terroristák arra az
elhatározásra jutnak, hogy a világnak ismét kinyilvánítják
gyűlöletüket, a téli olimpiai játékoknál aligha találnak kínálkozóbb
alkalmat maguknak... Százezer embert meg tízezer újságírót
odacsődíteni a térre minden este - őrültség! A NOB-nak legalább egy
évvel el kellene halasztania a játékokat..."
A Cardi Express Fitneszszalon tulajdonosa, Robert O'Keef:
"A terroristák nem nyugszanak, ebben biztosak lehetünk... Itt az
ünnepélyes ceremóniák számára kijelölt térség rendkívül koncentrált:
éttermek, üzletek, szórakozóhelyek, hivatalok egymás hegyén-hátán...
Egy terrorakció irtózatos pusztítást végezne... Rettenetes
belegondolni is, de sajnos bele kell..."
Adam Wester szállodai portás: "Úgy hiszem, itt olyan
erős lesz a biztonság, hogy azok lesznek inkább kitéve a veszélynek,
akik távolabb tartózkodnak a központi helyektől... Mellesleg úgy
vélem, a terroristák támadásának fő eleme a meglepetés... De hát itt
mindenki és minden ellenük készül... Nagy a kockázatuk tehát, és
csekélyebb az esélyük a sikerre. Semmi sem történik majd..."
A napokban George W. Bush amerikai elnök Pennsylvania volt
kormányzóját, Tom Ridge-et nevezte ki az újonnan létrehozott
Nemzetbiztonsági Minisztérium élére. A miniszter egyik legelső dolga
volt tárgyalni az olimpiai szervezőbizottsággal. A kormány az
eredeti kettőszázmilliós biztonsági költségeket már eddig mintegy
hetven további millióval toldotta meg. A felülvizsgált biztonsági
intézkedések értelmében a város és a versenyhelyszínek felett
repülési tilalom lép életbe a játékok idején, megszigorítják a
beutazást, az akkreditálást, a vízumrendelkezéseket, megelőző
lépésekkel igyekeznek lehetetlenné tenni a bioterror alkalmazását, a
biológiai fegyverek bevetését Salt Lake Cityben.
Mintegy százhúsz nap áll rendelkezésre a biztonság
tökéletesítésére. Tökéletes biztonság... Ha ilyesmi, persze,
egyáltalán létezik ebben a lépfenés világban.
Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2001.10.20.